A sárréti zeneszerző-palántából háromakkordos csoda lett

(Amúgy Nagy Szabolcsot is évekig Chopinnek hívták a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában.)

Az érettségit követően, amikor a fővárosi Liszt Ferenc Akadémia zeneszerzői szakára jelentkezett, ismét Nagy Szabolcsként „futott”; mi több, évekkel később ezzel a szerény névvel csinált magának óriási karriert – mégpedig a blues-érában.

Néhány gondolat erejéig érdemes visszalépni a csabai „konzis” évekhez. A nyolcvanas években a magaskultúra, ebben az esetben a szimfonikus zene – mívelői nagyon megvetették a popmuzsikát. Pedig be hány fuvolista/zongorista/kórista növendék imádta az Illést, Eddát, Floydot stb. Ettől függetlenül nem egyszer óriási balhét kreált egy-egy szigorú pedagógus, amikor mondjuk egy dobgitár kiesett egy öltözői szekrényből. De hát ilyen ez a popzene.

Szabolcs az érettségit követő ’88-as nyáron zömmel Csabán pulzált: késő délután a Salétrom zenekarban próbált, míg délelőtt olykor Szabó Norbival, a csapat énekes-fuvolistájával a szökőkútnál utcazenéltek. Az egyik esetben meg is írta a Békés Megyei Népújság egyik vezető tollnoka, Kedd című lapszéli jegyzetében, hogy „Na, ezek a fiatalok sem tejre és kenyérre gyűjtenek.” Pedig de! Illetve számtalanszor vacsoráltak 22 forintért túrós csuszát a Halászban.

Nos, amikor Nagy Szabi fölkerült az akadémiára, hamarosan keresztút elé került: szimfonikus vagy popzene? Nehéz volt választania, mert a kettő együtt nem funkcionált (lásd a kettővel fentebbi bekezdést). Az első évfolyamot követően egy év tanulmányi szabadságot vett ki, és keresetkiegészítőként egy balett-iskolában zongorázott; azt követően pedig szerencsére mégis befejezte a „komolyzenei” kurzust.

Közben a végzés előtt egy évvel már elkezdett Szegeden tanítani; és ez időben futott bele ismét a bluesmuzsikába.

Kérdésemre, hogy miért épp a blues?, elmondja, „Ez a műfaj alapvetően a lényegre, az egyszerűségre törekszik. Elvileg bluest mindenki tud játszani, miközben ha bekerül néhány vendéghang a produkcióba, akkor az már ízléstelen. Azonfelül a rockkal ellentétben ebben a műfajban az adott hangulattól függően mindig mások a szólók.”

Közben 1993-ban bekerült a Palermo Boogie Gangbe, akikkel számtalan murit nyomtak országszerte (Fekete Jenővel jó sok duettet vállaltak el). Miközben a szülei a kezdeti fázisban természetesen nagyon aggódtak az egzisztenciáját illetően, hiszen a tanári pályát a klubzenélésre konvertálta át. Nem mellesleg, a ’90-es évek első harmadában bizony a színpadon való szereplés több aprót hozott a konyhára, mintha a katedrán maradt volna.

A kilencvenes évek vége felé azonban kezdett csendesedni a blues-hullám, és egyre kevesebb lett a fellépés, vele párhuzamosan a gázsi is lényegesen kezdett soványodni.

„És ha nem jött volna 2000-ben Hobo ajánlata – folytatja –, akkor nagy baj lett volna… Egy Muddy Waters emlékesten Pribil Gyurival láttak muzsikálni, majd nagy szerencsémre elhívtak a Hobo Blues Bandbe.”

Hamarosan épp Hobo Bakaballada című lemeze által ismerkedett meg a Ghymes tagjaival is, akikkel a mai napig komoly zenei kapcsolatban áll.

Mostanában Fekete Jenővel már csak évi 2-3 bulit, Ripoff Raskolnikovval sokkal többet, Szarka Gyulával – az említett Ghymes vezetőjével – jó néhányszor fellép.

Apropó, Ripoff Raskolnikov! Szabolcsunk péntek este, Ripoff zenekarával lépett fel a Csabagyöngyében.

„A koronavírus miatt, mint sokan mások, elég rossz hangulatban éltem meg az utóbbi hónapokat – meséli. – Noha június végén már elkezdtem koncertezni, de még mindig nem találtam rá régi önmagamra, kvázi nem voltam a saját bőrömben. És… most a békéscsabai bulin éreztem végre először a régi stenket, azaz igazi fellinget. A város még mindig az ország egyik bluesfellegvára.”

***

És a bonus track:

„Azt vettem észre – mondja –, hogy egy-két éve szinte csak Bartók Rádiót tudom hallgatni. Majd szép lassan ismét elkezdtem klasszikus zenéket írogatni; úgy érzem, most értem meg erre a feladatra. Sokkal jobban leköt, mint a könnyedebb műfajok. És most derekasan ellent mondok önmagamnak: hála a koronavírusnak, a pauza alatt több zeneszerzői versenyt is megpályáztam.”

Hozzáteszi, az egyiket augusztus 20-áig bírálják; a másikat szeptember 15-éig kell beadni; a harmadikat pedig novemberig.