Az est folyamán a könyv szerzőpárosát, azaz Gyáni Gábor akadémikust, a magyar társadalom és vallástörténet kutatóját, valamint Szilágyi Adrienn történészt, a 19. századi nemesi családok és arisztokraták mindennapjai kutatóját Kocsis Klára, a Wenckheim-kastély igazgatója „faggatta”.
Szilágyi Adrienn és Gyáni Gábor – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Gyáni Gábor elmondta, a bő két és fél évszázadot átívelő kötetük két, különböző korszakban válik el egymástól. Adrienn az ún. rendi korszak szakértője, ami nagyjából a 19. század feléig tart. „Majd a kiegyezés után egy teljesen más, polgári korszak következik, amelynek én vagyok a kutatója. Természetesen a korszakok átfedéseit: a bevezetést, a befejezést együtt írtuk” – fűzte hozzá.
Sziágyi Adrienn kiemelte, hogy a könyvben többek között azt taglalják, hogy mit jelent az arisztokrácia gazdasági elitként, politikai elitként, mit jelent egy kastélyt fenntartani, a műszaki felszereltsége, milyen neveltetést kaptak, milyen nyelven beszéltek. És mi történik velük a ’40-es években?
Galéria
– 1944-45. táján következik be a törés – folytatta Gábor –, amikor is az arisztokrácia 80-90 százaléka elmenekül az országból. Kevesen maradtak itt az ’50-es években. Őket zömmel internálták, börtönbe zárták, kitelepítették – egyszóval minden rosszon keresztül mentek. Majd következik 1956, amikor egyidőre megnyílnak a határok, és hirtelenjében, körülbelül 200 ezer ember távozik az országból. A kötet azért 1957-ig tart, mert nagyjából akkor zárult le az arisztokrácia itthoni jelenléte.
***
Megtudtam, Adrienn Gyulán született; Gábor Hódmezővásárhelyen. (Éljenek, az alföldiek!)
– Vannak Békés megyében is Gyánik – mondtam Gábornak, aki azt válaszolja: „Ez egy vallon név; a 13. században jöttek ide vallon jobbágyok, és gyakori név volt a Gyán. Olyan közönséges név volt, mint a Kovács, a Szabó vagy a Varga. Ahol sokan éltek egy helyen belőlük, abból lettek a helységnevek: Kötegyán, Mezőgyán. Egyébként az én nevem Gyányi, de apám nevét elírta az anyakönyvvezető.
