Szondy Lajos dr., önkéntes, jelentkezett a nagyváradi 19-es ezredhez, és a tüzérezred harmadik ütegéhez kerülve indult a frontra. 1914. október 17-én a Nowe Miastónál a tüzérségi üteg nagy ellenséges tűzbe került. A magyar gyalogság már visszavonulóban volt, amikor Szondy Lajos dr. önként jelentkezett az ellenséges ágyúk állásának felderítésére. Folytonos életveszedelemben, gépfegyverropogásban és shrapnell-záporban, az elfogatás vesélyének is kitéve, maga után telefondrótot húzva, a saját raja vonalán is túl egészen megközelítette az ellenséget. Egy kilátóról felfedezte az oroszoknak egy ágyús ütegét a gdeszicei majorság mögött, és sikerült pontosan bemérnie a távolságot. A lövések korrigálását telefonon irányítva, a pár órával előbb még támadó orosz támadó gyalogságot és tüzérséget nemcsak hogy állásainak feladására kényszerítette, hanem pánikszerű menekülésre is késztette úgy, hogy az ellenség az ágyúit, gépfegyvereit, munícióit hátrahagyva menekült. Ezzel a dicső hőstettével az oroszoknak egy veszedelmes támadását hárította el Szurcany felől. Ezen önfeláldozó bátorsága elismeréséül, ott a színtéren, Zahradnicek brigadéros nyomban köszönetét fejezte ki Szondy Lajosnak.
Őfelsége a király Szondy Lajost, az ellenséggel szemben tanúsított kiválóan vitézi és bátor magatartásáért, az első osztályú vitézségi éremmel tüntette ki. A kitüntetés ünnepi átadása az ezred tisztikarának és harmadik ütegének jelenlétében történt. Az ünnepség bensőségességét emelte, hogy az ezrednél Szondy Lajos dr. volt az első, aki személyes bátorságért vitézségi kitüntetést kapott.
Egy máig fényes tettét is feljegyzik a derék csabai katonának, ami abból állt, hogy egyetlen ágyúval egy egész ellenséges gépfegyverosztagot semmisített meg. A frontról érkezett hírt itthon Szondy Lajos dr. családja és Békéscsaba lakossága is büszkeséggel fogadta.
Gécs Béla
