– Közel negyedévszázada indult hódító útjára ez a kifejezetten családi, hagyományőrző program – meséli Veres Kriszta, a Meseház vezetője. – Azok, akik akkoriban ötévesek voltak, ma már a saját gyermeküket hozzák el.
Kiemelte: a havonta zajló foglalkozások általában a naptári ünnepekhez, illetve az évkör szokásaihoz kötődnek, ezzel szemben az agyagozás ötlete kifejezetten más tőről fakad.
Nagymameszról lány uncsira – Fotó: behir.hu / Such Tamás
– Az ősz folyamán az Erzsébethelyi Általános Iskola Rózsa utcai sulisaival agyagoztunk – fűzi hozzá. – Majd néhány hónap múlva az egyik kissrác azt kérdezte az utcán, hogy „Mikor agyagozunk legközelebb?”. Ezzel mintegy ötletet adott – ehhez – a januári foglalkozáshoz. Noha ő nem jött el, de akik itt voltak, láthatóan nem jártak rosszul.
Veres Kriszta elmondta: ez egy olyan különleges tevékenység, amit mindig a gyurmával hasonlítanak össze, miközben míg a gyurma a kezünk melegétől egyre puhább lesz, addig az agyag épp a kezünktől szárad ki.
– Ha szeretettel, de határozottan bánunk vele, akkor engedelmeskedik, de ha túl gyenge vagy vele, esetleg túl erős, akkor elvesztél – fogalmazott.
Galéria
– Az idei újítás – folytatja –, hogy megvárjuk, míg az alkotások kiszáradnak, majd a keramikus kemencénkben kiégetjük, és a márciusi foglalkozáson mindenki érte jöhet. Aki cserepet készített, az majd búzát is ültethet bele. Így nemcsak elkészítettünk valamit, hanem funkciója van, gyönyörködhetünk benne és akár évekig is használható.
***
A program a 35 éves Meseház ünnepi évadának rendezvénye volt.
