Békéscsaba 1920: Egy orosz hadifogoly élete Békéscsabán

2020. október 10. 17:08 | Ugrai Gábor

Az első világháború idején egyre nagyobb gondot jelentett a hátországban, hogy hiányoznak a nyári mezőgazdasági munkák idején a dolgos kezek, hiszen a férfiak nagy része a frontokon harcolt. A helyzet megoldásra a kormányzat engedélyt adott arra, hogy a földekkel rendelkezők orosz hadifoglyokat „béreljenek”, azaz őket alkalmazzák az aratásokon.

A rendeletek előírták, hogyan kell velük bánni: a gazdáknak élelemmel, ruházattal és szállással kellett ellátniuk a hadifoglyokat, de szeszesitallal nem lehetett megkínálni őket. A hadifoglyok, bár a honvágy gyötörte őket, nagyobb számban nem szöktek haza, hiszen odahaza újabb besorozás és frontszolgálat várta volna őket. Szinte mindenki békés, jámbor és barátságos embereknek írta le őket. Természetesen előfordultak konfliktusok, verekedések, sőt, Békés vármegyében még hadifogoly által elkövetett gyilkosság is történt. A legfurcsább eset két orosházi lánnyal történt, akik a háború utolsó évében Oroszországba akartak szökni két hadifoglyot követve.

Természetesen Békéscsabára is kerültek így hadifoglyok, akik a próbálták valahogyan túlélni a háborút és utána hazatérni. Nem mindenki cselekedett azonban így! Talán a legérdekesebb történet Belokony Leontin esete, aki 1888-ban Csorbovkán született Belokony Jákov és Moiszer Márta gyermekeként.

Leontin 1918-ban, egy hadifogoly-szállítmánnyal érkezett Békéscsabára, de mivel a városban nem tudták elhelyezni, egy gerendási tanyára került. Szorgalmasan dolgozott és várta, hogy a háború végeztével hazatérjen. 1920-ban felmerült, hogy ez sikerülhet, de az oroszországi polgárháborús helyzet nem tette lehetővé. Az évek múltak, ő kezdett beletörődni helyzetébe olyannyira, hogy 1926-ban tartózkodási engedélyért folyamodott, amit a Körösvidék beszámolója szerint, mint „külföldi honos” meg is kapott.

Leontin tovább dolgozott és egy furcsa orosz-szlovák-magyar keveréknyelven értette meg magát a csabaiakkal. Később beköltözött a városba a Péki utca 9. szám alatti házba, ahol a Zsíros család fogadta be. Továbbra is szorgalmasan írta cirill betűkkel a kalendáriumba a járandóságát és az 1950-es években Békéscsaba hírhedt polgármestere, özv. Szegediné is személyesen ellenőrizte, hogy jó kezekben van-e. Belokony Leontin Békéscsabán halt meg a hatvanas évek elején (1960-ban még a Békés Megyei Népújság riportot készített vele) és a család elmesélése szerint Békéscsabán temették el.

További programok »

FEL