Népszámlálás az elcsatolt területeken
Minden államnak fontos, hogy pontosan tudja a területén élő állampolgárok számát és a róluk megtudható adatokat. Különösen fontos volt ez Romániának Erdély és a Partium megszerzése után többek között azért, hogy bizonyítani tudja a román többséget az újonnan megszerzett területek esetében.
.PNG "Körösvidék,_1921__január_26__(2)")
A Körösvidék 1921. január 26-án megjelent cikkében az újságot megvásárlók viszont azt olvashatták, hogy a népszámlálási adatok alapján „nem tudták kimutatni az erdélyi román többséget”. A lap szerint a románok célja az volt az erdélyi népszámlálással, hogy „bebizonyítsák, hogy mennyire joguk van az elrablott területekre.” Ennek érdekében minden lehetséges módszert felhasználtak. Ide tartozott a magyarok elüldözése és a románok „bevándorlása az ősi magyar helyekre”, illetve a többségükben magyar nyelvű izraeliták nem vallhatták magukat magyarnak, hanem a zsidó nemzetiségűek oszlopába kerültek át. A Körösvidék cikkében tehát hamisan állította, hogy a „zsidók egyszerre megszűntek magyaroknak vallani magukat, mihelyst az érdekük ugy kívánta.”, ugyanis erre a törvény kötelezte őket. A román erőfeszítések ellenére a legtöbb nagyvárosban sem sikerült kimutatni a többségüket; a következő eredmények születtek:
„Kolozsvár: Összlakosság 67.497. Ebből magyar 38.330, román 10.725, zsidó 9188, német 3640, egyéb nemzetiség 5594.” (2011-es adatok szerint 324 576 lakosból 15,27% magyar – a szerk.).
Arad: Összlakosság 62.400. Ebből magyar 39.399, román 12.469, zsidó 5306, német 3012, egyéb nemzetiség 2304.” (2011-es adatok szerint 159 074 lakosból 9,68% magyar – a szerk.).
Nagyvárad: Összlakosság 67.000. Ebből magyar 40.200, román 8040, zsidó 15.410, más nemzetiség 3350.” (2011-es adatok szerint 196 367 lakosból 23,07% magyar – a szerk.).
Brassó: Összlakosság 39.994. Ebből magyar 15.035, román 12.185, szász 11.137, zsidó 1499.” (2011-es adatok szerint 253 200 lakosból 6,54% magyar – a szerk.).
Marosvásárhely: Összlakosság 31.145. Ebből magyar 23.285, román 3952, zsidó 3274, német 456, egyéb 178.2” (2011-es adatok szerint 134 290 lakosból 42,84% magyar – a szerk.).
A cikk zárómondata: „Ezt a kis statisztikát beküldhetik az oláhok az ántántnak!”
„S kitántorgott Amerikába/másfél millió emberünk.”
József Attila Hazám című versét 1937-ben írta, de Amerikába már korábban is vándoroltak ki Magyarországról, hol többen, hol kevesebben. Mivel az USA kormánya nyilvánosságra hozta azokat a statisztikai adatokat, mely a bevándorlók nemzetiségét is tartalmazta, a Körösvidék is megírhatta, hogy „1920-ban mindössze 252 magyar érkezett Amerikába letelepedési szándékkal, rövid tartózkodásra pedig 54.” (ez a csekély szám nem is olyan meglepő egy velünk hadiállapotban álló ország esetében – a szerk.). A számok még ennél többet is elárultak, többek között azt, hogy „Csonkamagyarországról” mindössze 84 kivándorló érkezett az Újvilágba, de a „hazavándorlók” száma „hatalmas arányokat ért el”: 14 619 magyar jött haza Amerikából 1920-ban.
Miért is csökkent a kivándorlók száma? A Körösvidék erre kereste a választ a „Mennyibe kerül egy amerikai út?” címmel megjelent írásában. Kiderült, hogy a boldog békeévekben sem volt olcsó a kiutazás, de napjainkban a „dollár hihetetlen emelkedése valósággal elérhetetlenné teszi az amerikai paradicsomot.”. Az újság pontosan kiszámolta a kiutazási költségeket: „A belga határig egy II. o. jegy ára 7500 K, onnan Antwerpenig 550 K (12,70 belga frank), összesen 8050 K, vagy Passaun át a belga határig egy III. o. jegy 1350, onnan Antwerpenig 850 K, tehát összesen 2200 K, melyhez a III. o. hajójegy ára 125 dollár is hozzá számítandó. Ez összesen 75,000 K, illetve 77,200 K, mig a II. o. hajójegy 150 dollár, vagyis 90,000 K, tehát vasúti és hajójegy összesen a II. osztályban 98050 K.”. Ma mindehhez még hozzáadjuk az étkezési költségeket is, akkor 150 000 korona körüli összeget kell kifizetni egy amerikai útért. lehetett. Nem véletlen, hogy a végső konklúzió a költségekkel kapcsolatban a következő: ennyi pénzért „békében egész bátran be lehetett volna utazni a világot.”.
Az első út sikeres volt, a második kevésbé
Előző héten arról számoltunk be, hogy a Bécs-Bukarest gyorsvonat első útja a legnagyobb rendben lezajlott; mindez azonban a második szerelvényről már nem volt elmondható. Ez a vonat Bukarest felől érkezett Békéscsabára és a Körösvidék beszámolója szerint a vagonok és a mozdony „egyike azoknak, amelyekből oly sok százat raboltak el az oláhok s amelyeken a MAV. jelzést CFR.-ei festették át, sőt még egy kis piros-sárga-kék zászlócskát is mázoltak rájuk.”.
A lapnak Mezey Ferenc békéscsabai MÁV főellenőr nyilatkozott, aki városunkból Aradig kísérte a gyorsvonatot, majd a román fővárosból visszaindulóval jött Csabára. Elmondása szerint az Aradra beérkező és ott a szolgálatot átadó magyar vasutasokat a románok „egytől-egyig őrizetbe helyezték és 48 órán át (visszatérésükig) nem engedték ki őket a laktanyából, illetőleg a pályaudvar területéről.”. A magyar fél minden tiltakozása ellenére két napig fogságban maradtak „Zsura Nicefor aradi állomásfőnök és Vulpu granicsárfelügyelő” parancsára, akik mindössze annyit ígértek meg, hogy a többi szerelvény magyar személyzetét nem fogják letartóztatni… Azért is tűnt furcsának az eset, mert pont a román fél hangsúlyozta a „magyar-román barátság megteremtését”. A csabai vasutas beszámolt arról is, hogy „az aradiak körében általánosan elterjedt az a hir, hogy a második bécsi gyors antantmissziót hoz, mely Aradnak és vidékének a viszszacsatolását készíti elő.”. Szomorú csalódást jelentett, amikor kiderült, hogy mindez nem igaz, de ennek ellenére sokan körbefogták és „dédelgették” az aradi pályaudvaron a „magyar mozdonyt”. A békéscsabai Körösvidék még azt is beleképzelte a jelenetbe, hogy az ott jelen lévő román vasutasok „talán érezték ebben a pillanatban, hogy Nagyrománia összeomlik, mert az a mozdony erősebb ezer oláh hódító hadseregnél : a magyar kultura jött vissza abban a mozdonyban a pusztuló elrablott magyar földre, hogy elsápadjon előtte a rothadást fedő balkáni csillogás.”. Az Erdélyt és a Partiumot megszerző Románia természetesen nem omlott össze és a szerelvény továbbpöfögött Bukarest felé.
Kommentár nélkül
Források:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Román népszámlálás
http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf8360.pdf
http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/nepszam.htm
