– Hogyan készültek az újranyitásra?
– Visszamennék egészen márciusig, amikor elkezdődött a tragédia Magyarországon. Sajnálatos módon be kellett zárni a múzeumokat, így nekünk is be kellett zárnunk. Azt az időszakot megelőzte egy különleges dolog, hogy nyitottunk egy kiállítást, mégpedig az Egyszer volt, sosem volt épületeket. Ennek az apropója az volt, hogy múlt év decemberében kiadtuk a Csabai házak almanachját, amely könyvhöz készítettünk egy kiállítást, ami bemutatja a békéscsabai középületeket, intézményeket, érdekes házakat itt Csabán. Ehhez a könyvhöz készítettünk egy olyan kiállítást, amely érdekesség volt, hiszen Békéscsabán rengeteg olyan épület volt, amit megterveztek és nem valósult meg. Vagy másképp terveztek meg például a Jókai színházat, amelyre még egy szintet álmodtak. Többek között a múzeumot is másképp képzelték el az akkori emberek. Ezt próbáltuk meg kiállítás formájába bemutatni, hogy milyen lett volna Békéscsaba. Március 14-én nyitottuk meg ezt a kiállítást, majd két napra rá be kellett zárni a múzeumot. A kiállítás megnyitóján rengetegen voltak, és sok érdeklődő jött, mert kíváncsiak voltak, hogy Békéscsaba hogyan nézet volna ki.
– A kényszerszünet alatt sem malmozgattunk, hanem végeztük a múzeumban levő feladatokat: leltározás, különböző tárgyak tisztítása, konzerválása. Majd jött június 4-e, trianoni évforduló. Gondoltuk, mi tévők legyünk? Kollégáink kitalálták, hogy azért ezt az évfordulót mindenképpen a nagyközönség számára be kell mutatni. Ezért kitaláltuk, ha már a közönséget, látogatókat nem fogadhatunk a múzeumban, akkor a múzeum kerítésén valósítjuk meg a tárlatot. Tulajdonképpen kifordítjuk a múzeumot. Kivisszük a tárlatot az utcára, ahol mindenki megnézhette. Így született a Trianon 100 kiállítás, amely nagy sikert aratott. Május 16-án jött a hír, hogy a kormány engedélyezte a szabadtéri múzeumok megnyitását. Mi az elsők között nyitottuk meg a Gabonamúzeumot, amelyet a megnyitást követően rengetegen látogattak meg, hiszen olyan dolgokat tudunk mutatni, újdonságokat, amit korábban nem láthattak. Felújítottunk néhány épületet, amelyek vonzzák a látogatókat. Június 23-án megnyitottuk a Munkácsy Mihály Múzeumot is. Igaz, hogy egy kicsit öröm az ürömben, hogy építkezés van. Nagyon sok mindent nem lehet látni most a múzeumban. Amikor megnyitottuk a kapuinkat, akkor egy nagy család jött Bodajkról, Fejér megyéből. Nagyon örültünk, hogy ők voltak az első látogatók, és nagy szeretettel üdvözöltük őket.
– Milyen kiállítások láthatóak jelen pillanatban?
– Ahogy említettem, épül, amit mindenki vár, a Munkácsy állandó kiállítás. Már nagyon előrehaladott állapotban van, de még mindig nincs készen. Ez a háromhónapos kényszerpihenő óriási nagy csúszást okozott a kiállítások építésében. Párhuzamosan ezzel megy az idővonal című történeti kiállítás. Hogyha meglátogatjuk a múzeumot, akkor egy állandó kiállítást lehet látni, Jankay-Tevan-Kolozsváry képzőművészeti tárlatot. A városunkból származik Jankay, Kolozsváry, Tevan és nagyon sokat köszönhet Békéscsaba nekik. Ezt az állandó kiállítást lehet jelenleg látni. Emellett van még egy képzőművészeti kiállítást, Ritók Lajosé. Ő portréfestésben volt nagyszerű. Ő egy debreceni festőművész, nagyváradi születésű. Érdekes módon neki még a Louvre-ban is volt kiállítása, kétszer is felkérték. Nagyképűség nélkül mondom, hogy Louvre után Békéscsabán is bemutatjuk a munkásságát. Van még egy kiállítás, amit a Múzeumok Éjszakáján nyitottunk meg. A Szent-Györgyi Albert iskolával mi együtt dolgozunk, és ott működik egy fotószakkör Novák Attila, és a kolléganőnk, Pintér Anikó vezetésével. Eddig mindig a Gabonamúzeumba nyílt meg a kiállításuk, most pedig itt, a Konferenciateremben.
– Hogyan sikerült a Múzeumok Éjszakája? Beváltotta a hozzáfűzött reményeket?
– Óriási lelkesedéssel készültünk rá, és rengetegszer hívtak bennünket, hogy mikor lesznek programok, kiállítások a múzeumban. Néztük az interneten, hogy melyik múzeum nyitja meg a kapuit, ki rendez rendezvényeket. Mi úgy döntöttünk, hogy nemcsak virtuális térben fogunk múzeumok éjszakáját rendezni, hanem hogyha lehetőség nyílik arra, hogy beengedjük a látogatókat, akkor a Munkácsy Mihály Múzeum kitárja a kapuit. És 27-én, szombaton 16 órakor, a Múzeumok Éjszakáján ez meg is történt. Idén rendhagyó módon nem egész éjszaka, hanem lightosan próbáltunk programokat, kiállításokat bemutatni az embereknek. Szerencsére így is sok látogató érkezett hozzánk. Évente olyan 3000 fő szokott eljönni erre az éjszakára, amely óriási nagy szám. Azt hittük, hogy csak néhányan jönnek, mert nem mernek majd eljönni az emberek. Érdekes módon ezen az éjszakán 653 jegyet sikerült eladnunk, ami azt jelenti, hogy az érdeklődés a múzeum, és a kulturális programok iránt töretlen.
– Szokásához híven a múzeum idén is rendez majd a Gabonamúzeumban nyári táborokat, méghozzá hármat.
– Igen. A múzeum is gyermektáborral szokott előrukkolni minden nyáron. Ebben az évben, tekintettel arra, hogy az embereknek sajnos ki kellett venniük a szabadságukat, és a gyermekeket nem tudják hova tenni, ezért ebben az évben három tematikus gyermektábort szerveztünk a Gabonamúzeum területére. Nagyon jó helyszínnek tartjuk, hiszen tematikus táboroknak a lebonyolítására van lehetőségünk, egy olyan környezetben, ahol maga a tér is élmény a gyermekeknek. Például egy szélmalmot lehet megnézni, vagy zöldövezetben lehet szaladgálni, ahol még lovakkal is találkozhatnak. Van egy bérlőnk, aki lovakat tart, lovaglással foglalkozik, versenylovaik vannak és nagyon örül, hogyha gyermekek odalátogatnak, megnézik az állatait. A Csabai-tanya továbbá lehetőség, hogy megismerkedhetnek a gyerekek Békéscsaba gazdálkodásával, hogy éltek az emberek a tanyasi környezetben a 18. század második felében. Vagy a Mágori színbe egy Szent László kiállítással is megismerkedhetnek. Szerintem ez pont idilli környezet ilyen gyerektáboroknak. Úgy szerveztük a táborokat, hogy minden hónapban egy hetet biztosítunk a jelentkezők számára. Ebből az egyik tábor nem véletlenül Trianonhoz kapcsolódik. Az évfordulót minden gyermeknek meg kell ismernie, mi ezzel próbáljuk segíteni az oktatást.
– A koronavírus-járvány alatt gyakorlatilag minden munkahely találkozott azzal, hogy a feladatokat kicsit át kellett szervezni. És rengeteg szó esett az elmúlt időszakban a koronavírusnak a negatív hatásairól. De hozott-e mégis valami pozitívat így a feladatok kapcsán, amit esetleg megtartanának a jövőre nézve?
– Voltak negatív, de pozitív hatásai is ennek az időszaknak. Negatív volt talán többségben, hogy elmaradt rengeteg rendezvény. Nyáron mi nagy büszkén szoktuk bejelenteni, hogy különböző nagyrendezvények voltak. Például nagyon sajnáljuk azt, hogy a Vitézi Játékok elmarad. Már hozzászoktunk ahhoz, hogy a Gabonamúzeum területén május elsején van Vitézi Játék. Ilyenkor nyáron szoktuk bejelenteni a Tortamustrát, amely egy őszi program, ahová rengetegen szoktak járni. Aztán bejelentjük a Múzeumok Őszi Fesztiválját, a rengeteg nyári programot. Ez mind-mind tulajdonképpen elmarad. Most is csak nagyon óvatosan merünk kiállításokat tervezni, illetve programokat tervezni. Mi teljes elánnal, erővel, bedobással próbáljuk elindítani az életet a múzeumban. Mégpedig úgy, hogy ősszel, és ugyanolyan számba jöjjenek a látogatók. Pozitívumként említhetem a virtuális teret, ahol kipróbálhattuk magunkat és áthelyezhettük a tudományos kutatást, tudományos publikációknak a megosztását más módon. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogyha múzeum, akkor minden évbe megjelenik egy, vagy pár könyve az intézménynek. A virtuális térbe egy kicsit másképp működik ez. Hogy minden napra, illetve minden hétre tartogattunk egy szakmai írást, amit megosztottunk az emberekkel. Ez ilyen tudományos népszerűsítő publikáció volt. A muzeológusaink minden héten, meg majdnem minden nap írtak ilyen érdekes cikkeket. A gyűjteményi anyagból rengeteg fotót, rengeteg tárgyat osztottunk meg. Ezeket nagy érdeklődés övezett, hiszen sokan kattintottak rá és a megosztások száma is az egekbe repült. A virtuális tér lehet egy olyan újdonság, amelyet a jövőben szeretnénk majd alkalmazni és továbbfejleszteni.
