Csaba rendkívüli közgyűlése – Fábry Károly indítványára – 1889. szeptember 12-én Kossuth Lajost első díszpolgárává választotta, de az 1865-ben alakult Csabai Polgári Kör választmánya már 1867-ben megszavazta Kossuth Lajos dísztagságát, melyről Kemény Mihály alapító elnök levélben értesítette a nagy hazafit turini száműzetésében.
Kossuth Lajos saját kezűleg írt levélben köszönte meg a megtiszteltetést.
A levelet a kör aranykeretes díszalbumba kötve őrizte. 1904. szeptember 2-án, a hagyományos Kossuth-lakomán, Fábry Károly, a kör érdemes elnöke közkívánatra bemutatta a levelet, melyet azután felolvastak.
A rendezvényről a Békésmegyei Közlöny tudósított a Kossuth levél teljes szövegével.
Néhány évvel ezelőtt kutatómunkája közben Gécs Béla rátalált erre, s most, Kossuth Lajos halálának 125. évfordulóján közreadjuk a levélereklye teljes szövegét (az egykori írásmódot megtartva):
„Kemény Mihály úrnak, a békéscsabai polgári kör Elnökének.
Tisztelt Elnök úr! Még mielőtt kezemhez érkezett volna a Békés-Csabai polgári kör nevében, mult September 18-káról hozzám intézett becses levele, több jelenségek nyilvánvalóvá tették, hogy kellemetlenségeknek s még többnek is lehetnek azon hazámfiai kitéve, kik eléggé jobbrafordultaknak vélték a viszonyokat, hogy csekély személyem iránti jóindulatuknak s barátságos vonzalmuknak szabadabb kifejezést adhassanak.
Minél becsesebb előttem e jóindulat tapasztalása, annál nagyobb tartóztatásra érzem magamat szemben az említett jelenségekkel – kötelezettnek, nehogy a nyílt bizalommal közeledésre, nyílt bizalommal válaszoljam, bajba keverjem azokat, kik szíves megemlékezéssel tisztelnek meg. Még inkább érzem e kötelességet, midőn ily egylet van szóban, mint a Békés-Csabai polgári kör. Mert én az ily köröknek nemcsak társas míveltségi érdeket, hanem elv és érzelem rokonító befolyást is tulajdonítok s azért nagyon sajnállanám, ha akár a fájdalomnak, akár a reménynek egy szabadabb szava, melyre Önnek szívélyes levele oly természetes ösztönt ad, az Egyletet, a közélet gyanakodó gyámnokaival súrlódásba keverné.
Ez okozta tisztelt Elnök úr! hogy becses levelére ily soká késett válaszom és ez okozza, hogy most is csak egyszerű köszönet mondásra szorítkozom. Tájékozni kívántam magamat, ha nem eshetnek-e a rendháborítás gyanujába, akik rokonszenvet vallnak irántam s a tájékozás eredménye az, hogy tartózkodom kifejezést adni az emlékezetnek és érzelmeknek, melyeket Elnök úr levelének kegyeletes hangja lelkembe felkölt.
Köszönöm, szívből köszönöm az irántam tanusitott jóakaratát. A felajánlott tiszteleti tagságot örömmel elfogadom s az érzelem rokonság kapcsa gyanánt fogom mindig becsben tartani.
Legyen ennyi elég; – A többit mit még mondani szeretnék, olvassák önök soraim között:
Csak egyet engedjenek megemlítenem. És ez az: hogy ha még valaha viszontláthatnám Hazámat, melyet mindig oly hőn, híven, s önzetlenül szerettem, mint hőbben, hívebben, s önzéstelenebbül senki sem szeretheti: Békés megye földje volna az, melyre oly pietással zarándokolnék elrebegni Istenhez egyrészt a hála, másrészt a resignatio imáját, mint az ó-korban zarándokoltak a hit hívei a szent földre, mert Békés megye földje az: melyen multunk legrettenetesebb napjaiban – Nőm – éltemnek már elvesztett angyala, oltalmat s menedéket talált a Nép között, midőn a vérszomjas hatalom halálra kereste, mint az űzőbe vett erdei vadat.
A halál elragadta őt oldalam mellől s földi élete mécsével örökre kialudt a száműzöttnek rideg lakában a vigasztalás világa. De minél sötétebb minden bennem s körültem e veszteség óta, annál elevenebb lelkemben a hála érzete a Békési Nép iránt, mert neki köszönhetem, hogy a Hon sorsa feletti bú, s a hontalanság fájdalma, egy ideig enyhítést bírhatott a családi boldogság áldásaiban.
Most ennek is vége van - - És Haza? - „Luesivi lucem, ingemiu qu reperta!”
De ne csüggedjünk. Bízzunk magunkban. Őrizzük önkebleinkben, éleszszük köreinkben a tevékeny honszeretet örök tűzét; tenni készek ha lehet, tűrni ha kell. – Napjainkban az események kereke rögtön és nagyokat fordul. És Isten nem hagyja el azt, ki az igaz ügyben önmagát el nem hagyja.
Fogadja Elnök úr s fogadják Kartársai szíves baráti üdvözletemet,
Kelt Turinban, okt, 16-án 1867.
Kossuth Lajos”
Kossuth a levelében említi, hogy a világosi napok után menedéket adott feleségének (Meszlényi Terézia, 1810-1865) Békés megye. A kormányzó neje a mostani Vasút utcai Kocziszky házban talált menedéket, és innen bujdosott Orosházára, ahol néhány napig a Mikolay háznál rejtőzött üldözői elől. (Gécs Béla kutatásai szerint a Vasút utcai háznál egykori tulajdonosként Kocziszky Mihály név szerepelt a telekkönyvben, aki lehetett az azonos nevű, tekintélyes csabai bíró is.)
