A pékséges két szépséges eladó leánya épp kint cigarettázott. Ezzel némileg egy kicsit disszonálták az összhatást. (Szerencsére a cigi füstöt a kocsinál még nem éreztem.)
Miután észrevették, hogy feléjük tartok, láttam az arcukon, hogy „b@kker!”. Köszöntem, köszöntek, majd az egyikükkel bementem az üzletbe.
– Ezek a fránya vevők mindig rosszkor jönnek – jegyeztem meg.
– Egésznap nem tudtunk együtt cigizni! – válaszolta.
– Ó, az semmi! – fűztem hozzá. – Állítólag Gyulán van olyan pékség, ahova élből nem vesznek fel dohányzókat.
Hirtelen megugrott a népszerűségi indexem.
A kiflijük azonban jó volt.