Bárcsak ott állhatnék most az ágyad mellett! – jegyzet

2020. június 1. 10:06 | Mikóczy Erika

Itt vagy Békéscsabán. Akár pár perc alatt odaérhetnék hozzád, de nem tehetem. Nem lehet. Látogatási tilalom van. Tudom, hogy ez téged véd. Tudom azt is, hogy jó helyen vagy – hálával és köszönettel gondolok azokra, akik most is vigyáznak rád, gondoskodnak rólad. De nagyon hiányzol!

Sokadszorra nézem meg azt a félperces kis videót, amit a látogatási tilalom előtti utolsó hétvégén vettem fel. Fekszel az Életfa Idősek Otthonában az ágyadon, megfáradt tested már alig-alig engedelmeskedik, de a szemed ragyog, ahogy csodálkozva arról beszélsz, hogy fehér galambok jártak nálad, és talán érted jöttek. A következő pillanatban pedig a fiúkról, felnőtt unokáidról kérdezel.

Augusztusban 89 éves leszel. Lélekben már elég régóta arra a másik világra készülsz, nem is igazán érted mi ez az egész, ami most körülöttünk zajlik. „Miért nem jössz már?” – kérdezed sokadszorra, ha telefonon beszélünk. Nem elégszel meg annyival, hogy „tudod, járvány van, most nem lehet”. Hogyan is elégednél meg, mikor a te kis külön dimenziódban hamar köddé válnak az evilági hírek, összefolyik a tér és az idő. Az viszont téren és időn is áttör, hogy hetek, hónapok óta nem találkoztunk...

Ó, anya! Bárcsak vége lenne már ennek az egész járványnak és vele a látogatási tilalomnak is! Bárcsak ott állhatnék most az ágyad mellett, hogy elmondjad, hogy vagy és éppen merre jár a lelked! 

Ugye tudod, vagy valahol ott legeslegbelül érzed, hogy amint lehet, megyek?!

További programok »

Itthon

FEL