Csabai életképek – Balás Ádám: A proletárdiktatúra Békéscsabán VI.

A legtöbben attól féltek, hogy a kommunisták védeni fogják a települést és emiatt „nagy pusztulás zudul a városra, mert a vörösök ellenállásukkal felingerlik ugyan az ellenséget a város lövésére, de fel nem tartóztatják s a várost képtelenek megvédeni”. Szerencsére ez utóbbi nem következett be, a Vörös Hadsereg visszamaradt csapatai harc nélkül feladták Békéscsabát.

1919. április 25-én, pénteken szállta meg a román hadsereg Gyulát, ebből nyilvánvalóan az következett, hogy hamarosan Békéscsaba kerül sorra. Kettős érzelem dúlt Balás Árpádban: „Látva nyomorúságos helyzetünket, az oláh, elűzte a nemzet testéről a lakmározó vörös hiénát, hogy a holttest kincseit ő rabolja el”.

A város, a lehetőségekhez képest, felkészülten várta a bekövetkezhetetlent. Dr. Berthóty István polgármester a városházán egyeztetett a helyi tisztségviselőkkel. Közben a visszaözönlő Vörös Hadsereg őrséget állított fel a Gyulára vezető útnál, sőt az „Omazta-tanyán” még két ágyút is elhelyeztek a biztonság kedvéért.

A hadsereg rendje teljesen felborult, ugyanis már kiadták a visszavonulási parancsot, így az őrség is elmenekült. A katonák fosztogatni kezdtek; ez ellen lépett fel Andrássi városparancsnok a következő felhívással: „Parancs! Megtiltom minden hadseregbeli vörös katonának, hogy önhatalmúlag és erőszakosan akár magánlakásba, akár üzletbe bármiért is bemenjen. Aki ezen parancsomat nem teljesiti, az ellen statáriális uton fogok eljárni”.

Ezen a napon két vöröskatona jelent meg a polgármester lakásán, az Urszinyi-házánál (ez ma a Békés Megyei Könyvtár része) és letartóztatták a város vezetőjét. Szuronyos őrök kísérték ki a vasútállomásra, ahová „vele együtt vittek s elhelyeztek egy gádorosi őrült fiatal embert és egy ruthén csavargót”. Berthóty Istvánt Békéscsabáról a kommunisták Szolnokra vitték túszként, de „pár nap múlva lehetővé tették neki a visszatérést Békéscsabára, ahová viszontagságos utazás után, Mezőtúrról már az oláhok engedélyével és útlevelével, egy heti távollét után meg is érkezett s azonnal átvette hivatalát”.

A hír hamar elterjedt a városban és nagy nyugtalanságot keltett. Ezen az éjszakán még menekülő katonák zajától volt hangos a város, majd másnap, április 26-án megtörtént a megszállás. (Folytatjuk.)