-800x450.webp)
Szó szerint – Tragédia a ligetben
„Ma korán reggel, amint rendes reggeli sétáját végezte a Széchenyiliget városi kertésze Lischka Lipót, a kijárat közelében az egyik öreg, terebélyes nyárfa kiálló ágán egy felakasztott embert pillantott meg. Az esetről azonnal értesítette a rendőrséget, amelynek képviseletében Bándy György rendőrkapitány, dr. Vass Vilmos rendőrorvos és Szilágyi Árpád detektiv-csoportvezető szállottak ki.
A vizsgálat során a nála talált iratokból és arcképes-igazolványból megállapították, hogy a felakasztott ember Németh Imre 36 éves Máv. kalauzzal azonos. A rendőri bizottság megérkezésekor még meleg volt. Azonnal levágatták, de már mesterséges légzést sem alkalmazhattak rajta, mert dr. Vass orvos a beállott halált konstatálta. Az életunt vasutas tettét kora hajnalban követhette el és közvetlenül az előtt még egy cigarettái is elszívott, amit a helyszínen talált friss cigarettavég bizonyít. Az öngyilkosnál semmi olyan levelet vagy írást nem találtak, amiből meglehetett volna állapítani, hogy mi késztette végzetes lettére. Egyes tanuk vallomása szerint iszákos ember volt és ezért nem régiben vált el feleségétől is. Azóta még sűrűbb vendége lett a korcsmáknak és talán ez vitte a halálba is. Hulláját beszállították a kórház hullaházába, ahonnan ma délután temetik el.”
Helyi hír – Volt gond 100 évvel ezelőtt is
Péterfy Sándor tanítónak olyan gondja akadt 100 évvel ezelőtt, ami miatt tollat ragadott és nyílt levélben fordult a közalkalmazottak csabai vezetőségéhez. Mi is volt a pedagógus problémája? Kiderült, hogy november 8-án elküldte a mindössze 12 éves cselédjét a közalkalmazottak boltjába.
A kislánynak az lett volna a feladata, hogy a tanító havi illetményadagját (a liszt kivételével) vigye haza munkaadójának Jaminába. A boltban azonban közölték vele, hogy „mindent egyszerre kell kiváltani és elvinni, külön nem adnak ki semmit”. A kicsi lyány azonban nem bírta el a majd hatvan kilós terhet és dolgavégezetlenül hagyta el az üzletet. Másnap a felesége is elkísérte a cselédet, de neki is csak a teljes adagot akarták kiadni. A miért kérdésre azt a választ kapta az oktató neje, hogy „ez felsőbb rendeletre történik”. Péterfy a következő kérdést tette fel a Körösvidék hasábjain: „Mi a közalkalmazottak békéscsabai boltja, hivatal, vagy tényleg árukat kiszolgáló szövetkezeti üzlet?” Miért van az, hogy más településeken udvariasan és előzékenyen szolgálják ki a vevőket? Miért nem történik mindez meg a csabai csoportban? A nyílt levél írója szerencsésnek tartja magát, hogy megengedheti a cseléd foglalkoztatását, de csak egy fiatalét. Arra nincs pénze, hogy egy 20 évest fogadhasson fel, „avagy 300 koronás hordárra gondol a „felsőbb utasítás"?!”. Dicsérte az eddigi kiadási rendet, melyben a helyi újságban közölték azokat a sorszámokat, melyek alapján – különböző napokon – lehetett a járandósághoz jutni. Miért kellett a jól bevált renden változtatni? A saját maga által feltett kérdésre válasz is született: hogy, „legyen idő arra is, miszerint zsákjainkat mérés közben ne tévesszék össze a liszttel s még biztosabb, még pontosabb legyen az elosztás s a hiány miatt egy köztisztviselőnek se legyen oka a panaszra?”.
Helyi hír - Mindenkin segítünk!
A háborút követő gazdasági visszaesés még mindig éreztette hatását Békéscsabán. Egymást érték a jótékonysági akciók, a gyűjtések és a különböző szervezetek is mindent megtettek a nyomor enyhítésére. A Békéscsabán működő Szociális Misszió Társulat elkészítette a télre vonatkozó terveit, melyről Dr. Berényi Antalnő úrnő nyilatkozott a Körösvidéknek.
A szervezet legújabb feladata egy teaest megszervezése, „amely által pénzhez jutva segíthessünk a rongyoskodó szegény gyermekek felruházását illetőleg”. Mindez november 26-án kerül megrendezésre a Fiume télikerjében. Egy tűzifával kereskedő cég már jelezte is, hogy faadománnyal támogatja a szegényeket. A katolikus templomban is gyűjtést szerveznek a csabai tagok, remélve azt, hogy „a hivő jó nép bizalommal van irántunk s tehetségükhöz mérten áldoznak a jó célra”. A következő nagy cél az inasgyerekek hétvégi és délutáni programjainak a megszervezése, hiszen ők ekkor „ki vannak téve az utca és a rossz társak züllesztő hatásának”. Egy központban lévő iskolában szeretnék őket összegyűjteni, ahol társasjátékozhatnak és erkölcsi oktatásban is részesülhetnek. Mindezeken kívül úgynevezett kultúrdélutánokat is szerveznek majd, „amelyeken való előadásra pesti és, környékbeli nevesebb szónokokat kérnénk fel”. A Körösvidék újságírója úgy érezte, hogy „azzal az érzéssel távoztunk ettől az agilis hölgytől, bárcsak megértené Békéscsaba uri közönsége jó lelkek nemes szándékú törekvéseit s mindez a szép terv mielőbb valóra válhatnék”
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_10-12/?pg=154&layout=s
