Az elmúlt évek pusztító aszályai alaposan feladták a leckét a Békés vármegyei gazdáknak, akik a kockázatok csökkentése érdekében idén látványosan átstrukturálták a vetésszerkezetet. A két fő tavaszi növényünk aránya komoly változást mutat.
– A tavalyi 68 ezer hektár helyett idén mindössze körülbelül 50 ezer hektáron vetettek kukoricát a gazdák. Ezt a területet is főleg azok vállalták be, akik tudnak öntözni, vagy saját állatállomány – sertés és szarvasmarha – takarmányozására termelnek – ismertette a számokat Bozó József, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Békés Vármegyei Igazgatóságának alelnöke.
Ezzel szemben a napraforgó területe történelmi magasságokba, 100 ezer hektárra emelkedett a vármegyében, ami hűen tükrözi az országos trendeket is: a szárazságot jobban tűrő olajos növény idén egyértelműen átvette a vezetést a kukoricától.
Kukoricahelyzet: A kritikus napok következnek
Ha visszagondolunk a korábbi esztendőkre, június végére a kukoricatáblák sok helyen már siralmas képet mutattak. Idén a tavaszi csapadéknak és a talaj mélyebb rétegeiben megőrzött nedvességnek köszönhetően a növények eddig sikeresen dacoltak a hőséggel.
– Tavaly ilyenkor a kukorica már félig fel volt sülve. A címer ugyan kijött, de nem találkozott a csőkezdeménnyel és a bajusszal, így a megtermékenyülés elmaradt. Előfordult, hogy aratni csak csuhét lehetett, amiben alig volt néhány szem – emlékeztetett az alelnök.
Bár a növények most még alapvetően egészségesek és jól fejlődnek, a levelek imitt-amott már kezdenek „furulyázni” – ez a tipikus jelenség a párologtató felület szűkítésével a növény önvédelmi reakciója a szárazság ellen. A szakember szerint most szükség lenne egy kiadós, 20–40 milliméteres csapadékra, amely megváltást jelentene a csőképződés szempontjából. Emellé kell tenni, hogy nem egységes a helyzet a vármegyét nézve, a későbbi vetésű, kevesebb esőt kapott körzetekben már határozottan jelentkeznek az aszálytünetek.
Kevés az öntözhető terület
A vízpótlás kérdése kulcsfontosságú, ám a lehetőségek erősen korlátozottak. Békés vármegye mintegy 420 ezer hektáros termőterületéből mindössze 5-6 százalék öntözhető, ráadásul ennek is a jelentős része Mezőhegyes környékére koncentrálódik. Ezért kénytelenek a gazdák a természetre és a szárazságtűrőbb kultúrákra hagyatkozni.
Napraforgó: Gyönyörű tányérok, de mi lesz a szemekkel?
A határt járva jelenleg kifejezetten tetszetős, szépen fejlődő napraforgótáblákat látni. Nem véletlen, hogy a termelők bíznak benne, hiszen még a legbrutálisabb, 2022-es, aszályos évben is ebből a növényből lehetett valamilyen értékelhető eredményt kihozni.
A bimbók megjelentek, a napraforgótányérok a napoban kezdtek kinyílni. Bozó József szerint a gyökérzónában jelenleg még van annyi tápanyag és nedvesség, ami elegendő a normális méretű tányérok kineveléséhez. A valódi rizikó azonban most következik:
– A legkritikusabb szakasz az, hogy a kaszatban, vagyis a szemben legyen bél. Láttunk már olyat, hogy gyönyörű, hatalmas tányérok és nagyszemű termések fejlődtek, de belül üresek maradtak. Ebben a fázisban a megtermékenyülés sikeressége, és ezzel együtt a méhek szerepe óriási – hangsúlyozta az elnök.
A békési határ tehát egyelőre tartja magát, de a tét óriási: a következő hetek időjárása és az esetleges csapadék dönt majd arról, hogy a biztató kezdet után milyen mérleget vonhatnak a vármegyei gazdák az őszi betakarításkor.
