Budapest – Elkészültek a szobrok
A két világháború közötti Magyarország egyik legfontosabb külpolitikai célja a revízió volt, azaz a trianoni békeszerződésben elcsatolt területek visszaszerzése. Ezt a célt az állam mindenhol és minden formában megpróbálta a közvéleménynek is hangsúlyozni, így került sor a budapesti Szabadság téren az Irredenta szoborcsoport leleplezésére 1921. január 16-án.
Erről az eseményről a Körösvidék is tájékoztatta olvasóit. A beszámoló szerint a szobrok leleplezése „mintegy tizezer főnyi közönség jelenlétében történt” és a különböző küldöttségek felvonulása 9 órától egészen 11 óráig tartott. Maga az avatóünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd a Zadravecz István püspök által celebrált szentmise következett, ezt követően pedig egy „Szűzmáriás fehérselyem irredentazászlót” áldott meg József főherceg és Auguszta főhercegnő díszsátra előtt. Beszédében a püspök hangsúlyozta, hogy „addig nem nyugszunk, mig ismét keblünkre nem ölelhetjük Keletet, Nyugatot, Északot és Délt” (azaz az elszakított országrészeket – a szerk.). Az ünnepség a görögkeleti, az „ágostai” evangélikus, a református és az unitárius lelkész zászlószentelésével folytatódott. A zászlóra a „törvényhatóságok és városok küldöttei szalagokat kötöttek”. A szobrok felavatása következett, közben a Védőligák Szövetségének elnöke, Urmánczy Nándor beszédét hallgatták az összegyűltek. Az ünnepség végén a küldöttségek helyezték el koszorúikat az emlékmű talapzatánál, majd a felszentelt zászlót a Bazilikához vitték és ott a apátplébános gondjaira bízták. Az irredenta szobrokat a szovjet megszállás után, 1945-ben a Bazilikába vitték, majd megsemmisítették őket.
Országos hír – Vonattal Erdélybe
Mivel Békéscsaba a korszakban fontos vasúti csomópontnak számított (ezért is akarta annyira Románia megszerezni – a szerk.), emiatt minden, vasúttal kapcsolatos hír kiemelt jelentőséggel bírt a városban. A Körösvidék 1921. január 23-án egy csabai vasutas, Várady Dezső forgalmi főnökségi megbízott beszámolója alapján mutatta be a Bécsből Bukarestbe közlekedő gyorsvonat első útját.
A MÁV hirdetménye szerint a két főváros között minden irányban három vonatpár közlekedik, melyek „különleges gyorsvonatok („D”-vonatok)”. Ezek a szerelvények Békéscsabára hétfőn, csütörtökön és szombaton Bécs felől érkeznek, míg Aradról hétfőn, szerdán és pénteken lehet rájuk számítani. A menetjegyeket a csabai vasútállomáson is meg lehetett vásárolni indulás előtt, két órán belül, „a még rendelkezésre álló helyekhez képest”. Az első ilyen vonat január 20-án haladt Békéscsabán keresztül, majd Aradon tette le a budapesti személyzetet. Szolnokig 52 perc kését hozott össze a járat, de ezt a határig kilenc percre tornázta le. A mozdonyt, mely 234-es sorozatú volt, Sashegyi János szolnoki masiniszta vezette és egész Erdélyben csodájára jártak a „hatalmas és ragyogó” vasparipának. A szerelvény 15 óra 10 perckor érte el a trianoni román-magyar határt, ahol azt „Lőcsi C. F. R. főellenőr (volt magyar vasutas) vette át.”. Aradon nagy ünnepség keretében fogadták a „magyar vonatot”, a beszámoló szerint az egész város lobogódíszbe öltözött és az „állomást és környékét már jóval a vonat befutása előtt nagy tömegek lepték el”. Az aradi pályaudvaron román küldöttség fogadta a szerelvényt, mely a „legnagyobb előzékenységet mutatta”, és elhangzott a következő gondolat is román (!) részről: „hogy a vasúti összeköttetés megteremtése után a magyar-román baráti viszony megteremthető és kiépíthető lesz”. A magyar személyzet átadta a helyét a román kollégáknak, majd városnézést követően visszatértek magyar területre.
Helyi hír – Még mindig a piac
Január 18-án újra a csabai piaccal foglalkozott a Körösvidék, amikor is Békéscsaba rendezett tanácsú város tanácsa által megállapított „vásári díjak” ügyében tájékoztatta az olvasókat. A díjemelésre a város szerint azért volt szükség, mert tekintettel kellett lenniük a „berendezési tárgyak pótlásához szükséges anyagok drágaságára és a beszedéssel s tisztogatással járó nagy költségekre”.
A díjakat a következőképpen állapították meg:
- Egy éven felüli szarvasmarha, ló, szamár 10 korona – egy év alatt csak a fele.
- Egy év feletti sertés, juh és kecske 5 korona – egy évnél fiatalabb 2 korona.
Az eladóktól is szedtek pénzt, a kategóriákból kiderült, hogy Békéscsabán 1921-ben megkülönböztettek „kézbentartott, nyakba akasztott, vagy háton árusított” és „szekéren történő árusítást”, de lehetett „talyigában”, padon, állványon és földön is kínálni a portékákat. A helyi piacon megfordultak „komédiások, körhintások, mutatványbódésok” és köszörűsök is, tőlük helypénzt szedtek. A város elöljárói azt is meghatározták, hogy a „vásározó népet szállító fogatok után csak azon esetben szedhető helypénz […] ha azok állandóan a vásártéren maradnak és helyet foglalnak”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Irredenta szoborcsoport
https://tudas.hu/az-elszakitott-orszagreszekre-valaha-szobrok-emlekeztettek-a-szabadsag-teren/
