A magyarországi társadalmi szervezetek (Hadviseltek Országos Szövetsége, „Budapest népének 21 társadalmi szervezete”, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége) természetesen tiltakoztak a törvény elfogadása ellen és ennek az újságokban hangot is adtak. November 9-én vezércikk jelent meg az újságban „Ratifikáljunk?” címmel. Ebben a lap megjegyezte, hogy „hogy lelkünkben sohasem hagyjuk jóvá a világ legnagyobb igazságtalanságát tartalmazó okmányt”, de abban a kérdésben megoszlanak a vélemények, hogy a törvényhozás „szankcionálja”-e.
Ilyen előzmények után jelent meg 1920. november 14-én a Körösvidék fekete gyászkerettel, és hirdette első oldalán: „Elvégeztetett!”. A lap részletesen beszámolt olvasóinak az országgyűlés azon üléséről, mely ratifikálta a békét. Előszőr Huszár Károly, a „külügyi-bizottság előadója” emelkedett szólásra és tette meg szomorú kötelességét: elfogadásra ajánlotta a trianoni béke törvénybe iktatását. Az ellenzéki képviselők ellenezték a ratifikálást: Dovcsák Győző a „tótság nevében”, Kutkafaly Miklós a „ruthén nép nevében”, Klebelsberg Kunó pedig Sopron nevében utasította el a javaslatot. A vitához Teleki Pál miniszterelnök is hozzászólt és hangsúlyozta, hogy „A béke […] csak ígéreteket hozott, melyek beváltását jórészt a jövőtől kell várnunk. Ha ezek az ígéretek be ne nem teljesednek, a magyar nemzet bizalma meg kellene, hogy rendüljön min-den emberi jogban és igazságban.”. A beszédek elhangzása után a házelnök beterjesztette a becikkelyezési javaslat elfogadását. A kérdés elhangzása után a „Ház hangos „igen"-nel felel. A képviselők — valamennyien gyászban — felállnak és a Szózatot éneklik.”
A Körösvidék beszámolója szerint „Teleki könnyezik, Tomcsányi igazságügyminiszter hangosan zokog.”. A csabai lap mindezekhez a következőket tette hozzá: „A magyar nap a fogarasi havasok mögül kel föl és Pozsony mögött nyugszik, a Kárpátok fenyvesei között suttogó magyar szellő az Adria szelíd kékjét fodrozza. Írhatnak szerződést, festhetnek térképet a világ hatalmasai, ezt az országot, Magyarországot soha, soha szét nem téphetik”.
