A selyem feldolgozása az ókori Kínából ered, gyártási titkát évszázadokon át sikeresen őrizték. A megszőtt selymet az ázsiai selyemúton és hajón szállították Európa felé. A titkot a szerzeteseknek sikerült felfedniük, eszerint az eperfa magjából fa nő, a hernyó tavasszal tojást rak, eperfa leveleket eszik, majd gubót köt maga köré. 552-ben a kínai császári udvarból egy leánynak sikerült fejfedőjébe rejtve eperfa magot és hernyót kicsempésznie. Így lett a selyemkészítés titka ezután nyugaton is ismertté.
A 13. században Firenzében, Velencében, majd Lyonban is selyemgyártó központok alakultak. A 17. században Passardi Péter János olasz telepes révén került a selyemhernyó-tenyésztés és -feldolgozás hazánkba. A csabai selyemhernyó-tenyésztésnek már országos híre volt, amikor az első magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmonda 1792 évi egyik számában részletesen tudósított az itteni helyzetről megemlítve a Selyem Fabrikát, ahol kézi szövésű selymet készítettek. Később csak erősödött a selyemhernyó-tenyésztési kedv, amely az arra vállalkozóknak hasznos nyári pénzkeresési lehetőség volt. 1895-ben, Bezerédj Pál, selyemtenyésztési biztos javaslatára felépült a selyembeváltó-állomás, ahonnan a tenyésztők ingyen kapták a petékből kikelt piciny hernyókat. Ezeket hazavitték és eperlevéllel tápláltak. Azután a gubókat beszállították az állomásra, ahol a mennyiség után kapták a fizetést.
1905-ben Bezerédj Pál szorgalmazására az Állami Selyemfonodák Rt. felépíttette a selyemfonoda gyárát a Békési úton, a villanyteleppel szemben. A tervezője Kalin Ferenc építész volt. A 24 építési árajánlat közül a munkát a csabaiak közös vállalata nyerte el. Az építkezés 1907-ben indult, az ország legnagyobb selyemfonodáját 1909. szeptember 15-én, 110 éve avatták fel. Az impozáns vöröstéglás épületben, a tágas világos termekben 300 munkás dolgozott. 128 olasz gyártmányú gép főzte a gubókat, majd a fonógép a vékony selyemszálakat vastagabbá fonta össze, melyeket átvezetett az orsózóba, ahol motringgá csomózta össze.
A világháború miatt az épületben hadikórházat rendeztek be, majd a román hadsereg hadizsákmányként a gépeket Romániába szállították, később azok rozsdásan kerültek vissza. Az nem tudott újból elindulni. A szépreményű selyemfonoda rövid pályafutása véget ért. Az épületben textilipari szövőüzemek működtek különböző cégnév alatt a végleges felszámolásig.
Gécs Béla
