Anno 1920 - Békéscsaba és a világ 1920. július közepén

Külpolitika: Lengyel s magyar - két jó barát … (a lengyel-szovjet háború)

Több történész véleményét tükrözi az az állítás, hogy az első világháború nem ért véget 1918-ban. Az egyik példa erre az 1919 és 1920 között zajló lengyel-szovjet háború, melyet a cári Oroszország két utódállama vívott egymás ellen: az 1918-ban újjászülető Lengyelország és a kommunisták által irányított Oroszország (1922-től Szovjetunió). Lengyelország tragikus történelme 1795-ben pecsételődött meg, amikor három nagyhatalom (Porosz Királyság, Habsburg Birodalom és Oroszország) felosztotta egymás között területét. A lengyel nép azonban nem nyugodott bele államiságának megszüntetésébe, hanem többször is megpróbálta visszanyerni függetlenségét - nem sok sikerrel.

A nagy lehetőség 1918-ban érkezett el, amikor november 11-én (a fegyverszünet aláírásának napján) Józef Pilsudski tábornok vette át a hatalmat, bár ekkor még Lengyelország határai nem voltak ismertek. A lengyelek háborút vívtak az ukránokkal, a csehekkel és a németekkel is, területükön kirobbant a „nagy-lengyelországi felkelés”, ez az állapot 1919-ben a versailles-i béke aláírásával ért véget. Lengyelország keleti határai azonban nem voltak pontosan kialakítva, bizonyos területekre az éppen polgárháborúba süllyedő Szovjet-Oroszország is igényt tartott, ez volt a kirobbanó háború oka. A magyar közvélemény feszült figyelemmel követte az összecsapásokat és a több évszázados lengyel-magyar kapcsolatok, illetve a kommunisták elleni ellenszenv miatt a lengyeleknek „szurkolt”. A figyelmet mi sem jelzi jobban, mint hogy a Körösvidék című újságban 1920. július 13. és 18. között megjelenő rövid cikkek sorozata. Július 13: „Vonulnak vissza a lengyel csapatok, Loyd George válasza a lengyeleknek, A lengyelek is készek tárgyalni az oroszokkal, Lemberg eleste koholmány”. Július 14: „A lengyelek fegyverszüneti tárgyalásokat kezdenek, Nincs veszélyben a lengyel főváros, A lengyelek messzemenő engedményekre hajlandók, A lengyel csapatok a Berezina mögé vonulnak vissza.” Július 15: „Az oroszok közös határt akarnak a csehekkel. Július 17: A lengyelek sikeres ellentámadása.”. Négy nap alatt 10 (!) cikk foglalkozott a csabai újságban csak ezzel a külpolitikai eseménnyel. A formálódó Horthy-rendszer lőszerszállítmányokat jutatott a lengyel csapatoknak, ezzel is segítve az orosz térnyerés megakadályozását.  A magyar külpolitika ezt a helyzetet is felhasználta arra, hogy engedményeket érjen el a Trianoni békeszerződés kapcsán, hivatkozva a kommunizmus elleni harcban való közreműködésére. A segély megérkezett, de a béke nem változott. A lengyelek végül legyőzték az oroszokat és 1921-ben békét kötöttek, melyben rögzítették Lengyelország nyugati határait. A lengyelek elnyerték függetlenségüket, de csak 18 évre, hiszen 1939 szeptemberében a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió csapatai újra megszállták és felosztották az országot.

Belpolitika: Azé a föld, aki megműveli? – a földbirtokreform előkészítése

A Viharsarokban élő csabai gazdák feszült figyelemmel követték azokat a híreket, melyek a földosztással voltak kapcsolatosak, ezért is támogatták Áchim L. Andrást, aki bevette programjába a földbirtokreformot. A háború azonban megakadályozta a tervek megvalósítását, de már az 1918 őszén megalakuló Magyar Nemzeti Tanács programjában is szerepelt a földkérdés megoldása és az év során erőszakos földfoglalásokra is sor került. A Károlyi Mihály vezette kormány széleskörű földreformot hirdetett és ezzel kapcsolatban 1919 februárjában törvényt is fogadott el a „földművelő nép földhöz juttatásáról”. Ezt a törvényt, külön kérésére, Károlyi Mihály kápolnai birtokán kezdték el a gyakorlatban is megvalósítani, de követői nem nagyon akadtak, illetve a hatalomra kerülő kommunisták nem valósították meg a programot.

Ezért is volt fontos a Horthy-rendszernek, hogy megoldja ezt a problémát. A Körösvidék 1920. július 16-án ismertette a földbirtokreform tervezetet, melyet nagyatádi Szabó István kisgazdapárti politikus, közélelmezési miniszter dolgozott ki. A cikk szerint földet kapnak a „törpe birtokosok, földtulajdonnal nem biró mezőgazdasággal foglalkozók, kisiparosok, közalkalmazottak, volt katonatisztek vagy altisztek, akik mellékfoglalkozáskép gazdálkodással akarnak foglalkozni”, továbbá „a végkielégítéssel vagy nyugdíjjal elbocsájtott közalkalmazottak, katonák, hadirokkantak, özvegyek és árvák.”. A földet igényelni kell (ezeket a helyi elöljárók végzik) az 500 holdon felüli birtokokból és az eredeti birtokosok kártérítést kapnak. A végső törvény mérsékeltebb lett, mint amit a benyújtó szeretett volna, a belpolitikai erőviszonyok változása miatt a földbirtokosok javára tett engedményeket. A nemzetgyűlés 1920. november 13-án fogadta el a földreform-törvényt, ami tartalmazta a vitézé avatottak földhöz juttatását is.

Helyi hírek: Fürdőválság Csabán!

Az 1893-ban megnyílt Francsek István ártézi- és gőzfürdője (a mai Kis Ernő – Teleki utca sarka) volt az egyetlen „strand” Békéscsabán, de az 1910-es évek elején már (okkal vagy ok nélkül) rengeteg panasz érkezett rá. Aki meg volt fázva a városban arra azt mondták, hogy biztosan a fürdőben volt; oda egészségesen érkezel, de betegen távozol. Az egyetlen csabai fürdő azonban nagy népszerűségnek örvendett egészen 1917-ig, amikor is az elöljárók arra szólították fel Francsek Istvánt, hogy korszerűsítse intézményét. Erre azonban ő nem volt hajlandó és egészen egyszerűen bezárta azt, így maradt hosszú időre fürdő nélkül Csaba. Érkeztek az elöljárókhoz javaslatok: volt, aki a laktanya és a pályaudvar közé szerette volna felépíteni az újat, de érkezett terv a mai Aradi vértanúk liget helyén létesítendő fürdőre is.

Természetesen sokan az Élővíz-csatornát használták ilyen célra, de a helyzet mindenképpen megoldást kívánt. A Körösvidékben sorra jelentek meg a cikkek, kifigurázva azt a helyzetet, hogy a „egy 60 ezer lakosú városnak nincs egyetlen fürdőhelye sem, (ami talán az egész országban egyedülálló eset)”. Július 13-án „Megoldódott a válság. Nincs többé fürdőhiány Csabán” címmel jelent meg egy írás, de a nagybetűs mondatokkal ellentétben nem oldódott meg semmi, mindössze arról volt szó, hogy az újságíró hazafelé tartva este kilenckor találkozott az „Első Békéscsabai Hidegzuhany Fürdő” intézménnyel. A Szent István tér 14-es szám alatt ment éppen, amikor is az erkélyen elkezdték locsolni a virágokat, ebből kapott az újságíró, nem is keveset. Július 16-án egy hosszabb (és komolyabb) cikk foglalkozott a helyzettel, melyből kiderült, hogy „Békéscsaba víz után sóvárgó intelligenciája, nem sajnálva a fáradságot, a Schuch-féle téglagyár egyik medencéjééhez ballagott ki délutánonkint fürdeni.”. A tulajdonos azonban egy kondenzátort helyezett el a tóban, ami miatt csak este hat óra után engedte meg a fürdést. A probléma „népszerűségét” az is jelzi, hogy még egy vers is megjelent a Körösvidékben, mely a jaminai fürdőzési lehetőségekről szól:

„Tűnődő Alantos Sebestyén: JAMINA

Sorrentóról, Herkulesről

Hosszú évek óta

Szalonokban zongorán zeng

A szép ,Emlék '-nóta.

S bár Jamina sem utolsó,

Róla még nincs ének

Pedig esőstől látogatják

A fürdő-vendégek.

Én is oda járok mindég

Négyre, vagy fél ötre,

Mert nincs a világnak máshol

Olyan kubik-gödre

Kabin is van künn a partján

(Egy árva, bezárva)

Vigan vetkőzhetsz mellette

A — suttogó sásba

S ha tűzbe jösz kinn a strandján

(Az izzó melegben)

El sompolyoghatsz a vizbe

S lehűlsz benne menten.

Szállhatsz belé a magasból,

Mintha szárnyad lenne,

Feneket csak puhát érhetsz

Néha itt-ott benne.

Olyan viz ez, mint a tenger

Csak hullám nem járja

De van neki napról-napra

Apálya—Dagálya.

És itt — oh jaj — van egy rejtély

Mit ész fel nem érhet . . .

Mit régóta mindenkitől

Mindhiába kérdek:

Bár reggeltől száll belőle

A napon a pára,

Vajjon mitől lehet mégis

Este a dagálya? , . . „

A strand nélküli helyzet még sokáig megmaradt Csabán, hiszen csak 1922 augusztusában nyílt meg az Árpád Fürdő az Árpád ligetben. Addig maradtak a bányatavak, az Élővíz-csatorna és a Szent István tér 14.

Tragédia – Helyreigazítással

1920. július 13-án a Körösvidék című csabai újságban, a harmadik oldal alján jelent meg egy hétsoros rövid hír. Arról olvashatunk benne, hogy tiltott orvosi tevékenység miatt hunyt el egy csanádapácai lány a csabai közkórházban. Az ügyben nyomozás indult, a gyanúsítottat átadták a szegedi ügyészségnek. Hol történt a „halálos műtét”? Hol volt 100 évvel ezelőtt a csabai közkórház? A régi kórház hamarosan kicsinek bizonyult a növekedésnek indult település számára, ezért Csaba vezetői elhatározták, hogy egy újat, nagyobbat fognak felépíteni a városlakók számára. Az építkezés 1904-ben indult meg és a következő év őszére már kész is lett a csabai közkórház. A korszakban modernek számító kórházban nagy és világos kórtermek és központi fűtés szolgálta a gyógyulást. Ez az épület (átalakítva) ma is áll a Kórház utcában.

A tragédia másnapján újabb hír jelent meg az újságban „Helyreigazítás” címmel, melyből kiderült, hogy sajnos a tragédia megtörtént, de nem a kórházban, ott „csak” a halál beálltát állapították meg. Minderről Dr. Remenár Elek tájékoztatta a lapot. „Kiváló sebészünk”, ahogy a Körösvidék nevezte, Zemplén megyében született és 1900-ban avatták orvosdoktorrá, majd hét év múlva kerül a csabai közkórház élére. Ő volt az, aki a halálos sebet kapott Áchim L. András életét 1911-ben műtéttel próbálta megmenteni. Remenár Elek érte el, hogy a város Dr. Becsey Oszkárt nevezze ki főorvossá és ellentéteben a kor hagyományaival, női orvost is foglalkoztatott a kórházban. Napjainkban a csabai kórházban egy terem viseli nevét.

Botrány – „A Sternschuss-ügy.”

A múlt héten kirobbant botrány, melyben letartóztatták Békéscsaba díszpolgárát, nem hagyta nyugodni a közvéleményt. Az emberek találgattak, pletykáltak, a hatóságok pedig tették a dolgukat és semmit sem szivárogtattak ki az ügyel kapcsolatban. A Körösvidék is érezte, hogy foglalkoznia kell az üggyel, bár semmi konkrétat nem tudtak írni. 1920. július 13-án „Sternschuss beteg” címmel közölték a megszerzett információkat.

Kiderült, hogy a gyulai ügyészség vizsgálja az ügyet és Gyulán van fogságban. Azt is megtudták az olvasók, hogy a vádlott beteget jelentett, és a gyulai kórházban ápolják. Három nappal később újabb cikk foglalkozott az esettel, de semmi újat nem tudtak közölni az olvasókkal, mert „ugy az ügyészség mint a rendőrség nem ad ki adatokat, mivel az ügy nyomozása még befejezést nem nyert.”. A közvélemény így tovább találgatott és pletykált és egészen július 20-ig kellett várnia az újabb megdöbbentő híreket tartalmazó cikkre. (folytatjuk)

Források:

Körösvidék

https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1920_06-08/?pg=0&layout=s

Külpolitika:

http://ujkor.hu/content/visztulai-csoda-lengyel-szovjet-haboru-tortenete

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1795_oktober_24_lengyelorszag_harmadik_felosztasa/

https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_Lengyel_K%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g

https://hu.wikipedia.org/wiki/Polonia_hadiseg%C3%A9ly

https://tti.btk.mta.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz1986_2/somogyi.pdf

Belpolitika

https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/az_1918_as_forradalmi_atalakulas_napjai

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_foldkerdes/

Helyi hírek

https://csabaihazak.blog.hu/2015/03/16/francsek_furdo

Tragédia

https://csabaihazak.blog.hu/2014/12/22/korhaz_697

http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Remen%C3%A1r_Elek_(1876-1959)