Helyi hír – Iparosok közgyűlése
Az 1885-ben megalapított Ipartestület rövid időn belül már majd ezer taggal rendelkezett: önálló iparossal, segédekkel és tanoncokkal. Kezdetektől fogva feladatának tartotta a szakképzést, a csabai és a vármegyei közérdekek felvállalását, a vásárok megrendezését és az anyagilag nehéz helyzetbe került tagság segélyezését.
Az Ipartestület 1921. április 24-én (vasárnap) tartotta rendes közgyűlését a Városháza dísztermében. Az összegyűlteket Tímár Endre elnök köszöntötte és „emelkedett hangú” megnyitó beszédében „rámutatott az elmúlt közgyűlés óta eltelt esztendő eseményeire, vázolta az iparosság és az ipar helyzetét és rámutatott arra a magasztos hivatásra, amely az ország újjáépítésében a termelő iparosokra vár”. A csabai iparosok közgyűlésüket a nemzeti ima elszavalásával kezdték meg, melyet felállva mondták el a „jelenvoltak”. Ezt követően Horváth Mihály jegyző beszámolója következett az 1920-as évről. A jegyző felsorolta azokat az okokat, melyek nagyon sok iparost munkája felfüggesztésére kényszerített: „a pénzügyi helyzet, a lakásnélküliség és a műhelyek hiánya, valamint a nagy drágaság”. Az ipartestület tagsága viszont örvendetes módon megnövekedett, ennek az volt az oka, hogy a minisztérium „a vendéglős-, kávés- és szállodás ipart is képesítéshez kötötte”. A taglétszám alakulásának bemutatása következett, melyből kiderült, hogy 1920 év „végére 1013-ra szaporodott a tagok száma. A segédek száma 367-ről 539-re, a tanoncoké”. A hivatal is gőzerővel működött, hiszen az ott dolgozók „608 ügydarabot intéztek el”. A pénzügyi beszámolóból kiderült, hogy a Békéscsabai Ipartestület vagyona „31004.35 korona”. Pataj Mihály javaslatát, melyben a kezdeményezte az „ipartestületi szolga fizetésének 100 százalékkal való felemelését” kisebb vita követte és a döntés szerint majd az új elöljáróság feladata lesz a kérdés tisztázása. Dorn József pedig ara kérte a közgyűlést, hogy „a munkásbiztositópénztár államosítása érdekében” indítson akciót. A további döntések során a „segédbejelentési díjat” 1 koronára emelték; kimondták, hogy gyűjtést indítanak „az Ipartestület házalapjának megteremtésére” elfogadták, hogy minden tag 1 koronát fizessen be az Országos Szövetség javára. A közgyűlés egyik legfontosabb napirendi pontja következet: a tisztújítás. A szavazatok megszámolása után állt fel az új vezető testület, melyben Tímár Endre lett a régi/új elnök, Lilinger István és Molnár János alelnöki pozícióba kerültek három évre. Rajtuk kívül megválasztották a számvevőszék tagjait, a választmányi tagokat és póttagokat. „A tisztújítás megtörténte után Timár elnök az újonnan megválasztottak nevében köszönetet mondott a bizalomért és a gyűlést háromnegyed 7 órákon bezárta”.
Helyi hír – Fiatal kisgazdák gyűlése
Április utolsó hétvégéje igen mozgalmasra sikeredett Békéscsabán. Nemcsak a Békéscsabai Ipartestület tartotta közgyűlését, nemcsak népgyűlést tartottak a „forradalmi sajtó” ellen, hanem ekkor zajlott a Kisgazda Ifjak Művelődési Egyesületének ismerkedési estje és „első felavató” ünnepe is.
Körülbelül hatvan ifjú jelent meg az eseményen, ahol felesküdtek az egyesület céljaira, azaz a „komoly önművelésre és nemzeti küzdelemre”. Maga az ünnepség az elnök, Zsilák Mihály megnyitójával kezdődött, majd Dr. Kliment Pál titkár olvasta fel az alapszabályt, a házirendet és a „törzstagok kötelességeit”. Ezt követően vacsora kezdődött, melyet az első fogás után Vidovszky Kálmán beszéde szakított meg, „aki lelkes, komoly szavakban vázolta azt a kulturális, gazdasági s hazafias munkát, amely vár az egyesületre”. Kiemelte, hogy ennek az egyesületnek nem a mulatság, nem a játék a feladata, „hanem munkára, tanulásra, tanításra, minden lelki szépség ápolására, a bajtársi szeretet mélyítésére, minden eszme szolgálatára, amely a haza üdvét célozza”. A lelkesítő beszéd után felálltak a résztvevők és letették az ünnepélyes esküt, majd „sorra járt az egyleti serleg s minden felesküdött tag ivott belőle, ezzel is kifejezésre juttatva a testvári egyesülést”. A vacsora folytatódott, de annak végén még Kovács Mihály tartott egy előadást az egyesület jövőjéről, melyben kifejtette, hogy „hazánk régi határainak visszaszerzéséhez, a legbiztosabb ut benső megerősödésünk”. Ehhez azonban tanulni kell és dolgozni, mellette azonban a magyar gazdaságot is meg kell erősíteni, például úgy, hogy „nem szabad megengednünk, hogy terményeink feldolgozatlanul kerüljenek külföldre”. A hazaszeretet, a tiszta erkölcs és a munkaszeretet elfogadása után lesz csak hazánk újra nagy és erős. Az előadás után „baráti, bajtársi együttérzésben, kedélyes hangulatban, régi magyar nóták kedves hangja mellett együtt maradt a társaság a késő esti órákig”.
Keleti hír – Milyen volt az élet a fogságban?
Az első világháború és az azzal járó hadifogsággal kapcsolatos írások természetes módon még mindig témát adtak a Körösvidéknek. Nem volt ez máshogyan 1921. április 24-én, amikor a Szibériában található krasznojarszki fogolytábort mutatta be az újság.
A cikk szerint 1917-ben magyar, török és német foglyokat őriztek a táborban és a 18 738 hadifogolyból 10 857 volt magyar. A helyszínen szörnyű körülmények uralkodtak, ezt mutatja az is, hogy 1915-ben még tízezerrel több fogoly lakott itt. „Hová lett a 10000 hős rövid két év alatt? . . . Nyugosznak csöndesen Szibéria sik pusztáján”. Magát a létesítményt már a háború előtt elkezdték építeni az oroszok, a város mellett egy magaslaton. Tizenkét földszintes kőbarakk épült, melyek 180 méter hosszúak és 16 méter szélesek voltak – ezekben 350-400 embert helyeztek el, de készültek emeletesek is, melyekben kisebb-nagyobb szobákban tartották katonáinkat. A táborhoz még konyhák, raktárak, istállók, kocsiszínek és lőszerraktárak is tartoztak, „amelyek szintén mind téglából és kőből épültek”. A komolyabb kőépületek mellett 69 „földi barakk” is épült, melyeknek csak a tetejük látszódik, a többi a föld alatt található. Ezekben nem találhatóak szobák, csak két sorban emeletes ágyak. Esőben a vékony deszkából épült tető miatt az egész beázott, és „akkor a hadifogoly kénytelen volt a kőből épült istállókra menekülni, mert a földi barakkba csak ugy ömlött be a víz”. Az első hadifoglyok 1915 augusztusában érkeztek ide és velük folytatták a be nem fejezett építkezést, hogy a „szibériai R. 50—60 fokos hidegek valahogy elviselhetők legyenek benne”. A cikk írója szerint, aki 1915 decemberében érkezett a táborba, az oroszok rendkívül kíméletlenül bántak a hadifoglyokkal. Nekik -39 fokos hidegben kellett befejezniük a szállásuk építését, de „ők (az oroszok – a szerk.) sem embert, sem anyagot nem adhatnak, mert nincs”. Az őröknek ezen kívül volt még egy „rettenetes szokásuk”, minden nap megszámolták a foglyokat, mind a 28 000 embert egyesével. Ha esetleg a végén nem jött ki a létszám, újrakezdték az egész procedúrát. Sajnos a nélkülözések és a kegyetlen bánásmód miatt „voltak öngyilkosságok, melyeknek száma idővel emelkedett”. Ebben a táborban raboskodott Gyóni Géza is, kinek „elborult az ő nagy elméje is, mig végül kétheti iszonyú szenvedéseitől megszabadította a halál”. A cikk a csabai kötődésű író egyik versével zárul:
„SÍRVERS
Hazai domb lesz vagy idegen árok
Bús sirom füve amelyen ki hajt
kopott fejfámon elmosódó irás
Bolygó vándornak ezt hirdesse majd
Boldog aki itt jársz te is
Megszenvedett a ki lent nyugszik a holt;
Véres harcok verték fel hirét
De csak a béke katonája volt.”
Kommentár nélkül
Források
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Ipartestület
http://www.csabaiiparosok.hu/magunkrol.html
