Csaba község 1847-től kezdve sok áldozatot vállalt azért, hogy a Tiszavidéki Vaspálya Társaság Szolnoktól Aradig terjedő vasútján, egy évtized múltával, 1858. október 24-én, az első személyvonat befusson ide. Később, 1871 őszétől aztán az Alföld-Fiume vasútvonal is keresztülvezetett Csabán, amely így forgalmas vasúti csomópont lett.
Békéscsabán, a kiegyezés után – a vasútnak köszönhetően – fejlődött a gazdaság. A vasútállomás forgalma növekedni kezdett, a vasúti pályát és a régi állomásépületet 1909 és 1930 között háromszor kellett mindkét oldalon meghosszabbítani. A végleges megoldást azonban egy új állomásépület építése jelenthette. Ezt az óhajt képviselte Polgár főmérnök, a csabai osztálymérnökség akkori vezetője is, azonban az ehhez szükséges összeget a kormányzat hosszú időn át nem tudta a csabai pályaudvar rendelkezésére bocsátani.
Ebben az időben dr. Bud János pénzügyminiszter lett Békéscsaba országgyűlési képviselője. Kezdeményezésével és támogatásával a város megkapta az új állomás felépítéséhez szükséges mintegy egymillió pengőt. Az állomásépület tervét a MÁV építésze, Goszleth Béla felügyelő készítette. Az építésre meghirdetett pályázatra budapesti és több vidéki cég küldte be ajánlatát. A kivitelezésre végül a csabai Lipták János építőmester cége kapott megbízást.
Az állomás építése 1931. májusában vette kezdetét, a munkát Enesei-Dorner Sándor, pesti mérnök irányította, és a csabai Darida János építőmester felügyelte. A nehéz és bonyolult építkezésen többször is volt olyan, hogy kétszáznál több építőmunkás tevékenykedett kora reggeltől szürkületig.
Az építkezés több mint egy éven át terveknek megfelelően haladt, de aztán lelassult, az 1932-re tervezett átadás áttolódott 1933. augusztus 20-ára. Úgy tervezték, hogy a megnyitó ünnepségen részt vesz majd Bud János ny. miniszter, Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter, a vármegye és a város elöljárói, képviselői és a MÁV igazgatóságának vezetői is. Aztán az átadási határidő tovább tolódott, mert az állomás épületébe Budapestről rendelt bútorok és berendezések csak késve érkeztek meg…
A kétkupolás, oszlopos homlokzatú, vasbeton födém szerkezetű állomásépület igazán impozáns látványt nyújtott. A város felé néző csarnok felső részén álló órának világító számlapja volt. A csarnok két sarkában lévő kis tornyokban, három emelet magasságban kapott helyet az irattár. A középső világso, hatalmas belmagasságú, kupolás csarnok mindkét oldalán pénztárfülkéket alakítottak ki, 8 milliméter vastag üvegfallal. Az indulási oldalon kényelmes padok fogadták a várakozókat, de újságos és dohányárusító pavilon is volt a csarnokban.
A peron felé fordulva, a jobb oldalon volt külön az első osztályú és külön a másodosztályú kocsikra várakozók váróterme, mellette volt az étterem egy kitűnően felszerelt konyhával. Az ellenkező oldalon kapott helyet a harmadosztályú jeggyel utazók részére fenntartott, nagy váróterem.
Az érkezési oldalon poggyászleadó, borbélyműhely és női-férfi mosdófülke kapott helyet. Az emeleti épület két oldalszárnya felett alakították ki az állomásfőnök és a vendéglős lakását.
1933. október 21-én, szombaton reggel háromnegyed hét felé szürke, esős volt az idő. Üres volt az állomás előtti tér, csak a főbejáratnál állt egy ott posztoló rendőr. Az új állomás kivilágított csarnokában azonban vasutasok sürögtek-forogtak – csak ők tudták, hogy pár perc múlva hivatalosan is megnyílik az új állomás, mégpedig mindenféle ceremónia nélkül. (A Békésmegyei Közlöny egyik tudósítóját kora reggel értesítette egy vasutas a megnyitóról.) Budapesten döntöttek úgy, hogy a határidők többszöri módosítása miatt inkább nem csapnak nagy ceremóniát. A néhány korán érkező utast a bejáratnál lévő kapus irányította az állomás csarnokába. A pénztár ablakfüggönyeit elhúzták, onnan mosolygós hölgyek néztek kifelé. Lassan-lassan egyre több utas érkezett, fél nyolckor a forgalmi iroda minden dolgozója kivonult, hogy kint várják a megnyitott állomásra elsőként befutó szegedi személyvonatot. Amint feltűnt a vonat, két vasutas zászlóval integetett neki, hogy most már az új helyen álljon meg a szerelvény. Az érkező utasok igencsak meglepődtek, és talán nem is tudták, hogy ők „szentelték fel” Békéscsaba új állomását.
Még aznap este MÁV építészek tekintélyes csoportja érkezett Csabára. A budapesti, miskolci és debreceni szakemberek megnézték az állomást, amely teljes kivilágításban tündökölt. A vendégek a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a csabai iparosság 30 hónapig tartó munkájának eredményeként, balesetmentesen, szakszerűen felépült állomásról. Különösen az épület újszerű elrendezése és modern belső kiképzése aratott elismerést.
Az egykori állomásépület több mint nyolc évtized múltával most ismét megújulva, megszépülve fogadja a Békéscsabára érkező utasokat.
Gécs Béla
