Nem az a kérdés, hogy mitől olyan fittek és mosolygósak Balázsék minden reggel hatkor, hanem az, hogy miképp tudnak minden hétköznap, kora hajnalban úgy felkelni, hogy reggel hatkor már olyan fittek és mosolygósak, mint mindig. (Nyilván a profizmus nem enged meg magának olyan alibit, hogy „Kérlek, ma ne szólj hozzám, mert rossz napom van!”.)
A háromnegyedötös vekkercsörgésre, azaz a mobilomon az Ocean Whisper dallamára – ami amúgy annyira kellemes, hogy az ember inkább visszaalszik tőle –, a „mikor lesz már szombat?” felsóhajtással viszonylag könnyen kiugrottam az ágyból. Egy jó órám volt arra, hogy fitt és mosolygós legyek. Talán összejött.
De mit sírok a korai keléstől, amikor az Orosházáról érkező, nyolcéves Ákoska és édesapja már háromkor ébredtek, hogy a Korzó téri színpad előtt az első sorban csápolhassanak. – Ma offoltuk a sulit – jegyezte meg az apuka. Később megtudtam, négy leány pedig Erdélyből érkezett, hogy élőben láthassák a kedvenceiket. (Azt nem tudni, hol aludtak.)
Az alapvetően a fittségre és mosolygásra épülő négyórás, reklámblokkokkal tarkított műsor egyik erőssége, hogy végig tartja az első percektől fogva megkezdett svungot. A másik, hogy rém interaktív – jelen esetben Rákóczi Feri egy szál mikrofonnal sétált a tömegben, és meg-megszólította az embereket. Ferit a színpadon lévő, egy akváriumra hajazó mobilstútdióban héderező Balázs és Jani instruálta vagy éppen ugratta. És nem utolsó, hogy akár egy gyufáról is órákig tudnak beszélni.
A csabai etap vissza-visszatérő panelje Marika volt, aki akár beépített ember is lehetett volna, de nem... A sarkadi rajongó már két éve is elvitte a programot a hátán, és most sem vallottak vele kudarcot a rádiósok. Folyton udvarolt Balázsnak, aki szinte már megágyazott kettejüknek.
Az egyik alkalommal pedig Feri középiskolás orosztanara jelent meg a tömegben. Kiderült, a műsorvezető már akkor is nagymesélő hírében állott, ráadásul az ötös volt a legrosszabb jegy, amit oroszból kapott. – Biztos sok kommunista volt a családban – reflektáltak az akváriumból.
A másik pillanatban pedig egy Parson Jack Russel terrier (kigugliztam otthon a fajtája nevét) kiskutya szaladt be a backstage-be. Teljesen úgy nézett ki, mint Milo a Maszk című moziban. Biztos érezte a helyi valuta, azaz a Csabai kolbász illatát. Kapott is az orra alá egy karikával. Majd Feri fölkapta, és hamarosan megjelent a gazdija is. A változatosság kedvéért, őt is Milónak hívják.
Azonfelül az ügyességi játékokkal megspékelt show hangulata is klappolt a műsor arculatához. A tettre kész, becsvágyó játékosok ugyanolyan partnerei voltak Balázsék ugratásainak, mint Balázsék magamaguknak. A reklámok miatt azonban nem megyek bele a játékokba; talán annyit leírhatok, hogy hamburger. Szóval a kétindulós hamburgerevő-verseny győztese, meglepő módon a kisebbik súlyú étvágyer lett. – Miért hagynám itt? Hiszen ingyen van – jegyezte meg.
Balázsék holnap már Egerben lesznek.
Marika azt mondta, követi őket.
Galéria
