Országos hír – Az első királypuccs
Az utolsó magyar király, VI. Károly – bár nyilatkozatban mondott le „minden részvételről az államügyek vitelében” – soha sem adta fel azt az elképzelését, hogy visszatérjen a magyar trónra. A király már március 26-án hazánkba érkezett, de a húsvéti ünnepek miatt az első hír csak március 31-én jutott el a csabaiakhoz a Körösvidék hasábjain. Ebben a Nemzetgyűlés rendkívüli ülésének összehívásáról lehetett olvasni, melynek a „politikai helyzet tisztázása” volt a célja.
Április 1-jén viszont már a címlapon szerepelt, hogy „IV. Károly király Budapesten volt” és tárgyalt a meglepett Horthy Miklóssal, aki viszont közölte vele, hogy „az országot mielőbb hagyja el”. Teleki Pál miniszterelnök „géphiba következtében" csak a király megérkezése után érkezett Budapestre”, ezért nem tudta figyelmeztetni a kormányzót. Április 2-án már a Nemzetgyűlés rendkívüli üléséről számolt be az újság, ahol a képviselők kinyilvánították a kormányzó melletti hűségüket és ragaszkodásukat a „megállapított közjogi rendhez”. Ugyanebben a számban lehetett megtalálni a „IV. Károly utazásának hiteles története” című írást, melyben részletesen beszámoltak az eseményekről. Nagyszombaton, este 10-kor egy autó állt meg a szombathelyi püspöki palotánál és az egyik utasa, egy „nyulánk fiatalember”, nem volt más, mint IV. Károly. Budapestre érkezve a király és Horthy Miklós „két és félórán keresztül négyszemközt tárgyalt”, majd az uralkodó „anélkül, hogy bárki mással érintkezett volna, ismét autójába szállt és visszautazott Szombathelyre”. Április 4-én azt a kérdést járta körül a Körösvidék, hogy vajon hogyan jutott a király Svájcból hazánkba? Kiderült, hogy IV. Károly gyorsvonattal érkezett Bécsbe, de „senki sem ismert rá, mert szakállat növesztett”, innen bérelt autóval utazott tovább és „igazolvánnyal” lépte át a határt. Április 6-án több írásban is foglakozott a Körösvidék a témával: „A húsvéti látogatás”, „IV. Károly elutazása”, a kormányfő és a kormányzó nyilatkozata. A király dolgavégezetlenül tért vissza Svájcba, de látogatásának következményeivel lehet, hogy ő sem számolt. Április 7-én „A kisantant hadüzenéssel fenyegette meg a kormányt”, abban az esetben, ha a Habsburgok visszatérnének a magyar trónra; Teleki Pál miniszterelnök a király visszatérésekor tanúsított „gyanús viselkedése miatt” elvesztette Horthy bizalmát, ezért lemondott és helyét Bethlen István vette át.
A királypuccsokkal kapcsolatban a napokban jelent meg az Országház Filmműhely gondozásában egy kisfilm, mely részletesen mutatja be korabeli eseményeket:
Országos hírek – Mi történt Karcagon és Kiskőrösön?
A korabeli csabai napilapban gyakran jelentek meg olyan cikkek, melyek a mai kor számára már mást jelentenek, mást gondolunk tartalmáról. 1921. április 7-én a Vegyes rovatban olvashattak őseink arról, hogy mi történt Karcagon, miért is „romlanak az erkölcsök” ebben a városban. Egy olvasói (melyet egy karcagi újságnak küldött Cs. I. géplakatos segéd) levélből kiderült, hogy annak írója felháborodásban ragadott tollat, ugyanis Karcagon „a lányok is pálcával járnak az utcán”. Március 27-én több lány is pálcával a kezében korzózott „s pálcájával piszkálgatta a legényeket”! Cs. I. attól félt, hogy hamarosan ezek a lányok már botokkal fognak járni és a szerkesztőség segítségét kérte annak érdekében, hogy az illetőkhöz juttassák el üzenetét: „jobb volna, ha bot helyett a fakanalat fognák kezőkbe, mert csak is ugy segíthetnének „Csonkamagyarországon". A újság még ennél is továbbment a „sötét” jövő felvázolásában, attól félt, hogy „a lányok már pipával a szájukban fognak sétálni. Meg futballozni is …”. (O tempora, o mores! - Micsoda idők, micsoda erkölcsök! – a szerk.)
Ugyanebben a rovatban egy Kiskőrösön történt esettel is foglakozott a Körösvidék, mely egy étteremben zajlott. Egy vadászember a kutyájával tért be a vendéglőbe és az ebéd elfogyasztása után egy ezerkoronást tett le a tányérja mellé fizetségül. Ezután kinyitotta az ablakot, de a „hirtelen támadt léghuzamban az ezresbankó tovaszállott a tányér mellől és belerepült egy másik vendégnek szánt levesbe”. A pincér ezt abban a pillanatban kirántotta a levesből, de mivel az nagyon forró volt, elejtette a papírpénzt, amit viszont a vadász kutyája felkapott és le is nyelt. A kutya gazdája nem jött zavarba, a pincértől követelte a visszajárót „abból az ezresből, amit a saját kutyája gyomrában vitt el magával”. Mivel erre a vendéglős nem volt hajlandó, „a járásbírósághoz fordult, mely rövidesen dönt a nem mindennapos ügyben”.
Helyi hírek – Egy csabai bíró esete
Jankovich Tihamér neve az Áchim L. András halálát követő kihallgatás ügyében lehet ismerős, ugyanis ő volt az, akit azzal vádoltak meg, hogy Zsilinszky Endre és Zsilinszky Gábor kikérdezésekor a „teremben a vizsgálóbíró mögött állott […] (és) a feltett kérdések után a fejével mindig intett a fiúknak, hogy igent vagy nemet válaszoljanak”.
A „békéscsabai, majd nagyváradi járásbiró” vádlottja volt a nagyváradi összeesküvők perének, melyet „az oláh katonai és polgári bíróságok folytattak le ártatlan testvéreink ellen, akiknek bünük volt, hogy az elszakított magyar földön is magyarok maradtak”. A perben Jankovich először a kolozsvári ügyészség fogságában volt, „ahol rövid idő múlva kihirdették rá a halálos ítéletet”. Ezt követően új tárgyalásra került sor Nagyszebenben, itt „hirdették ki a fejére a mult év juniusában a második halálos Ítéletet”. Az antant képviselőiek közbenjárása miatt azonban, 10 hónap fogság után, „amely alatt az oláh őrök durva önkényének volt kiszolgáltatva”, sikerült felmentetni a volt békéscsabai bírót. Ezt követően Magyarországra szökött, ahol a budapesti büntetőtörvényszék bírója lett. A Körösvidék azért foglalkozott személyével, mert Jankovich „rövid időt töltött Békéscsabán, ahol régi ismerőseit látogatta meg”.
Kommentár nélkül
Források
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Királypuccs
https://mult-kor.hu/20110328_az_elso_kiralypuccs_kudarca
https://hu.wikipedia.org/wiki/Eckartsaui_nyilatkozat
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_04-06/?pg=0&layout=s
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1920_julius_19_teleki_pal_megalakitja_elso_kormanyat/
Jankovich Tihamér
