Múlt kedd óta kijelenthetem, ha kedd, akkor haluskaház! Épp egy hete a Százszorszép ovisok jártak náluk vendégségben, a legutóbb pedig a Haluska Szlovák Gasztronómiai Hagyományokat Őrző Egyesület nyitott klubnapot szervezett.

Bartolák Marcsi – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Már régóta életre szerettem volna hívni ezt az egyesületet – mondta Bartolák Marcsi, a Frankó Tanya és Haluskaház tulajdonos-ötletgazdája. – Szeretném, ha a mi és a fiatalabbak korosztályok is megtanulnák az idősebbektől a sütést, főzést, kenyérsütést, dagasztást. Az első körben csigatésztát csinálunk, ahogy a nagymamáink csinálták.
Hozzátette, a klubba a mezőberényi Kondász Gabriella három csudás hölggyel érkezett, akik által elevenen tartják a tészta készítés csínját-bínját. Megtudtam, a csigatésztához nincs másra szükség, mint lisztre és tojásra. E két komponensű matériát összegyúrják, nyújtják, vékony csíkokra vágják, végül fognak egy csíkot, amit rátekernek a kis pödörítőre, majd a bordára teszik és a csiga elnyeri a végleges formáját.
A program vendége volt egyebek mellett Bauer Barbara író is, aki az új tudomány elsajátítása mellett nem titkoltan az új könyvéhez, a Csabai mesékhez is érkezett motívumokat gyűjteni.
– Amikor Etyeken az esküvőnkre készültünk, apukám azt kérdezte tőlünk: „Mi lesz a menü?” A leendő férjem nemes egyszerűséggel rávágta: „Csigaleves”. Akkor megállt a levegő a szobában. „Úristen! Éticsigát eszünk?”, hitetlenkedtek. Majd (Valastyán) Pál vázolta, hogy a csigatésztának Békéscsabán nagy hagyománya van. Mi addig csak a Gyermelyit ismertük.
A csigagyártást követően mindenki kapott egy kis brindzás és mákos haluskát, hogy éhesen senki se menjen haza.
