Balás Ádám: A proletárdiktatúra Békéscsabán VIII.

Mivel a polgármester nem volt a városban (őt a kommunisták túszként vitték el), a városházán fejetlenség uralkodott. Csaba ideiglenes első embere végül Haan Béla városi ügyész lett, aki elvállalta ezt a nehéz feladatot - számolt be Balás Ádám.

Fél egykor három román lovaskatona tűnt fel a katolikus templom előtt, majd pár perc múlva egy tucat gyalogos érkezett meg ugyanoda tisztjük vezetésével. Minderről értesülve Haan Béla és a városi rendőrfőkapitány a Gyulai úti hídhoz (ma Munkácsy-híd) sietett egy fehér zászlóval, hogy fogadja a Békéscsabára bevonulókat. Egy román ezredes, aki kocsival érkezett, közölte, hogy ha valaki rálő katonáira, kegyetlen megtorlást fog elrendelni. Az ideiglenes városvezető megnyugtatta a bevonulókat, hogy Csaba népe nem kíván erőszakot alkalmazni és a kommunisták már kivonultak a városból.

Az előőrsök után megérkezett a népesebb román seregrész. Egy gyalogdandár vonult végig a Gyulai úton a Kossuth tér felé, ahol egy szakasz trombitás román katonanótákat fújt. Rengetegen voltak kíváncsiak az eseményre, a tömeg megtöltötte a főteret és a környező utcákat is. A bevonulás több mint egy óráig tartott. A békéscsabaiak „hangos megjegyzéseket téve az apró, bocskoros, sovány, barna arcú, vézna, de csodálatos fegyelmet mutató oláh katonákra”, leginkább azon csodálkoztak, hogy azok milyen hosszú szuronnyal vannak felfegyverkezve.

A megszállók szétszéledtek a városban, elfoglalták a laktanyát és a még álló katonai barakkokat is. Délután azonban egy kisebb incidens kerekedett. Gyoma irányából egy, a Vörös Hadsereg kötelékébe tartozó páncélvonat jelent meg a hősök temetője mellett és három lövést adott le a város irányába. Ezt követően sietősen visszament kiindulási állomására. Mindez elég volt ahhoz, hogy a román hadijelentésben a következő jelenjen meg: „a románok Békéscsabát csak nehéz és véres harcok árán foglalták el, mely alkalommal sok vöröskatona, köztük mintegy kétszáz tiszt is fogságukba jutott.". Voltak olyanok is Csabán, akik örültek a megszállásnak, hiszen a kommunisták elmenekültek. Ők azonban, az atrocitásokat látva, hamar rádöbbentek arra, hogy mi is történik valójában a várossal. (Vége.)