Anno 1920 - Békéscsaba és a világ 1920 augusztusában

Hitelek – A győztesek az USA-nak tartoznak

„A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz.” – mondta Montecuccoli osztrák tábornok még a XVII. században, de a gondolat igazságtartalma azóta is megállja a helyét. Az első világháború – bár nem annak szánták – anyagháborúba torkollott, ami miatt a résztvevő államoknak rengeteg pénzt kellett áldozniuk arra, hogy folytatni tudják az öldöklést. A háborús kiadások fedezésére a későbbi győztes antant államok az USA-hoz fordultak és kaptak onnan hitelt, amelynek azonban van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy vissza is kell fizetni.

A helyzettel a Körösvidék is foglalkozott egy cikkben 1920. augusztus 12-én „Egész Európa Amerikának tartozik” címmel. Az írásból kiderült, hogy „Franciaország 30 millió, Románia 12 millió, Szerbia 3, Olaszország 26 millió dollárral tartozik az Egyesült Államoknak. Olaszországban Amerikának több száz millió dollárja hever és ezt a hallatlan összeget aligha kapja vissza többé”. Az újság állítása valós volt, hiszen a kölcsönt felvevő államok a hitelt a németektől kapott, a békeszerződésben megállapított jóvátételből kívánták (volna) fedezni. Az elgondolás nem volt rossz, de a valóságban minden máshogy történt. A gond az volt, hogy Németország a háborús veszteségek és az iparvidékeinek megszállása miatt nem tudta fizetni a jóvátételt, emiatt a franciák és az angolok nem tudták az USA felé törleszteni hitelüket. A helyzet már-már európai gazdasági összeomlással fenyegetett, ami Amerikának sem lett volna kedvező, ezért 1924-ben a Dawes-terv részeként hiteleket folyósított és befektetéseket eszközölt Németországban. A tervezet szerint a német gazdaság így ki tudja fizetni a jóvátételt, a győztesek pedig a hitelt Amerikának.

Ez a rendszer működött is, de a nagy gazdasági világválság miatt 1929-ben minden összeomlott. Minden rosszban van valami jó is, erre a Körösvidék is utalt, amikor az említett cikket így fejezte be: „A háborús nemzetek közül egyedül Magyarország és Németország az, amely eddig kölcsön dolgában nem szorult Amerikára.”.

Helyi hírek – „Hív a vasút, vár a MÁV?”

Az első világháború alatt a megnövekedett hadiforgalom miatt a Magyar Királyi Államvasutak szerepe felértékelődött, de eszközeinek és létesítményeinek állapota nagymértékben romlott. Helyzetét nehezítette a háború utáni megszálló hadseregek fosztogatása is, melynek egyik „legkedveltebb” célja a vasúti szerelvények elrablása volt. A vonatnak természetesen közlekednie kellet a trianoni Magyarországon is és a vasutasok mindent megtettek a napi működés biztosításához, de a Körösvidék több cikkben is beszámolt a problémákról.  Még augusztus 5-én „A béka meg az ökör” címmel jelent meg egy írás, mely arról számolt be, hogy „már régóta tapasztalja a közönség, hogy a legjob vaggonokra cédulák vannak függesztve „szolgálati szakasz", hivatalosan utazó vasutasok részere" felirattal.

A következő „vasutas” írást augusztus 10-én olvashatták a békéscsabaiak „Menetjegyirodát Békéscsabának!” címmel. A sokak véleményét tükröző főszerkesztői véleményben Vidovszky Kálmán leírta, hogy mivel csak egy jegypénztár működik a csabai vasútállomáson és hiába végez „emberfeletti munkát” a pénztáros „Napról-napra megesik, hogy Békéscsabán egész csomó utas lemarad a vonatról, vagy jegy nélkül száll fel”. A kialakult helyzetre megoldást is javasolt a főszerkesztő: „Nyissanak menetjegyirodát Békéscsabán.” (Lehet, hogy neki köszönhetjük az Andrássy úton napjainkban is működő MÁV Menetjegyirodát?). Véleménye szerint „Pénzbe nem is kerülne a dolog, mert szívesen fizetne mindenki néhány fillérrel többet a jegyért, ha megkímélnék a tolongástól.”.

Ezt követte egy panaszos levél közzététele augusztus 13-án, melyben „Egy közönség érdekeivel is törődő úr” a pályaudvaron szerzett élményeiről számolt be. A levél szerint egy ember csak egy jegyet vehetett a MÁV pénztárban, minderről egy rendőr tájékoztatta a döbbent utasokat, sőt a pénztáros kisasszonyt (!) is. A levélíró egy költői kérdéssel fejezte be írását: „mit csinál az a szegény családapa, aki négy-öt gyermekkel utazik s akik a csomagokra vigyáznak, mig ő jegyet vált, talán vigye a kis gyermekeit is oda a sorba állani, a csomagokkal együtt, mert egy ember csak egy jegyet válthat ?”. Ebben a lapszámban jelent meg a következő hír, ami nem tette népszerűbbé a vasutat: „A MÁV tudvalevőleg 200 százalékkal emelte a menetjegyek árát ll-ikétől kezdődöleg.”.

A békéscsabaiaknak a vasút körüli problémák megoldására még pár évet várniuk kellett, hiszen csak 1933-ban készült el a mai is működő új pályaudvar.

Helyi esemény – Katonai ünnepély Csabán

Annak ellenére, hogy a háborús vereség és a békekötés után hazánk helyzete cseppet sem volt rózsás, Csabán egymást érték a kerti ünnepségek, mulattságok, népünnepek. A Magyar Országos Véderő Egylet, az Ébredő Magyarok Egyesülete és több kisebb társadalmi egyesület által megrendezett rendezvény után újabb látnivaló akadt városunkban. 1920. augusztus 15-én (vasárnap) Katonai ünnepélyre került sor Békéscsabán, melyről a Körösvidék is részletesen beszámolt.

Már 12-én „reklámozták” az eseményt, sétahangversenyt, cigányzenekart, harcászati mutatványokat ígérve a résztvevőknek, hozzátéve azt is: „aki teheti, hozzon távcsövet magával, hogy a csapatok felfejlődését is mentől tökéletesebben szemmel tarthassa”. Másnap újabb cikkben mutatták be a rendezvényt a következő bevezetéssel: „Békés, csendes városkánk nyugalmát a legközelebbi napokban géppuskaropogás és kézigránátcsattogás fogja felriasztani. Repülnek majd az explodáló vasgömbök haláltvivő szilánkjai és felelevenül a harctér minden borzalmassága mikor egetverő hurráhval ajkukon, a jó magyar bakák csillogó szuronyos puskával kezükben megrohanják az ellenséget”. Az olvasók azt is megtudhatták, hogy a kecskeméti gyalogezred csabai zászlóaljának katonái a sportpályán mutatják be tudásukat, de megrendezik az „elmaradhatatlan” labdarúgó mérkőzést is. A lap viszont aggodalmát fejezte ki, hogy az érdeklődők nagy száma miatt „kétséges, vajjon hová is helyezik el a rengeteg nézőközönséget a szimpatikus rendezők.”. A részletes beszámolót augusztus 17-én olvashatták a csabaiak, sőt ezen a napon a vezércikk is arról szólt, hogy „Ujjongott a lelkünk vasárnap délután, ahogy ott ültünk a katonai sportünnepélyen. A fiatal magyar nemzetihadsereg egy kis csapata mutatót adott nekünk abból, hogy talpraállott, fegyelmezett, ügyes s méltó régi jó hiréhez.”. Maga a rendezvény a katonazenekar felvonulásával kezdődött az Andrássy úton, melyet a csabaiak hatalmas lelkesedéssel követtek egészen a helyszínig, ahol „valósággal hömpölygött körülötte a város népe s a bejáratot ellepte a jegyre várók sokasága.”. Az atlétikai versenyen több számban (100 és 400 méteres síkfutás, magasugrás, távolugrás, súlydobás, diszkoszdobás) is megmérkőztek a katonák, akiknek nemcsak a rossz talajjal, de azzal is meg kellett küzdeniük, hogy „bakkancsban és pantallóban mutatták be ügyességüket”. Ezt követően a cigányzenekar zenéjére végzett szabadgyakorlatok, majd a legnagyobb érdeklődéssel várt harcászati gyakorlatok következtek, melynek kezdetekor „felfejlődtek, megnyúltak a nyakak, a szemek és szájak tátva maradtak és még a lélegzetek is halkabbá váltak.”. Ezután a beharangozott labdarúgó mérkőzés következett, melyen a kecskemétiek az Előre csapatával játszottak. Az összecsapás eredményéről nem írt a Körösvidék, de cikkből kiderül, hogy a hármas sípszó után folytatódott a katonai bemutató és a közönség legnagyobb ámulatára „aknák és kézigránátok robbanása reszkettette meg a levegőt s a hatalmas detonációk, a szennyes füst és porfelhők, a gépfegyverek kattogása, a fel-felszálló rakéták valódi heves ütközet illúzióját keltették.”. A katonai ünnepély végén a csapatok a Rákóczi-indulóra vonultak el a lelkes közönség üdvrivalgása elől. A vezércikk utolsó gondolata ez volt az eseményről: „Mikor nem ilyen volt, ilyen hadsereg, ilyen szellem volt a vágyunk, álmunk. Most hogy megvan: becsüljük meg, épitsük meg, támogassuk, szeressük derék magyar tisztjeit és honvédéit.”

Helyi híres ember – Vidovszky Kálmán

Minden népszerű újsághoz kell egy népszerű főszerkesztő, aki ellenőrzi a kéziratokat és dönt arról, hogy az eléri-e az újság által megkívánt színvonalat. A Körösvidék című csabai lapnak a gyomai születésű Vidovszky Kálmán volt a népszerű embere, akiről 1932-es halálakor a (megyei újságok mellett) Debreceni Újság, a Magyarság és a Nemzeti Újság is nagyobb lélegzetű cikkel emlékezett meg. A főszerkesztő Szarvason és a csabai Rudolf Főgimnáziumba végezte középiskoláit, majd a pozsonyi teológiaiskola után 1910-ben avatták evangélikus lelkésszé és már ebben az évben a csabai gimnázium hittantanára lett. Az első világháború előtt részt vett az Auróra kör munkájában, és „Nagy szerepe volt a gyulai egyházközösség megszervezésében, melynek híveit, míg azok fíliaként Békéscsabához tartoztak, éveken át gondozta.”. A világháborúban menekülteken segített és tábori lelkészként is szolgált, de ő volt az, aki egy Békéscsabáról induló hadizászlóalj katonáinak „mondotta a városháza előtt a búcsúbeszédet. Szavai gyújtottak s a katonák, pedig már családos emberek, az Ő beszédének hatása alatt a legnagyobb lelkesedéssel indultak el a hősi halált osztogató harctérre.”.

A háború után 1920 és 1927 között a Körösvidék című békéscsabai lap főszerkesztője, de ő alapította 1921-ben a 134.számú Csaba cserkészcsapatot is, ahol „a fiatalság bálványozta, akiknek nemcsak oktatójuk, de valóságos atyai barátjuk volt. Nemcsak szellemi és testi fejlődésükben, de nemes szórakozásaikban minden tehetségével és erejével rendelkezésükre állott.”. Ezt a csapatot a Magyarság című újság az egyik legerősebb magyar cserkészcsapatnak nevezte. Egyházi és a cserkészet területén végzett tevékenységére Budapesten is felfigyeltek és 1927-ben ott vállalt állást: a Magyar Cserkész című lap főszerkesztője és a Luther-otthon igazgatója lett, ahol „az itt lakó ifjúságot valósággal egyetlen családdá egyesítette.„ Teleki Pál főcserkész, volt miniszterelnök őt bízta meg az 1933-as a gödöllői 4. Cserkész Világdzsembori agitációs munkájával, melynek keretében többször is bemutathatta az újságíróknak a leendő világrendezvényt, beszámolva arról is, hogy „A jövő évi negyedik jamboree, a gödöllői, az igazi cserkésztestvériség jamboreeja lesz. Impozáns lefolyását a kormányzó megbecsülhetetlen értékű támogatása biztosítja. Leirhatatlan szép látvány lesz a megnyitó ünnepségen a harmincezer cserkész felvonulása, az a pillanatra meg nem álló nyüzsgés és mozgalom, a fiatal lelkek izzó lelkesedése, a világ szinejavának. büszkeségének, a legderekabb, a legfegyelmezettebb, a legmegbízhatóbb és legnemesebb ifjúságnak, a cserkészeknek seregszemléje.”. Sajnos mindezt ő már nem élhette meg. Betegeskedni kezdett és bár a legjobb orvosok foglalkoztak vele, de nem segíthettek rajta és 1932 nyarán elhunyt. Felesége, Szarvassy Olga, alig egyéves kisfia és körülbelül kétezer ember búcsúztatta a Kerepesi úti temetőben, ahol Dr. Witz Béla pápai kamarás, a Magyar Cserészszövetség volt elnöke, Vidovszky Kálmán jóbarátja a következő gondolatokkal emlékezett rá: „Vidovszky Kálmán halálával szinte pótolhatatlant veszítettünk. Ha csak a múlandó test volna ez a veszteség, katasztrofális lehetne a magyar cserkészetre. Mindenkor derüs, bájos, kedves, minden jóra készséggel vállalkozó alakja a magyar cserkészetnek nagy erőssége volt. Amerre csak járt az ifjúság között, igen szép életet tudott teremteni.”

Csabai gyerekek „öröme” – Beiratkozások az iskolákba

Még csak augusztus közepe van és a csabai gyerekek sok mindennel foglalkoznak, csak az iskolával nem, azonban lassan közeledik a szeptember, a „várva-várt” iskola. Nem volt ez máshogyan 100 évvel ezelőtt is, ez kiderül a Körösvidék több cikkéből, melyek a beiratkozással foglalkoztak. 

Az erzsébethelyi V. számú magyar királyi elemi népiskolában a beiratkozások augusztus végén történtek. Ebbe az iskolába nem kellett fizetni tandíjat, csak felvételi díjat (50 fillér), de a szülőnek vinnie kellet az elsős gyermek „himlő oltási bizonyítványát”, a többi osztályba elég volt az „Értesítőkönyvecske”. Ebben az iskolában a tanév szeptember 6-án kezdődött, de előtte két nappal tanévnyitó istentiszteletet rendeztek a templomban. Tantó József iskolaigazgató a szülők figyelmét arra is felhívta, hogy „hogy gyermekeik cipő- és ruhasegély igényeit a beiratásnál jelentsék be.”.

A békéscsabai „ág. h. ev. egyház elemi iskoláiba” augusztus 30-31-én és szeptember elsején lehetett beiratkozni, a tanévkezdet ebben az intézményben is szeptember 6 volt.

A „békéscsabai városi zenedébe”, mely az Andrássy út 33. szám alatt működött, már augusztus 28-tól be lehetett íratni a gyermeket a következő tanszakokra: „zongora, hegedű, gordonka, cimbalom és magánének.”. Itt viszont tandíjat is kellett fizetni 1 000 korona értékben, de „közalkalmazottak, továbbá kis jövedelmű magánalkalmazottak gyermekei vagyontalansági bizonyítvány felmutatása mellett tandíjkedvezményben részesülnek.”

A „békéscsabai iparostanonciskolába” a beiratkozás szeptember első napjaiban történt és a diákok nagy örömére azt is kihirdette az iskola, hogy „tanítás csak hétköznapokon lesz, a vasárnapi tanítás el van törölve.”. Tanszerdíjnak 40 koronát, „Ellenőrző-könyvecskéért” 3 koronát kellett befizetni és a tanítás szeptember 6-án délután 4 órakor (!) kezdődött meg.

A „békéscsabai ág. h. ev .Rudolf főgimnáziumba” a csabai tanulók augusztus 26-án és 29-én iratkozhattak be, míg a vidékiek szeptember 1 és 4 között. A beiratkozóknak vinniük kellett az értesítőjüket és az újraoltási bizonyítványukat is. Ebben az iskolában a tandíjak a következőképpen alakultak: „protestáns vallásúak 300, más keresztények 400, izraeliták 1200 K”, ezenkívül „minden tanuló nyugdíjilleték, könyvtár-, beiratkozási stb. dij címen 100 K-t fizet.”.

Források:

Körösvidék

https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/

Hitelek

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=11189

https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_11/lecke_04_028

Helyi híres ember

http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Vidovszky_K%C3%A1lm%C3%A1n_(1888-1932)

http://lexikon.katolikus.hu/V/Vidovszky.html

https://www.nive.hu/Downloads/Szakkepzesi_dokumentumok/Bemeneti_kompetenciak_meresi_ertekelesi_eszkozrendszerenek_kialakitasa/4_1556_tartalomelem_010_munkaanyag_100531.pdf

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MagyarEgyhaztortenetiVazlatok_2001/?query=ESZO%3D(Vidovszky%20K%C3%A1lm%C3%A1n)&pg=164&layout=s

BÉKÉS, 1932. július 13.

Debreceni Újság, 1932. július 12.

Magyarság, 1932. július 10.

Nemzeti Újság, 1932. január 10.

Helyi hírek

https://www.vg.hu/vallalatok/kozlekedes/150-eves-a-mav-978556/