Anno 1920 - Békéscsaba és a világ 1920 októberében

Miniszterelnökök (regnáló és leendő) ügyei sorakoztak a Körösvidék hasábjain. Kiderült, hogy katonáink nemcsak a „belbéke” megteremtéséhez értenek, de otthonosan mozogtak a gabonafélék és a zöldség termesztésében is. Újabb egyesület alakult Csabán (Van, aki még tudja követni?), a MOVE szervezeti keretein belül a MANSZ.

Regnáló miniszterelnök – Beszámoló Szegeden

Teleki Pál (aki „i”-vel írta a nevét és nem „y”-nal) az 1920-as választásokon Szeged belvárosának lett országgyűlési képviselője a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt színeiben, így nemcsak miniszterelnökként, hanem képviselőként is fontosnak tartotta, hogy Szeged népének beszámoljon a kormány munkájáról és az ország helyzetéről.

1920. október 10-én a Körösvidék részletesen foglalkozott a kormányfő szegedi beszédével, melyen először külügyi kérdések kerültek napirendre. Választóinak megmagyarázta, hogy miért kellett aláírni a trianoni békét: „először azért, mert fegyverünk nem volt az ellenállásra, másodszor azért, mert a békeokmány kísérőlevele sok enyhítést ígért.”. A kormány hitt az ígéreteknek és nagy csalódás lenne számára, ha azok nem válnának valóra. (Nem váltak – Ugrai Gábor). Teleki mindezekhez hozzátette: a „bosszú politikáját sohasem üztük s nem is fogjuk űzni.”. Ezt követte az ország pénzügyi helyzetének ismertetése, amit rendkívül súlyosnak minősített Teleki Pál, hiszen 9 milliárd korona hiánya van a költségvetésnek. Ezt „csak okszerű gazdálkodással lehet megsemmisíteni” és közben „kétségbeesésnek nincsen helye”, tárgyalni kell a szomszédos országokkal is, de kizárólag gazdasági ügyekben! Szomszédaink győztesek, a győztesek szövetségesei és közülük csak „Ausztria tudja helyesen mérlegelni, mily nagy ajándék neki […] az odaítélt Nyugatmagyarország”. A többiekkel (Csehszlováki, Románia, Jugoszlávia) nagyon nehéz tárgyalni, mert „folytonos politikai atrocitásokkal hátráltatják a békés megegyezés létrejöttét.”. A miniszterelnök kitért a menekültek helyzetére is: elhelyezésükre építkezéseket indított a kormány, de hozzátette, hogy „ujabb tömegek befogadására és eltartására az állam nem képes”. A beszédben belpolitika következett, azon belül is a „zsidókérdés megoldása”, Teleki becsületére legyen mondva, hogy kiemelte: „soha sem szabad általánosítanunk, mert sok a hazafias zsidó is.”. A munkásság helyzetére is kitért a szónok, ennek ügyében a kormány tárgyalt a szociáldemokrata és a kereszténydemokrata párttal is és támogatja a szakszervezetek létrehozását, de „semmi esetre sem hajlandó eltűrni, hogy lelketlen izgatók a munkásság gazdasági szervezkedését politikai célokra igyekezzenek felhasználni.”. A királykérdés sem maradhatott ki: „egyelőre annyi bizonyos, hogy magyar király csakis magyar király lehet.”. (Ez, mármint a királykérdés fogja majd Teleki lemondását okozni 1921 tavaszán – Ugrai Gábor). A beszéd végén a miniszterelnök cáfolt egy álhírt: nem, nem készülünk megtámadni Csehszlovákiát. „Ezt csak holmi kardcsörtetők találták ki, akik egyebet se tudnak kardcsörtetésnél.” – tette hozzá Teleki Pál.

Leendő miniszterelnök – Párbajok sorozata

A XX. század elején Magyarországon a párbaj „virágkorát” élte, aki egy kicsit is úrnak érezte magát, a vélt vagy valós sérelmet párbajjal (ököl, pisztoly vagy kard) oldotta meg. Igaz, hogy a törvények büntették már a párbajra kihívást is, ennek ellenére Bethlen István miniszterelnök, de még Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is vívott párbajt a húszas évek elején („asszonyosnak” nevezte őt Pallavicini őrgróf).

A Körösvidék 1920. október 10-én írt a „Gömbös-Beniczky affér” eseményeiről [A leendő miniszterelnök, Gömbös Gyula harcolt az első világháborúban, majd 1919 januárjában megalakította a MOVE szervezetét és az 1920-as választásokon a kisgazdák színeiben indult és jutott be a Nemzetgyűlésbe, ott Horthy támogatójának számított. A királypárti Benczky Ödön, aki a Huszár-kormány belügyminisztere volt 1920 márciusáig Horthy Miklós elszánt politikai ellenfele lett. – Ugrai Gábor], de a párbaj okáról nem tesz említést. Kettejük összecsapása, mely engedte a szúrásos befejezést Beniczky két lapos vágásával kezdődött, de Gömbös sebei nem bizonyultak mélynek, ezért folytatták az összecsapást. Az ötödik támadásnál Gömbös Gyula mély sebet ejtett ellenfele koponyáján, ez vetett véget a párbajnak. A beszámoló szerint „a párbaj után megtörtént a felek kibékülése.”. Érdekes, hogy két év múlva újra párbajozott Gömbös Gyula és Beniczky Ödön, amiről a Magyarország című lap 1922. január 24-én számolt be olvasóinak. A Rákosi-féle vívóteremben, segédek közreműködése mellett lezajlott párbajban kétszer csaptak össze Gömbös támadása mellett, aki a második támadásnál a fején súlyosan megsérült („homloka baloldalán csontig hatoló, 6 cm. hosszuságü sebet kapott”) és harcképtelen lett. Ennek az összecsapásnak a végén, ellentétben az 1920-asal, „a felek nem békültek ki”.

Nemzeti hadsereg – szellemi honvédelem

Az első világháborút lezáró trianoni béke pontjai között szerepeltek a magyar hadsereget korlátozó pontok is. Ezek megtiltották az általános hadkötelezettséget, azaz csak önkéntes alapon lehetett szervezni a 35 000 fős hadsereget; meghatározták a tisztek arányát, a megtartható fegyverzet számát és típusát, de még a hozzájuk tartozó lőszerek mennyiségét is.

A Körösvidék október 9-én megjelent cikkéből azonban az is kiderült, hogy katonáink nemcsak a kiképzéssel, hanem a „köz javával” is foglalkoztak. A hadsereg mezőgazdasági üzemeket hozott létre, melyekben megtermelték az ellátásukhoz szükséges javakat, így történt ez Békéscsabán is, ahol a háziezred gazdaságát Machalek Pál százados vezette. [Makkay (Machalek) Pál a 101. császári és királyi gyalogezred tagjaként harcolt az első világháborúban, majd a világégés után létrehozta a 101-es Bajtársi Szövetséget, mely szervezet kezdeményezte a 101-es emlékoszlop felállítást; az ő szerkesztésében jelent meg az ezred történetét összefoglaló emlékalbum is. – Ugrai Gábor] A csabai ezred gazdaságának „első év eredménye a legszebb reményekre jogosít.”, hiszen a piaci árakon jóval olcsóbban tudta megtermelni a terményt, ami a honvédség számára anyagilag is kedvező volt. A békéscsabai ezred a közeljövőben mintagazdaság felállítását tervezi, melynek célja, hogy „a hadsereg összes gabona, zöldség, zsir, sőt husszükségletét is maga teremtse elő és függetlenítse magát az áralakulásoktól.”.

A gazdasági tevékenységen kívül azonban más szerepet is kaptak ezek a mintagazdaságok: azt a gyereket, „akit józan gondolkozása és bölcs belátása nem ösztönöz további tanulásra”, itt megtanították a gazdasági gazdálkodás előnyeire. Ezen kívül „módot és alkalmat nyújt arra, hogy hogyan lehet és hogyan kell mezőgazdasági üzemet köteles .munkaerővel vezetni, ami nálunk, a főként mezőgazdasági foglalkozású nép hazájában, az általános munkakötelezettség sikerére nézve a legfontosabb kérdés.”. A Körösvidék köszönetet mondott a csabai katonáknak a rend és a „belbéke” megteremtéséért, és támogatásáról biztosította a hadsereget a „szorgalmas, lankadatlan” munkájuk miatt.

Helyi hírek – Már megint a MOVE (és a MANSZ)

Dörgedelmes felhívással fordult a MOVE a Körösvidében minden magyar asszonyhoz, hogy legyenek ott vasárnap a Közművelődés Házában (ma: Munkácsy Mihály Múzeum) vasárnap „pontban délután 4 órakor”. Maga az újság is parancsnak, a kötelességteljesítés parancsának tekintette a felhívást, hiszen „minden egylet csak ugy és csak akkor éri el a maga elé kitűzött célt, ha az egyesület tagjai 1. tudják, hogy mi az a cél, amelyért ők tagok lettek; 2. ha tudják, hogy melyek azok a kötelességek, melyeknek elvégzését magukra vállalták ; 3. tudják, ismerik az eszközöket, melyekkel a kitűzött célt cl is érhetik.”. Minden MOVE tagnak erkölcsi kötelessége tenni a hazáért – olvashatjuk a cikkben, majd felszólítások sora következett: „Félre már egyszer a nemtörődömséggel! Álljon a helyére mindenki s első sorban a Move tag!”. A csabai MOVE tagsága között 700 asszony volt, kiket a gyűlésen Tarcsafalvy Lajos százados lelkész várt ismertető előadással. Az október 8-án megjelent felhívás a következő sorokkal zárult: „Nem tagokat is szívesen lát az Elnökség.”.

Szerencsére vasárnap „zsúfolásig megtelt a Közművelődés háza nagyterme, melyben a város minden rendű és rangú társadalmának képviselői jelen voltak”, bár az nem derült ki, hogy a 700 asszonyból hányan voltak ott. Tarcsafalvy Lajos egy órán keresztül „lelkes és tartalmas” beszédet intézett a hallgatósághoz, melyben történelmi visszatekintést nyújtott a nők szerepének változásáról a társadalomban és hangsúlyozta, hogy „vannak nagy társadalmi küzdelmek, amelyeket sikeresen megvívni a nők munkájának igénybevétele nélkül nem lehet”. Most is nagy szerep vár a nőkre, ha újra akarjuk teremteni megromlott közéletünket, „ezt a magyar nők lelkes, minden áldozatra kész tevékenysége nélkül megtennünk nem lehet. Ezért kell minden magyar nőnek helyt állnia, dolgoznia.”– mondta Tarcsafalvy és a cél érdekében „meg kell alakítani a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét.”. A beszéd után dr. Remenár Elekné köszöntötte az egybegyűlteket és „bensőséges melegséggel kérte a hölgyeket a hallottak megszivlelésére, a Move és Mansz útjainak előbbrevitelére.”.

Forrás

Körösvidék

https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/

Teleki

https://hu.wikipedia.org/wiki/Teleki_P%C3%A1l_(politikus)

https://mult-kor.hu/20110328_az_elso_kiralypuccs_kudarca

Gömbös

https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/85-03/ch06.html

http://doktori.btk.elte.hu/hist/novakbela/diss.pdf

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1932_oktober_1_gombos_gyula_alakit_kormanyt

http://www.huszadikszazad.hu/1922-julius/bulvar/gombos-gyula-sulyosan-megsebesult

https://hu.wikipedia.org/wiki/Beniczky_%C3%96d%C3%B6n