A vallási szekták Békés megyében a 20. század fordulóján kezdtek elterjedni. Jaminában, 1913-ban már jelen volt a „reszketők gyülekezete”. Tagjai főként a szlovák evangélikusok és reformátusok köréből szakadtak ki. A jaminai különcökkel – akik imádság közben reszketősen mozogtak – 1924-ben foglalkozott a pesti sajtó is.
1924 késő őszén több pesti lap tudósított a jaminai reszketősökről, akiknek erényük, hogy hívők, rendületlenül hisznek a túlvilági boldogság eljövetelében, és szünet nélkül éneklik imádságaikat. Imahelyük egy jaminai ház volt (a kép csak illusztráció). A földes, felemás bútorzatú konyha falát szentképek olcsó nyomatai díszítették. A kis parasztszobában imádkoztak, oda lépett be a pesti újságíró. Egy furcsán hadaró idős embert látott, aki ájtatosan térdelt egy vékony rongyszőnyegen. Az egyszerű napszámosember, Uhrin János volt a reszketősök előimádkozója és Biblia-magyarázója. Körülötte több nő tenyerét összekulcsolva, becsukott szemmel, vallásos kábulatban rángatózott. Uhrin János egyre erősebb és lármásabb lett, zokogásra emlékeztető hangon mondta a reszketősök imáját. Majd himbálni kezdte a felső testét, lábujjhegyre emelkedett, azután hirtelen ledobbant, azután megint felrúgta magát, majd ismét letoppant. A kezeit hirtelen felkapta, verni, csapdosni, csépelni kezdte tenyerével a mellét, és ezt kiáltotta: „Az Atyának a Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, ámen.” Közben tovább verte a mellét, a szavakat súlyosan hangsúlyozta, egyiket-másikat minden ok nélkül ordítva ejtette ki. A nők egyike-másika ütemesen himbálta előre-hátra a felsőtestét, ujjaik olyan erősen fonódtak egymásba, hogy kezük valósággal fehérré változott.
Amikor az ima véget ért, a lehajtott fejjel előreboruló asszonyok felemelték arcukat, kinyitották a szemüket, felkeltek a földes padlóról. Kicsit szégyenkezve, szemüket lesütve igazgatták a ruháikat és csendes beszédűek lettek.
Valamikor még több mint negyedszázaddal korábban, az azóta elhunyt Kállai Györgyné toborozta maga köré a vallási kábulatok fogékonyait. Ez az egyszerű parasztasszony a maga fejéből állította össze a sablonimádságot a Biblia szavaiból. A reszketős gyülekezet megalapítójának menye arra a kérdésre, hogy miért reszketnek imádkozás közben, a következőket válaszolt: megvan írva, hogy szeresd a te Istenedet teljes szívedből és teljes erődből, ehhez pedig kell, hogy mozduljon a testünk.
A gyülekezet szinte irtózott a templomtól, mert ők csak erősen tudtak imádkozni úgy, hogy a „lelket narkózisba ringatják”. A reszketve gyakorolt imádságuknak csodálatos erejében, hatásában feltétlenül megbíztak. Állításaik szerint csodálatos gyógyulások is történtek így: egy almándi zsidó lány és egy csabai nyomdász felesége halálos bajból menekültek vissza az imádkozás révén. Karasz Gyuláné, a reszketősök oszlopos tagja az alapítót dicsérte, aki „az imádsága által csodákat művelt”. Azt is mondták, hogy a reszketősök közé kell vegyülnie annak, aki csodálatos gyógyulást óhajt.
Röviden összefoglalva ennyi a jaminai reszketősök története.
Gécs Béla
