Kétszáznyolcvan éve, 1738-ban az újratelepült Csaba 20 éves. Lakossága báró Harruckern János György, az új földbirtokos szervezet betelepítési mozgalma következtében egyre növekedett.
Az újratelepítés első évtizedében a jobbágy lakosság egészségét veszélyeztette a települést körülvevő poshadt állóvizek kigőzölgése, ha pedig ittak belőle, az járványos megbetegedések állandó forrása volt. A mintegy kétezer körüli lakosú Csabát ekkor Verga Pál választott bíró vezette a 7 fős elöljárósággal.
Húsz évvel az újratelepítés után kettős csapás érte Csabát. 1738. április 14-én dél körül nagy tűz ütött ki. A heves szél következtében a tűz gyorsan terjedt, 22 ház porrá égett a benne lévő bútorokkal és az istállókban lévő állatokkal együtt. A lakosságot az Arad megyéből behurcolt járvány is erősen fenyegette.
Csabára július 1-jén tört be a pestis. A betegeket és az elhunytak hozzátartozóit „veszteglő házakban” különítették el, ezek a település legszélső házai voltak. Az egyik ilyen szélső ház a mai evangélikus gimnázium helyén állt, előtt mély sánc volt. Burián Sámuel evangélikus lelkész naponként kijárt oda, a pestises betegeknek az úrvacsorát és a bort a sánc innenső partjától egy hosszú rúdon nyújtotta át a túlsó partra.
A szeptember 6-áig pusztító járványban 169 lakos esett áldozatul a fejlődés útján éppen elindult Csabán. Az áldozatokat egyházi szertartás nélkül, külön pestises halottak számára kijelölt temetőben hantolták el.
A következő évben kezdtek az idetelepülők szőlőműveléssel foglalkozni. Minden negyed telek után egy „kvarta” (3,6 négyzetméter) szőlőt sajátítottak ki. Annak ellenére, hogy nagy volt a korai halandóság, ekkor is sokan megélték a 90-körüli életkort, sőt a 100 éven túlit is, egyes feljegyzések szerint Kovács György például 115 éves korában hunyt el.
Az 1740. esztendőben újabb betelepülési hullám érte el Csabát. Főleg szlovák ajkú, evangélikus vallású jobbágyok érkeztek. Az első katolikus vallásúakat ellenszenvvel fogadták. Ők a „nagy szikesen” túl, a mai Jókai–Szarvasi út közötti területen kezdtek letelepedni, építkezni.
Gécs Béla
