Trianon következtében menekülők sokasága érkezett Békéscsabára. Részükre a lakhatást ideiglenesen vasúti vagonokban biztosították, de a „vagonlakók” elhelyezésére a város kedvezőbb megoldást keresett. E célból az egykori katonai barakkok lakhatóvá tétele látszott a leggyorsabban kivitelezhetőnek.
A barakkok katonai célú elszállásolásra épültek az 1899. január 19-ei közgyűlés határozata alapján, a katonai pénztártól felvett összegből. Építésük még abban az évben májusban elindult, és október elsején már használatba is lehetett venni a barakkokat, amelyek egy időben a nagy háború alatt külföldi fogságba került katonák lakhelyéül is szolgáltak. Ezután bezárták a barakkokat, de a vasúti vagonokban összezsúfolt emberek sorsát látva, a város képviselő-testülete kérte a katonai vezetéstől, hogy azokat engedje át a menekültek elhelyezésére. Eleinte hallani sem akartak erről, később azonban a hadügyminiszter eleget tett a város kérésének. Ezután a város igénybe vehette az Andrássy úti laktanya melletti barakkokat, valamint a Kazinczy utcai vásártérrel szembeni két, 50x12 méteres, fakeretes, vályogfallal bélelt barakképületet.
Ádám Gusztáv, a város főmérnöke az átalakításhoz árajánlatot kért a kőműves és asztalos munkákat vállaló iparosoktól, akik azután hat hét alatt hoztak létre biztos hajlékot a menekült családoknak. Elsőként összesen nyolc barakkbeli lakás készült el, teljesen berendezve. A szükséges kályhákat az országos lakáshivatal bocsátotta rendelkezésre. Az egy- és kétszobás lakásokhoz konyha, kamra tartozott. Az ivóvizet a laktanya melletti angyalos artézi kút biztosította. Ádám Gusztáv az egyik barakkba szobát is tervezett két fürdőkáddal.
Békéscsaba gyors intézkedései szükségesek voltak ahhoz, hogy az otthonukból kiüldözött magyar családok ideiglenes hajlékot kapjanak. A továbbiakban az Országos Lakáshivatal feladata volt a megfelelő intézkedés.
Gécs Béla
