A februári hideg, havas vasárnap éjfél felé, ketten bandukoltak a csabai főutcán. Az „Új világ” elnevezésű kocsmához érkeztek, ez volt az egyik farsangi bál színhelye. Az ajtón belépve egy kamraszerű helyiségben találták magukat, a félhomályt egy petróleumlámpa fénye adta. Ez volt a kocsma, innen belépti díjat fizetve mehettek a fülledt levegőjű táncterembe, ahol már vígan ropták a táncot a vendégek. Egy barna, kackiás kinézetű „Hébécske” elibük termett és tudakolta, mit parancsolnak az urak? „Két feketekávét, ha van”, mondta az újságíró kísérője – majd a rendelést felvevő gyorsan távozott. A látogatók lassan hozzászoktak a gőz borította félhomályhoz, s végigtekinthettek a táncolók díszes seregén. A három cigányból állt a zenekar ekkor éppen kínkeservesen lassú melódiákat játszott. A jelenlévő ifjúság nagyrészt hetyke kocsis legényekből és deli termetű hentesekből állt, akik hevesen forgatták a hölgyeket.
Látták, amint bejött a táncterembe egy pedrett bajszú gavallér, s egy hölgyhöz lépett, akinek arcáról az izzadtság a pirosító utolsó nyomát is letörölte. Elkapta a hölgyet, s a terem közepére repítette, ahol vígan ropták a táncot. A tudósítók visszamentek kávéjukért a kocsmároshoz. Ott ült egy legény, aki búsan nézett a boroskancsójára, majd kiitta a maradékát, ezután gyorsan kitántorgott a hideg éjszakába.
A látogatók is továbbálltak egy másik kocsmába, melyet Petőfinek hívtak. Belépve, egy borízű hang éktelen ordítozása tudatta velük, igyanak boroskancsójukból, melyet elibük tolt. A táncteremben már tarkább volt a nagyérdemű. Parasztlegények és marhapásztorok, már jóval éjfél után, szilaj kedvükben csaknem egymásnak ugrottak. Azonban a rendőrség jelenlevő néhány markos tagja megszelídítette őket. A bálteremben vígan táncoltak a párok. Nyugalom volt, azonban néhány perc elteltével borzasztó zaj kerekedett, pártok alakultak, a hölgyek sikoltoztak, az erősebb nem káromkodott, majd jött egy-két jól irányzott ütés – a rendőrök azonban véget vet a csatának.
Már csaknem hajnalodott, amikor a farsangi bállátogatók elindulnak hazafelé. Ilyenek voltak farsangi bálok 1880-ban.
Gécs Béla
