Századokkal ezelőtt is járványok dúltak. Csabát először 1738-ban támadta a pestis, majd a kolera. Húsz évvel az újratelepítés után, 1738. június 1-jén fenyegette Csabát a félelmetes hírű döghalál, a pestis. A járvány már az ókori Athénban is pusztított. Európába Oroszországból – Törökországon keresztül – a 14. században jutott el, és azután hat ízben is pusztított a pestisjárvány. Ez a ragályos betegség közvetlen emberi érintkezéssel, de ruházattal és tárgyak érintésével is terjedt.
A pestis csak azokat veszélyeztette, akik a betegségre hajlamosabbak volt. Gyógymódjára a 17. században, Egyiptomban jöttek rá. Olajjal kenték be a pestises beteget és ez használt. Németországban jég alkalmazásával értek el gyógyító hatást értek el. Egy Hufeland nevű orvos szerint "a félholtakat is sikerült életre ébreszteni." Csabán azonban a pusztító járványnak júniustól szeptemberig 169 lakos esett áldozatul. A holtakat egyházi szertartás nélkül, külön temetőben hantolták el.
Tíz év múlva, 1748-ban az év elején a kanyaró és a vérhas áldozata lett 113 csecsemő. Alig akadt abban az időben olyan kisgyermek, akit a kór nem ragadott el.
Egy századdal a félelmetes pestisjárvány után, 1831. július 31-én a kolera nyavalya dühösködött Csabán, és óráról órára jobban terjedt. Egy nap alatt 106-an vesztették életüket az epemirigy pusztító betegségében. "Akit tegnap egészségesen láttak dolga után járni, ma halljuk hirtelen halálhírét." A halottaskocsik sűrűn vittek 4-5 koporsót a Körösön túli temető külső részére, ahol az áldozatokat közös sírokba temették. Hat nagy koleradomb lett nyughelye az 5 hét alatt elhunyt 2000 csabainak. Az egyik dombon a márványtábla máig őrzi emléküket. A járvány jaminai áldozatainak emlékkövet állítottak. Az 1848-ban a visszatért kolerajárványnak, csak az evangélikus vallásúak közül 900 csabai esett áldozatul.
Gécs Béla
