Május utolsó vasárnapja gyermeknap, ami egyebek mellett arra hívja fel a figyelmet, mennyire fontos a megértés, a gyermekeinkkel együtt töltött idő, és persze arra is, hogy mennyi-de mennyi mindent tanulhatunk a gyerekektől. A csabai Kazinczy Ferenc iskola egyik tanulója, Árvavölgyi Patrik még csak hetedikes, de lehet azt mondani, hogy már most múltja van. Láthattuk több színdarabban, ráadásul – bár a pályaválasztási tanácsadó mást javasolt számára – tudatosan készül arra, hogy színész legyen. A gyereknaphoz közeledve Patrikkal beszélgettünk arról, hogyan telnek most a napjai, és hogyan képzeli a jövőt.
– Pár évvel ezelőtt a városi versmondó versenyen és a népdaléneklési versenyen értél el sorra kiemelkedő eredményeket. Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a színházzal?
– Bartus Gyula 2015-ben rám talált egy olyan video révén, amit anyukám osztott meg a facebookon, és ahol énekeltem. Neki pedig kellett egy olyan szereplő az Ez is negyvennyolcba, aki énekelni is tud, így kaptam meg Kis Gyurka szerepét.
– Ezt követően jelentkeztél a Légy jó mindhalálig válogatására. Ez hogyan történt?
– Anya mondta, hogy lesz a meghallgatás. Nézzem meg a színdarabot, és döntsem el, szeretnék-e indulni. A Szinetár Dóra-féle előadást néztem meg, és az annyira megtetszett, hogy mindenképpen benne szerettem volna lenni, így jelentkeztem. Több száz gyerek közül választottak ki Gimesinek, majd a második évadban Nyilas Misi cover voltam, ez azt jelenti, hogy megtanultam Nyilas Misi szerepét is, és ha lebetegedett volna, aki játszotta, akkor én ugrottam volna be helyette.
– A Légy jó mindhalálig után már úgy hívtak a szerepekre. Mi következett ezután?
– Először a Bánk bán gyermekkórusába hívtak, utána a Szomor György által rendezett Diótörő és Egérkirályba, ahol Fricit alakítottam, és ezt legalább 55 alkalommal adtuk elő. Nemrég a My Fair Ladybe hívtak, mint hármas csavargó és Boxinton gyerek, legutóbb pedig a Fővárosi Nagycirkusz egyik darabjába, amit Szarvason fogunk először előadni. Ez a Lali és Lili Meseországban, amiben én leszek Lali. Nagyon különleges lesz a darab, amelyben két gyerek egy véletlen folytán belecsöppen egy mesevilágba, és ott különböző varázslatos lényekkel találkoznak, akiket részben színészek, részben artisták alakítanak, de közreműködnek a „LOM”, a LandOfMusic táncosai is.
– Közben a Csabai Színistúdiónak is oszlopos tagja vagy.
– Ott a Senki sem tökéletes 1-ben játszottam, most pedig Szente Áron írt nekünk egy darabot, ami annak a folytatása – SST2 –, ebben katona voltam.
– Hogyan sajátítod el a színészi mesterség alapjait és tanulod meg azt a rengeteg szöveget?
– A színistúdióban van tánc-, mesterség- és beszédtechnika óra. A beszédben sokat segít Szepsi-Szente Éva. Harcsa Boglárka azt tanítja meg, hogyan legyünk jobbak a színpadon a mozgás terén, Kerepeczki Nóra pedig azt, hogy a színészi munkában hogyan hozzuk ki magunkból a legjobbat. Ami a szövegtanulást illeti, az elején még lehet használni a szövegkönyvet, aztán pedig az adott szituációhoz kötöm a szöveget, úgy sokkal könnyebb. Nem szó szerint tanulok meg mindent, az viszont fontos, hogy a végszavak pontosak legyenek, mert úgy tud belépni a másik szereplő.
– Ennyi minden mellett ott van az iskola is. Hogy alakul például most egy heted?
– Korábban többször be tudtam járni az iskolába, de most a My Fair Lady próbái miatt úgy alakul, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton 10-14 óráig próba van, majd 18-21 óráig megint. Emellett hétfőn, csütörtökön és pénteken 15 órától 18 óráig a Csabai Színistúdióban is vannak próbáim. Ott általában 17.45-ig maradok, hogy átérjek a színházba. Az iskolában így most van pár tantárgy, amiből hármasra állok, de azért elég jók a jegyeim. A történelmet, az irodalmat, a rajzot és fizikát például nagyon szeretem.
– Milyen elképzeléseid vannak a továbbtanulást illetően?
– Volt nálunk pályaválasztási tanácsadó, aki a tesztek alapján kiderítette, hogy gazdasági vagy agrár irányba kellene tovább mennem. Eszem ágában sincs, hiszen én színész szeretnék lenni! Az általános iskola elvégzése után Szentesre szeretnék menni a Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatára, mert úgy hallottam, hogy középiskolai szinten az az ország legjobb színésziskolája. Utána vagy Budapestre, vagy Kaposvárra szeretnék menni Színművészeti Egyetemre.
– Van-e időd pihenni, kikapcsolódni, sportolni?
– Nincs sok időm, de úszni például szeretek. A vasárnapjaim általában szabadok, és nekem az is kikapcsolódás, ha elmegyünk fagyizni.
– Ki segít abban, hogy az álmaidat megvalósítsd?
– Anyukám mindenben teljes mértékben támogat. Ha bármit elképzelek, ő segít, hogy meg is tudjam valósítani. A két nővérem inkább csak drukkol nekem, egyikük tanul, a másikuk Németországban dolgozik, de úgy látom, büszkék rám. Sokat köszönhetek a színistúdiónak és a Békéscsabai Jókai Színháznak is. A színművészeti az álmom, tudom, nehéz bekerülni, de bízom benne, hogy ilyen háttérrel jó úton vagyok, hogy ez sikerüljön.
