Kora délelőtt Erdei-Kovács kollégával a csatorna partján készítettünk interjút. Egyszer csak a háttérben észrevettem egy nénit, aki leszállt a bringájáról, összerakta a két pecabotját és a hajóval szemben elkezdett akasztani. Na és? Mit na és? Na és! Odamentem hozzá.
– Kezicsókolom!
– Jó napot!
– Feltehet egy kérdést?
– Tessék.
– Miért tetszik pecázni?
– Mert szeretek.
– Mióta tart ez a szép szenvedély?
– Már ötven éve. De ide csak 10 éve járok, mert amíg élt a férjem, akkor mindenfele eljártunk.
– Sűrűn jár ki?
– Nagyon sűrűn; most is lett volna mit csinálni, de esz a fene, hogy jó idő van, akkor kijövök. Érti?
– Kik kapják a kifogott halacskákat? Cicák?
– Én csak nagy halacskákat fogok, amit odaadok a családnak.
– Mi még 40 éve, itt csak sneciket fogtunk.
– Ó… én már fogtam nyolckilós pontyot is.
– Itt, a csatornában?
– Igen! Nagyon szép halak is vannak. A múlt héten is elég jól fogtam.
– Sok haverom úgy pecázik, hogy kimennek például Szanába, és visznek magukkal vagy három rekesz sört.
– Hát igen… az ugye megint más. Én nagyon szeretek kijárni; ez a hobbim. Néha olvasok, de ma nem dobták be az újságot. Majd jönnek aztán itt a horgász barátok; beszélgetünk egy kicsit.
– Úgy lehet halat fogni, ahogy a Horgászt a pácban moziban Blöró csinálta? Mindig dobbantott egyet.
– Én nem dobbantok. (hangosan felnevet)
– Nem zavarja, hogy a hajó miatt kisebb a terület?
– Nem; mivel a halak már készülnek a télre, ezért alábújnak, és így könnyebb kifogni őket.
– Megírhatom, hogy 65 évesnek tetszik lenni?
– 85 vagyok, apám!
– A horgászat fiatalít és szépít.
– Bizony ám! Ilyen idős csak én vagyok egyedül. Főleg fiúk jönnek. Mindegyikkel jóba’ vagyok, nagyon szeretem őket.
– Jaj, mi a keresztneve?
– Manyika, de itt mindenki Mamának hív.
(Elbúcsúztunk egymástól, közben 10 méterre a kolléga is befejezte az interjút.)
***
Columbo hadnagyként Sukk tizedesként egy kérdés erejéig visszatértem a helyszínre. (Hát bakker, nem kérdeztem meg Manyika vezetéknevét. Ki is kaptam, de nem amiatt…)
– Miután elment, meglett a nagy hal!
– Hol van?
– Ott a hálóban. Jól megbirkóztam vele.
– Be jó, hogy visszajöttem.
– Szép?
– Túlságosan is. Mekkora? Nyolckilós?
– Á, nincs annyi.
– De ehhez már kell egy kis kondi.
– Pont jött az egyik horgász és segített kimeríteni.
– Hajlott a bot?
– Azt hiszem!
(Egyébként Manyikát Zdolik Jánosné Sicz Máriának hívják.)
