Külföldi hírek – Szélsőbaloldal német földön
Az első világháborúban vesztes országokban a konszolidációig mindennaposak voltak a szélsőséges pártok által szervezett erőszakos cselekedetek. Nem volt ez máshogy Németországban sem, ahol annyira elmérgesedett a helyzet, hogy Berlin helyett Weimarban tudta csak megkezdeni munkáját a német parlament.
A Körösvidék 1921. március 25-én számolt be olvasóinak azokról az eseményekről, melyek Hamburg két legnagyobb hajógyárában történtek. Itt „kommunista agitátorok jelentek meg és izgató beszédeket tartottak a munkások előtt”, melynek hatására az ott dolgozók egy része vörös zászlókat tűzött ki és az utcára vonult. Velük szemben a helyi, gépfegyverekkel is felszerelt rendőrség vette fel a harcot. A kommunisták rohamcsapata támadást indított a rendőrök ellen, akik kénytelenek voltak fegyvereiket is használni, melynek következtében „négy ember meghalt és több mint húszan megsebesültek”. A kommunisták által felheccelt tömeg azonban ennek ellenére sem hátrált meg, vezetőik kiadták a jelszót: „meg kell támadni és elfoglalni a hamburgi középületeket”. Az ostromállapot kihirdetése után a rendőrség újra összecsapott a tüntetőkkel, és a tudósítók „több mint negyven halottról tudnak és a kórházakba több mint száz súlyosan sebesültet szállitottak be”. Sajnos nemcsak Hamburgban, hanem más német városokban is megjelentek a „kommunista izgatók”: Lipcsében, Drezdában és Mansfeldben is utcai harcok zajlottak. A weimari köztársaság elleni egyik legnagyobb támadás két év múlva, a szélsőjobbról érte az államot, amikor is a Hitler vezette NSDAP próbálta meg átvenni a hatalmat Münchenben.
Külföldi hírek – Magyarok Amerikában
„s kitántorgott Amerikába/másfél millió emberünk.” – írja majd József Attila 1937-ben Hazám című vesében, de addig még el kellet telnie 16 évnek. 1921-ben a Körösvidék részletesen tájékoztatta a csabaiakat, hogy mi vár a kivándorló magyarokra Amerikában.
A lap szerint régen azok, akik bujdostak (szerelmi csalódás, törvénytelenség vagy valami nagy „keserüség” miatt) korábban beálltak katonának, manapság viszont ezek az emberek inkább a kivándorlást választják, „amely annyival is vigasztalóbb volt az előbbi kettőnél, hogy meggazdagodással is kecsegtetett”. Amerikában „zöldeknek” nevezik azokat, akik bevándorolnak, de sajnos sokukra nem a vagyon, hanem a „csalódások végtelen sorozata már vár odaát”. A csabai újság az amerikai „Magyar Bányászlap” egyik számából vett át egy beszámolót arról, hogy mi is vár a zöldekre odaát. Mindenki nagy reményekkel érkezik, de hamar kiderül, hogy nem „sippal-dobbal, nádihegedüvel várják őket”, hanem csak nagyon sok utánajárás után kaphatnak munkát, többek között a nagyon magas helyi munkanélküliségnek „köszönhetően”. Mivel nagy a munkaerőkínálat, ezért a bérek sem olyan magasak, mint az európaiak remélik. Azok, akik Amerikába korábban érkeztek, csak hosszas munka után „élvezhetik gyümölcseit” annak, de elmondható róluk, hogy adományokkal támogatják szülőföldjüket, amit ők „Óhazának” hívnak. A Körösvidék a murray-i magyarok példáját mutatta be, akik 10 100 dollárt gyűjtöttek össze és „műkedvelő egyesületük” a helyi Operaházban előadást tart, melynek összebevételét a magyarországi éhező gyerekekhez fogják eljuttatni. Jellemző az amerikai magyarokra, hogy „lehetőleg külön telepekbe tömörül” és Kaliforniában egy nagyobb telepet akarnak kialakítani, Budapest néven. (Az USA területén két település is létezett Budapest néven Georgia és Missouri államban – a szerk.)
Helyi hírek – Jó-e nekünk az árak csökkentése?
Dr. Debreczeny Lajos békéscsabai rendőrkapitány rendeletet adott ki, melyben „tájékoztató árakat állapit meg a vendéglői és kávéházi ételekre”, köszönhetően többek között annak, hogy az élőállat ára nagymértékben csökkent.
A Körösvidék március 30-án számolt be a „bátor és kezdeményező” lépésről, de értetlenségének is hangot adott, mert „mig a sertés ára 60 - 70 százalékkal esett, az ebből készülő ételek ára csak 10—15 százalékot csökkent”. A lap szerint csak a „kávéházi tojás” ára normális, a „többi túlságosan az érdekelt üzlettulajdonosok befolyása alatt áll”. A csabai újság szerint felesleges volt az árakat a fővárosi éttermek áraival „összhangba hozni”, hiszen itt vidéken csak „sokkal kisebb költséggel és semmiféle kényelmet nem nyújtva működő vendéglők és kávéházak” vannak. A rendőrfőkapitány által meghatározott árak a következők voltak: „Leves 2 K, marhahús mártással 20, köritve 30, főzelék legalább 6 deka hússal 20, sült tészta 12, főtt tészta 10, sajt 15, bárány rántva 60, beafsteack 60, szárnyasok és frissensültek 50, kész sültek általában 40, pörköltfélék, belső részekből készült ételek 30, köretek 6, fehérkávé 5, feketekávé 3, tea 8, rum a teához 4, csokoládé 15, 1 drb lágytojás 3, 2 tojásból rántotta 6 K.”. A rendőrség arra kérte a vendégeket, hogy jelentsék, ha ennél magasabb árakkal találkoznak, de a Körösvidék szerint „ezeket az árakat túllépni igazán szinte leheletlen”.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Amerikai magyarok
https://vilagbarangolo.blog.hu/2019/05/06/merre_keresselek_budapest
