Szó szerint – Tragédia a vasútállomáson
„Tegnap reggel 8 órakor szomorú, megrázó esemény történt a Máv. pályaudvarán, melyről tudósítónk az alábbiakban számol be: Kötelességteljesítés közben végzetes kimenetelű szerencsétlenség érte Drienyovszky Mátyás II. oszt. üzemi altisztet (kocsirendezőt).
A Máv. pályaudvar ujkigyósi oldalán végezte szolgálatát mint rendesen, tegnap is. Reggel 7 óra 58 perckor egy négy kocsiból álló vonat tolatása közben tévedésből a vonat végén levő két waggont lekapcsolta. Tévedését mindjárt észrevette és füttyszóval jelt adott a mozdonyvezetőnek, hogy változtassa irányát és a mozgásban levő két kocsi után menjen, hogy azok újra visszakapcsolhatok legyenek. Ő pedig fogta a mozdony után levő utolsó kocsi kapcsolóját s előtte futott, ám egyik jobban kiálló talpfában megbotlott, a vágányok közé esett és a vonat keresztül haladt rajta. A keresztül haladó vonat a szerencsétlen embernek a ballábát teljesen lemetszette a jobb lábát térden felül ketté törte, a bal kezéből egy darabot szintén levágott és azonkívül még a fején ís súlyos vágásokat és zuzódásókat ejtett. Nyomban telefonáltak a rendőrségre — megérkezésükig az első segélyt kollégái nyújtották — ahonnan nemsokára a helyszínen termett Bándy r.-kapitány, dr. Vass rendőrorvos és Friedrich államrendőrségi detektiv. Megérkezésükkor még eszméletén találták ugy, hogy kihallgathatták s megállapították, hogy senkit sem terhel felelősség, mert a szerencsétlenség az áldozat saját hibájából történt. Nyomban beszállították a közkórházba, de nem sokáig bírta nehéz sérüléseit, mert délelőtt 11 óra 30 perckor meghalt. A szerencsétlenül járt mindössze 24 éves volt, nemrégiben szerelt le, mint katona. Éppen p napokban érte kinezése, amit nem sokáig élvezhetett. Vasutas bajtársai köreben mély, őszinte részvét nyilvánult meg a pontos és lelkiismeretes fiatal kollega iránt. Halálát fiatal özvegye és alig hét hónapos kis gyermeke gyászolja. Temetése iránt még nem történt intézkedés.”
Helyi hír – Nehéz idők jártak
A Körösvidék hasábjait sokszor használták fel arra a szerkesztők, hogy az újsághoz eljutatott panaszos leveleket közöljék. Céljuk mindezzel az volt, hogy a jogos észrevételek eljussanak az illetékesekhez, ezzel is segítve az itt élők mindennapjait.
1922. május 14-én is egy ilyen olvasói levelet közölt a csabai lap, melyben a hatósági mészárszékek ügyéról volt szó. Az „egy olvasó” aláírással megjelentetett írás a „súlyos megélhetési viszonyok” ismertetésével kezdődött, azaz azzal, hogy egyre több embernek okoz nehézséget az élelmiszerek beszerzése. Mindenkinek keresnie kellet azokat a helyeket, ahol olcsón juthatott húshoz. A városban működtek ilyen helyek, ezek voltak az úgynevezett hatósági mészárszékek. Itt a különböző kényszervágásokból származó húsok kerültek eladásra a hatóságok ellenőrzése mellet. Előnyük volt ezeknek a helyeknek, hogy olcsón adták a húst és azt „csakis helybeli lakosok kaphatják az érkezés sorrendje szerint”. Nem is lett volna gond, ha a valóságban is így lett volna. A panaszos levél írója azonban megírta tapasztalatait: 1, nincs hatósági felügyelet; 2, „a kimérendő hús el van dugdosva az ugynevezett protekciósok részére”; 3, „egyesek már előre megrendelték volna a jobb húsokat és mintha különösen a vidékiek kapnának tetszésszerinti minőségben és mennyiségben hust”. Az is kiderült – legalábbis a panaszos ezt írta meg – hogy Pestről is érkezne vásárlók, akik az itt olcsón beszerzett húst a fővárosban jóval drágábban adják el. Külön mérték a jobb minőségű és a rossz minőségű húst is. A polgármester úr felé külön kérést is megfogalmazott a levélíró. Ezeket a mészárszékeket a legszigorúbb hatósági ellenőrzés alá kell helyezni; az eladásnál csakis az érkezési sorrend döntsön és a húskimérés idejét közöljék a lakossággal is. Reméljük, hogy őseink problémája megoldódott és a helyi lakosok újra olcsó húst tudtak beszerezni.
Helyi hír – Nőgyűlés a ligetben
Asszonyokkal és lányokkal telt meg a Széchenyi ligetben található pavilon. 1922. május 14-én, vasárnap ugyanis ott rendezte meg a Honvédelmi Párt „ápolva a területi integritás felséges gondolatát” nagy nőgyűlését. A rendezvényt Dr. Zahorán Mátyásné nyitotta meg, aki szívélyesen üdvözölte „a nagy magyar irredenta asszonyt”, Dr. eöttevényi Eöttevényi Olivérnét.
Ezt követően Urmánczy Nándor szólt az egybegyűltekhez. Az „irredentavezér” szavai nagy hatást váltottak ki, főleg, amikor politikai hitvallását vázolta fel. Ezt ismertetve elmondta, hogy „nem török a hatalomra — mondotta — de ugy érzem, a szivem azt parancsolja, hogy álljak munkába, vegyem fel a közéleti küzdelmet akkor, amidőn itt mindinkább megalkusszák a trianoni fércmü teremtette gyilkos helyzetet. Egy vágyam van, egyetlen célt kívánok szolgálni és ez a nagy Magyarország!” A nagy hatású beszéd után eöttevényi Eöttevény Olivér, nyugalmazott főispán, a trianoni békedelegáció gazdasági csoportjának vezetője következett. „Hatalmas előadásában” kifejtette, hogy a Trianonban szétszakított Magyarországon gazdaságilag meg fog állni az élet (szerencsére nem lett igaza – a szerk.). Véleménye szerint hatalma feladat, óriási munka lesz hazánk talpraállítása. A jelenlévők „figyelmes csendben […] megdöbbenéssel és ökölbe szorított kézzel” hallgatták végig a szónokot, a „puritánság, a megsebezhetetlenség, a becsületesség mintaképét”. A nagygyűlés végén Dr. Hermann Antal olvasta fel a Honvédelmi Párt riadója című költeményt, majd a Himnusz eléneklésével ért véget a rendezvény. A résztvevőket este a Fiumében egy 228 főre terített vacsora várta, ahol a pohárköszöntők sokasága után „a kedvesen, közvetlenül mulató társaság lelkiekben meggazdagodva oszlott szét éjfélután 2 órakor azzal a jóleső érzéssel, hogy az irredenta eszme magva Csabán egészséges, termékeny talajra talált”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_04-06/?pg=176&layout=s
-400x225.webp)
