Néha előfordul, hogy megvalósulnak az álmok. Kiváló példa erre az az egyszerű walesi bányászgyerek, akit Tom Jones néven ismer a világ, s aki mesébe illő módon jutott el a világhírig, a medencés villáig, a 600 nőig és a Rolls-Royce-ig. Ha manapság ránézünk, akkor olyan érzésünk van, hogy Tom beszorulhatott valamelyik Chocolate Brown szoláriumba, ahol azt megelőzően csőcserét hajtottak végre és az alkalmazott éppen politológiai záróvizsgára készülve nem hallotta meg a jajveszékelést, így kicsit odakozmált. Az örökifjú Ször Tom Jones a Sex Bomb, a Delilah és a She’s a Lady című számok sármos előadója ma ünnepli 78. születésnapját. Ismerjük meg az életútját!
A semmiből indulva
Tom Jones Thomas Jones Woodward néven született egy szegény walesi bányászcsaládban napra pontosan 78 esztendeje, 1940. június 7-én. Apja, Thomas John Woodward szénbányász volt, anyja, Freda Jones háztartásbeli. Erős római katolikus vallású volt a család, ezért hord folyamatosan keresztet a nyakában.
13 éves korában tuberkulózis támadta meg, így 2 évet ágyban töltött. Iskolai pályafutása 16 éves korában véget is ért, egy évvel később már gyermeke és felesége volt. Kenyerét építőmunkásként és porszívó-ügynökösködéssel kereste, kiegészítésül esténként bárokban énekelt.
Mai szemmel viszonylag későn, 23 évesen figyelt fel rá John Meek, a Tornados együttest is megálmodó neves menedzser. A fiúnak az impresszárió Sentors nevű együttesével eleinte Tommy Scotts néven kellett estéről estére énekelnie különböző klubokban.
Meek után menedzserek adták egymásnak a gyönyörű mély és erős hangú énekest. Gordon Mills, a Decca producere végül lecsapott rá, és szerződést kötött vele. Nevét is ő változtatta Tom Jonesra.
Első kislemeze, az 1964-es Chills and Fever még kevés figyelmet keltett, a listára sem került fel. Azonban a másodikkal már befutott. Az 1965-ös It’s Not Unusual című sláger azonnal sztárrá tette, pedig dalát túl merész előadásmódja miatt csak helyi és kalózrádiók merték lejátszani.
Szakmai körökben megítélése vegyesnek volt mondható, a közönség azonban rajongott érte. Hamarosan a szigetország egyik legnagyobb koncertattrakciója lett, érzelmes dalaival, elsöprő erejű hangjával és Elvis Presleyre emlékeztető mozgásával lopta be magát nők millióinak szívébe.
Lányok, asszonyok kedvence
A sikeres és továbbra is a gyengébbik nemet célzó dalok sora folytatódott. 1966-ban a What’s New Pussycat Angliában és Amerikában is elsöprő siker lett. Ugyanebben az esztendőben jelent meg a Green, Green Grass of Home című dal, amely inkább Európában vette le a lábukról a középkorú hölgyeket és a tinilányokat. A korai időszak híres dalai közül emlékezetesnek tekinthető az I’m Coming Home és a Delilah, az utóbbit az unalomig játszották a rádiók. 1966-ban nyerte el a legjobb új előadónak járó Grammy-díjat.
Úgy látszott, hogy érzelgős dalok előadójaként skatulyázták be, ami ellen nem is védekezett, bár erős hangja alkalmas lett volna soulos zeneszámok előadására is. Ilyen próbálkozásai voltak a Detroit City című dala, mely meghódította a közönséget. 1969 és 1971 között népszerű tévéműsort vezetett, This is Tom Jones címmel. A show-ért 1970-ben Golden Globe-díjra is jelölték.
A hetvenes-nyolcvanas években csökkent iránta az érdeklődés, ezért a countryzenébe és a Las Vegas-i kaszinók jól fizető világába vonult vissza.
Innen, vagyis a süllyesztő közeléből bukkant elő az 1980-as évek végén és adta elő az Art Of Noise társaságában Prince szerzeményét, a Kiss-t, ami ismét tarolt a listákon.
Megérezve a siker ízét erőre kapott és ismét vásárolt magának egy raklapnyi ízléstelen göncöt, melyben újra sztárnak érezhette magát. De az is volt.
A rivaldafényben köszönthette az ezredfordulót, amikor megjelent Reload című lemeze, mely négymillió példányban kelt el, és 36 hétig szerepelt a brit listán, Sex Bomb című dalát pedig ismét állandóan játszották a rádiók. Sőt a kereskedelmi rádiók hívei 2018-ban is belefuthatnak hetente többször is a dalba.
Több filmben is szerepelt, többek között az 1996-ban bemutatott Támad a Marsban és az 1999-es Agnes Browne-ban, a Simpson család című animációs filmben pedig önmagát szinkronizálta. Pályája során csaknem száz filmben énekelt. A legismertebb a Tűzgolyó című James Bond-film.
Szörség és egyebek
A lassan 20 esztendős Sex Bomb újratöltötte Tom-ot, aki azóta is rója a köröket a világ körül.
Zenei munkássága elismeréseként 1999-ben megkapta a Brit Birodalom Érdemrendjét, 2006-ban II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte. 2010-ben, 70. születésnapjára Elton Johnt, Peter Gabrielt és Andrew Lloyd Webbert követve a brit Music Industry Trust életműdíjat kapta meg.
2012-ben az a megtiszteltetés érte, hogy II. Erzsébet gyémántjubileumán léphetett fel a Buckingham-palotában.
Ször Tom igazi élő legenda, azon kevés zenei előadók egyike, aki a modern popzene hajnalán kezdte meg a pályáját, és a mai napig fontos lemezekkel és fellépésekkel folytatja pályafutását.
1965 óta összesen 150 millió eladott album jelzi: van igény arra, amit csinál. Reméljük még sokáig énekli a Delilah-t, olyan bő kedvvel, ahogy azt Erzsébet királynő gyémánt jubileumán is tette.
Mai tudásunk szerint örökké fog élni.
Isten éltessen Tom!
