Szó szerint – Tragédia Jaminában
„Súlyos és majdnem halálos kimenetelű szerencsétlenség történt kedden délelőtt tiz órakor az erzsébethelyi Bohn-félé téglagyárban. A több emeletnyi magasságu gyárban az anyag fel- és leszállítását egy gép által hajtott lift végzi.
A liftnek minden emeletnél van megállója ahova a közlekedés egy folyosón történik. A folyosó vége a liftnél ajtóval van ellátva, melyben egy nagyobbszerü nyilás van kivágva, részint szellőztetés, részint üzenetek továbbítása céljából. Kedden délelőtt rendesen működött a lift, mikor Gajdács Ilona 18 éves munkásleány, azon célból, hogy ivóvizet küldjenek fel, le akart kiáltani, de, abban a pillanatban zuhant alá a lift, amikor fejét a szellőzt tő nyilason kidugta és elkapva a leány fejét, alsó állkapcsát összeroncsolta, úgyannyira, hogy 10 foga kihullott rögtön. Azonnal beszállították a közkórházba, ahol kezelés alá vették és mindjárt megtörtént kihallgatása is a rendőrség részéről, melyet Madarassy Pál r. fogalmazó és Friedrich Rezső detektív eszközöltek. Az orvosi vélemény szerint állapota súlyos, de nem életveszélyes. A rendőrség bevezette a nyomozást abba az irányba, hogy kit terhel a felelősség a szerencsétlenségért.”
Helyi hír – Osztálytalálkozó a gimnáziumban
Nemcsak napjainkban, de száz évvel ezelőtt is szerveztek találkozókat a valaha egy osztályba járt volt diákok. A Körösvidék 1922. augusztus 22-én tudósította olvasóit az evangélikus gimnázium húsz évvel korábban (azaz 1902-ben – a szerk.) érettségizettek összejöveteléről.
Ők azért gyűltek össze, hogy „felelevenítsék a boldog ifjúkor bájos emlékeit, megerősítsék régi barátságukat s hálájukat fejezzék ki volt tanáraik iránt”. Délelőtt 10 órakor kezdődött a találkozó, amikor is a gimnázium épületében jelentek meg az osztály tagjai. Közöttük volt „Bánhegyi István vasúti és hajózási felügyelő Budapest, Beregszdszy Sándor állampénztári főtiszt Gyula, Hoffmann Vince főerdész Székudvar, Katona Gábor földbirtokos Medgyesbodzás, Korén Emi! MÁV. felügyelő Szeged, Korosi Károly gyógyszerész Kondoros, Molnár György dr. ügyvéd Békéscsaba, Pldger Lipót gépészmérnök és gyáros Budapest, Rácz János gyógyszerész Kiskunhalas, Reisner István gőzmalomtuiajdonos Gyula, Szüts Lajos földbirtokos Szentes, Szolár Ferenc dr. főgimnáziumi tanár Budapest, Uhrin László dr. ügyvéd Békéscsaba és Ujfaludy János AEGV. művezető Békéscsaba”. Természetesen a volt tanáraikat is meghívták a jeles eseményre, így volt jelen „Rell Lajos dr. igazgató, Bálás Ádám, Bubics Pál, Jéger József és Áchim Károly” is. Rövid beszélgetés után a társaság átsétált az evangélikus templomba, ahol istentiszteleten vettek rész. Ezt követően az osztály volt tanteremében „megható megemlékezést tartottak”. Természetesen megemlékeztek azokról is, akik már nem lehettek közöttük. Közülük is a legtöbb gondolat Áchim (Gyóni) Gézáról „volt osztálytársuk s jó barátjukról” hangzott el. A társak bejelentették, hogy „már meg is rendelték a Géza plakettjét, melyet e találkozás emlékére a gimnáziumban óhajtanak elhelyezni”. Sokáig beszélgettek, „sokáig együtt voltak a régi jó barátok”, majd este 8-tól a közeli Próféta Vendéglőben vacsoráztak közösen. A találkozó legvégén elhatározták, hogy öt év múlva újra összegyűlnek Békéscsabán.
Helyi hír – Légy résen!
Nem mindennapi vendégeket fogadhatott 100 évvel ezelőtt a csabai Rudolf Főgimnáziumban működő 184. számú Csaba cserkészcsapat. A boroszlói (akkor Németország, ma Lengyelország – a szerk.) fiatalok Nagyszeben érintésével érkeztek Békéscsabára augusztus 21-én, ahol „magyaros vendégszeretettel fogadták őket”.
Két napon keresztül az erzsébethelyi strandfürdő vendégszeretetét élvezték „nem győzvén eléggé lelkesedni a pompás vizért s a lekötelező kedvességért, amelylyel a fürdő igazgatósága viselkedett velük szemben”. Természetesen a közös étkezés sem maradhatott el, melyet a gimnáziumban rendeztek meg. Ma úgy mondanánk, hogy batyus vacsora volt, de száz évvel korábban ezt így fogalmazták meg: „A változatos hideg ételeket részben a cserkészek hozták, részben a cserkészeknek s az ifjúságnak barátai ajándékozták ugy, hogy valóságos lukulusi lakomában volt részük a kitűnő étvágyú német diákoknak”. Sok dicséretet kaptak a csabai cserkészek, főleg – és ezt külön kihangsúlyozta a Körösvidék – „az oláhok sok komiszkodása után”. A csabai fiatalok mindent megtettek, hogy sziléziai társaik jól érezzék magukat, a termet „magyar és német zászlókkal és lampionokkal díszítették”. Az estebédet követően spontán éneklés alakult ki, ahol a nemzeti dalokat és a cserkésznótákat mutatták be egymásnak a csapatok. A jól sikerült este után „felüdült lélekkel” tért nyugovóra mindenki. Kedden még sort kerítettek egy kis tornára a CSAK sporttelepén, de aznap, egy magyaros ebéd után, már utaztak is tovább a szívesen látott vendégek. Mindenki vitt magával valamit: „néhány vendégszeretettel, igaz magyar cserkészszellemmel telt órának sokáig fennmaradó kedves emlékét”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_07-09/?pg=198&layout=s
Kép forrása
http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:Gyoni_evangelikusgimn.jpg
