Pusztaföldváron az Evangélikus Egyházközség egy különleges nyáresti programmal, a Nyitott templom éjszakájával várta a hívőket és az érdeklődőket az evangélikus templomban. Ez volt a tizedik ilyen alkalom, amely idén a reformáció 500. évfordulójához is kapcsolódott.
A rendezvény egy különleges templomi este volt, amely azt a célt szolgálta, hogy kicsit „lerombolják” a templommal, egyházzal szemben támasztott előítéleteket. Kondor Péter esperes örömmel számolt be arról, hogy sokan fogadták el a meghívást, az emberek nyitottan fogadták a lehetőséget, ami azt is jelenti, hogy megvan bennük az éhség és a vágy az újra.
– Az egyházról sokszor ma is úgy gondolkodnak, hogy tradicionális, feszes, merev keretek között működik, szigorú rendje van egy istentiszteletnek, feketébe öltözött lelkészek, lelkésznők prédikálnak. Egy ilyen alkalom viszont olyan, mint egy szeretetvendégség, sokkal nyitottabb, szabadabb – fogalmazott Kondor Péter.
A templom a találkozás és az öröm helyszíne is
A Nyitott templomok éjszakáján a szervezők jó példáját adták annak, hogy a templom nem egy világtól elzárt tér, ahol a kívülállók nehezen értik meg a történéseket. A templom inkább a találkozás terepe: az Istennel és a többi emberrel való találkozás méltó helyszíne, egyben az öröm helyszíne is.
Lászlóné Házi Magdolna lelkész kiemelte, van, aki a kezdetektől részt vesz ezen a programon, ami igen nagy öröm, de az igazi nagy élmény az, amikor új emberek is jönnek. Ilyenkor olyanok is be-benéznek, akik egyébként nem járnak templomba, lehet, hogy aztán bekapcsolódnak, a gyülekezeti munkába, de az is lehet, hogy továbbra sem járnak majd templomba, viszont az Istenhez való hozzáállásuk formálódik.
Pusztaföldváron ezen az éjszakán lehetett az evangélikus templomban horgászni, az aranyhalat kifogónak a Szentírás válaszolt. A gyerekek az összes templompad alját végig mászhatták, hogy megtalálják az elveszett bárányt, volt zenés műsor, fellépett a Palinta Társulat, a Búzavirág Népdalkör és a Zenebarát Felebarátok is. Színes fények, apró mécsesek, a templomkertben fáklyák, mutatták az imádságösvényt, a karzatról "templomi graffitik" lógtak, a harangtól pedig le lehetett nézni a csillagtakarós tájra. Volt táncház a Balassi Táncegyüttessel, volt alkalom az elcsendesedésre zenével, prózával Sallai Gergely és Németh Gabriellával, volt hálafal, közös éneklés – volt minden, ami összekovácsolhat egy közösséget egymással és Istennel.
