Vármegyei hír –Újabb vitézek a vármegyében
Folyamatosan zajlottak megyénkben a vitézi telkekbe történő „beültetések”, melyekről a Körösvidék is rendszeresen beszámolt olvasóinak. 1922. szeptember 26-án egy terjedelmes cikkben mutatták be a Köröstarcsán és Körösladányban lezajlott ünnepségeket.
Szeptember végén e két településen három személy, név szerint B. Tóth János, Köves György és Kürti István vehetett át földbirtokokat. A területeket Fehérváry Celesztine és gróf Meran Jánosné ajánlotta fel Horthy Miklósnak, aki „azokat a fent említett vitézeknek adományozta”. Köröstarcsán már a reggeli órákban megmozdult a település. Korán megindult a kocsiforgalom és egyre több kíváncsiskodót lehetett az utcán látni. Nyolc órára már az iskolások sorfala is felállt a községházától a templomig vezető úton. Nem sokkal kilenc óra előtt „feltűnt vitéz Szabó Jenő százados, a vitézi szék békésmegyei kapitánya és vitéz Molnár Mihály a békéscsabai és békési járás hadnagya, kik a három beültetendő vitézzel kocsira ültek. A kormányzót a Vitézi Szék törzskapitánya képviselte, akit a település vezetője köszöntött. A menet a református templomba sietett, mely teljesen megtelt érdeklődőkkel. Szabó János tiszteletes „mondott gondolatokban gazdag, magasszárnyalásu beszédet a hazaszeretetről”, a beszédet a helyi dalárda által előadott Himnusz követte. Ezt követően a piactéren tartották az ünnepi díszközgyűlést, ahol a köszöntő beszédek elhangzása után Siménfalvy Tihamér „emelkedett szólásra s lelkes, hazafias érzéstől lángoló beszédben ismertette a vitézi intézményt”. Ezt követte az újdonsült vitézek bemutatása, majd 28 fogat vitte ki a tömeget a határba, ahol már nemzetiszínű szalagokkal voltak megjelölve az átadandó telkek. A „beültetés” után a menet visszatért a településre és ünnepi közebéden vett részt. A pohárköszöntők alatt „Moldoványi János dr. a Kormányzó Úrra, vitéz Siménfalvy Tihamér Fehérváry Celesztine-re, Berthóty Károly a vitézi rendre. Tóth József ref. lelkész a vitézekre, Vidovszky Kálmán Békésvármegye főispánjára s Moldoványi főszolgabíróra, Tóth Ferenc Vidovszky Kálmánra a „Körösvidék" főszerkesztőjére stb. üritették poharaikat”.
Szó szerint –A háború áldozata
„Lindenberger Alajos hadirokkantnak Gyulán, a báró Haruckern-utcán van egy kis trafikos és újságos bódéja. A szerencsétlen rokkant a harctéren súlyos idegbajt kapott, amit hosszas hadifogsága jelentékenyen fokozott.
Itthon anyja és nővére vette gondozás, akik már megszokták búskomor voltát és házukban ápolták, mig az elmúlt vasárnap estéjén kitört rajta az őrültség. A tragikus eseményről gyulai tudósítónk az alábbiakban számol be: Lindenbergeren a legutóbbi napokban már a megszokottnál nagyobb mértékben vett erőt a búskomorság. Magában beszélt és hadonászott. Hozzátartozói nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget ezeknek a tüneteknek, mert csak muló természetüeknek tartották őket. Vasárnap délután szokása szerint szórakozás céljából eltávozott hazulról és amint később megállapították, az orvosi tilalom ellenére szeszesitalt is ivott. Este 8 óra körül tért haza. Vacsorát kért, majd kutyakorbáccsal kezdett verni minden elébe kerülőt. Anyja és nővére megrémülve zárkóztak el előle az egyik szobába, ahonnan a szobának a köröspartra nyiló ablakán keresztül kiugrottak, amikor a dühöngő ember rájuk törte az ajtót. Özv. Lindenberger Alajosné olyan szerencsétlenül esett, hogy egyik lábát eltörte. A segitségkiáltozásra összeverődött járókelők és szomszédok részesítették első segélyben, majd kórházba szállították, fiát pedig lefogták és még az este folyamán az elmegyógyintézetbe szállították.”
Helyi hír – Mert kell egy új hely
Oly sok minden épült Békéscsabán 100 évvel ezelőtt, de volt egy épület melynek hiányára a Körösvidék 1922. szeptember 28-án hívta fel a figyelmet. Igaz, hogy már 30 éve kéri a település, „hogy az itt működő kir. járásbíróság részére külalakulatra nézve is megfelelő és a biróság ügyforgalmának lebonyolítására belső berendezésre nézve is alkalmas uj épület emeltessék” (1922-ben még a mai Ibsen Házban adott helyet a bíróságnak – a szerk.).
Sajnos mindeddig nem sok minden történt az ügyben. A kijelölt telek már megvolt. ugyanis a város ingyen adta az államnak azt a területet, ahol napjainkban is működik Békéscsabán a bíróság. Az első világháború, a forradalmak és a trianoni béke következtében sajnos az építkezés még mindig nem indulhatott meg. A drágaság, a nyomor nem segítette az építkezés megkezdését. A Körösvidék szerint azonban ezen „a sürgős közmunkák azonnali elrendelésével és foganatba vételével lehet segíteni” és e „ munkák közzé elsőhelyen jöhetne száimitásba az uj járásbirósági épület, amelynek munkálata nemcsak a napszámos, de az ipari munkások nagyobb számát is foglalkozáshoz és igy rendes keresethez juttatná s e mellett — város fejlesztési politika szempontjából is kívánatos közmunka volna”. A munkáskéz meg is lett volna, de az újság szerint volt egy nagyobb gond az új épülettel kapcsolatban – a helyszín. A lap szerint „a bírósági épület részére átadott Körösön tuli telek nem centrális fekvésű, mert annak megközelitése főleg kocsival az Apponyi-utcán kérésztől lehetetlen és csak kerülővel a Gyulai-uton keresztül lehetséges”. Új helyszínt is ajánlott az újságíró, szerinte a Luther utcán található üres telken (ahol a cirkuszi sátrakat szokták a korszakban felállítani – a szerk.) kellene az új bírósági épületet felépíteni.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_07-09/?pg=329&layout=s
