Az öldöklő aszat a magyar flóra sajátos faja. Kárpát-medencei bennszülött faj, melynek jelentős állományai élnek az Erdélyi-medencében, de a magyarországi területeken csak néhány foltban fordul elő. Olyannyira ritka, hogy egy időben le is került a védett fajok listájáról, mert nem volt ismert magyarországi állománya. A Tiszántúlon Debrecen után Pocsaj térségében fedezték fel újra, majd igazi botanikai szenzáció volt a Kis-Sárréten a 2000-es évek elején fellelt több ezer töves állománya.
A száraz, sárgára aszott nyári pusztán messziről feltűnnek az akár másfél méter magasra is megnövő öldöklő aszatok. A növény rendkívül szúrós levelei kemény tövisben végződnek, melyek a legkisebb érintésre letörnek és beleállnak az ember, vagy állat bőrébe. A többi aszatfajtól eltérően viszont maga a szár egyáltalán nem tüskés és nem szúrós, ez egyben az egyik meghatározó bélyege is a hasonló fajokkal szemben. Tipikus legelő gyom, ami csak azokon a területeken marad fenn tartósan, ahol legeltetés folyik.
A Kis-Sárréten Mezőgyán és Zsadány határában élnek legnagyobb állományai, de szálanként Biharugra és Körösnagyharsány határában is előfordul. Július végén, augusztus elején virágzik. A száraz körülményeket jól viseli. Általában a vastagabb termőrétegű, sztyeppesedő hátakon fordul elő leggyakrabban, míg az erősen szikes területeket kerüli.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
