Az elmúlás érzete egész életében kísértette és költészetében jelenlévő motívum volt. Egyik versében például a halált rokonának nevezi – nem pusztán kordivatból. Tudatában volt annak, hogy önpusztító életet él, ennélfogva életútja végzetesen halad a „Halál-árok” felé.
Hónapokkal a halála előtt testét s lelkét már súlyos kór emésztette. Meglehet, hogy szenvedésének ösztönös megnyilvánulása volt az a családi emlékezet által megörökített történet is, amely szerint a reménytelenség napjainak egyikén szeretett Bibliájának fedőlapjára a keresztfán szenvedő Krisztus szavait írta: „ Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem?”
Súlyosbodó betegségének utolsó hónapjaiban életre kelt benne a vágyakozás: vigyék őt gyógyulni Érmindszentre, édesanyjához, akihez mindig visszatért, „ha elhagyták, ha lelkét roskadozva vitte”. A szülői ház melege helyett a Liget Szanatórium lett remélt jobbulásának színhelye. Gyógyulás helyett azonban, ahogy írta, a „szép, ünnepélyes, békés álom”, a halál jött el rokonáért.
Fotó: MVM Történeti Fényképtár
Ady holttestét a Nemzeti Múzeum kör alakú előcsarnokában ravatalozták fel. A gyászünnepség helyének kiválasztása jelezte, hogy ott és akkor a nemzet nagy halottjától búcsúztak. A koporsónál a jó barát, Móricz Zsigmond mondott búcsúbeszédet, melynek egyik magasztos gondolata így hangzott: „ Ember testvérünk fekszik itt, akinek egész élete abban telt el, hogy ő sírta el a mi bánatunkat, ő átkozta el a mi átkainkat. Ő szerette helyettünk az emberiséget, és ő szenvedett érettünk az emberektől”.
A gyászmenet a Múzeum körúton, majd a Rákóczi úton hömpölygött a Fiumei úti temetőbe. Jókai Mór és Blaha Lujza síremléke közelében, platánok alatt lett örök nyughelye. Egyszer Édesanyjának mondta: „meglátja, Édes, adnak nekem, majd díszsírhelyet… de nekem nem kell. Én Érmindszenten akarok pihenni...” A végzete másképpen rendelte: a nemzet költőfejedelméhez méltón, díszsírhelyet kapott.
Ady Endre fájdalmas, nagy élete örök kibontakozás, kiteljesedés volt. Egyik versében az Ér patakról írta: bár „pocsolyás víz, habja mégis eljut az Oceánig”. Ady bölcsője az Ér patak mentén fekvő falucskában ringott, tehetsége szárnyán onnan jutott el a poézis csillanó „óceánjáig”.
Költészete megállíthatatlanul hódított életében, ő maga pedig a halála után is az európai irodalom kiemelkedő poétája maradt.
Szemenyei Sándor
