A behir.hu időutazó rovatában, egy olyan embert mutatunk be, aki bokszolóként kezdte a pályafutását, de korunk egyik legjobb karakterszínésze lett. Ahogy a ringben, úgy az életben is többször a padlóra került, de valahogy mindig fel tudott állni. Dolgozott nagy rendezőkkel, de szerepelt olcsó akciófilmekben, korszakalkotó erotikus thrillerben és kultuszfilmben. A szélsőséges viselkedés, a botrányok, a tudatmódosító szerek szinte végig jelen voltak a karrierjében és a magánéletében egyaránt. Az egykori szívtipró, Mickey Rourke ma 66 éves. Tartsanak velünk!
Kezdetek
Mickey Rourke Philip Andre Rourke néven napra pontosan 66 esztendeje, 1952. szeptember 16-án született Schenectadyban, New York Államban.
Szülei Ann és idősebb Philip Andre Rourke révén részben ír, részben francia származású.
Hősünk 6 éves korában az apa elhagyta a családot.
A válás után édesanyja feleségül ment Eugen Addis rendőrtiszthez, akinek 5 gyermeke volt. A házasságkötést követően az egész család Floridába költözött. A környék meglehetősen veszélyes volt, ezért Mickey kipróbált néhány küzdősportot, majd az ökölvívást választotta.
Tizenkét évesen nyerte első meccsét. Tehetséges sportolónak tartották, viszont a sikerek mellett több agyrázkódást is begyűjtött. Kénytelen volt feladni a sportkarriert.
Ringből a vászonra
Hősünk 1971-ben érettségizett le és a színészi karrierje is ekkor kezdődött. Elvállalt egy kisebb szerepet egy iskolai színdarabban. Ettől kezdve figyelme a színészet felé fordult.
Mickey élete első, még kisebb filmszerepét Steven Spielgberg 1941 című filmjében kapta. Ezután A test melege című filmben nyújtott alakítása kellően magára vonta a közfigyelmet.
Barry Levinson sztárokkal tűzdelt, azóta kultuszfilmmé váló Étkezdéje hozta meg az áttörést. Itt már a szakma is felfigyelt a sármos fiatalemberre.
Hősünkkel nagy rendezők kívántak együtt dolgozni. Francis Ford Coppola 1983-as Rablóhalát, Michael Cimino kemény filmje, a Sárkány éve követte.
Mickey csillaga egyre fényesebben ragyogott, pályája felfelé ívelt. Bebizonyosodott, hogy mind a könnyedebb mozikban, mind a művész igénnyel elkészített, mind vallásos tematikájú filmekben kiválóan megállja a helyét.
1986 a 9 és fél hét, 1987 pedig az Alan Parker Angyalszívének éve. A Kim Basingerrel forgatott erotikus alkotás az év abszolút kasszasikere volt. Alan Parker klasszikusában pedig egy skizoid történetben Robert De Niro partnereként brillírozott.
A következő évben az Ima egy haldoklóért gengsztercímű mozi után az Assisi Szent Ferenc életét bemutató, Francesco című vallásos moziban láthattuk.
Hősünk sokszínűségét bizonyítja, hogy az 1980-as évek végén közreműködött David Bowie Never Let Me Down című albumán. Ugyanebben az időben megírta első forgatókönyvét, A hallgatag bunyóst, a történet meglepetésre egy ökölvívóról szól,
Az 1990-es évek elején szerepelt a felejthető Vad Orchideák című erotikus filmben, játszott Anthony Hopkinssal a Félelem óráiban és láthattuk Don Johnson partnereként a Harley Davidson és Marlboro Man című akciófilmben. 1992-ben Willem Dafoe oldalán jelent meg a filmvásznon a Fehér sivatag című thrillerben.
A munkák során kiderült, hogy öntörvényű Hősünkkel nem olyan egyszerű együtt dolgozni és egyre inkább felszínre kerültek alkoholproblémái és meglehetősen zűrős magánélete.
Vászonról a ringbe
Hősünk 1991-ben eldöntötte, hogy visszatér az ökölvíváshoz, mert úgy érezte, hogy a filmezés tönkreteszi és hiába a nézők szeretete, ő színészként nem becsülte magát túl sokra. Profi ökölvívóként minden mérkőzését megnyerte a kisebb ellenfelek ellen. Amellett, hogy nemzeti szinten nem nyújtott kimagasló teljesítményt, pár komoly sérülést szerzett, beleértve az orr-, lábujj-, bordatörést, a felhasadt nyelvet, és az összenyomott arccsontot.
Az ökölvívás szervezői állították, hogy Mickey túl koros ahhoz, hogy jó legyen a legjobbak ellen. Ö maga is bevallotta, hogy a szorítóba lépést egyfajta önértékelésnek tekintette: „Csak ki akartam próbálni magam fizikailag, amíg még volt időm”. 1995-ben visszavonult az ökölvívástól, és visszatért a színészethez.
Fent és lent
Az 1990-es évek elején, Quentin Tarantino felkínálta Hősünknek Butch Coolidge szerepét a Ponyvaregényben, de ő elutasította. A szerepet utána Matt Dillonnak és Sylvester Stallonenak ajánlották, mielőtt Bruce Willis beleinvesztált a filmbe és megkapta a szerepet. Mickey számára a vászonra való visszatérést követő tíz év leginkább „B” kategóriás filmszerepeket hozott. Azért néhány film és a benne nyújtott alakítása megmarad, ilyenek John Grishamtől Az esőcsináló, Vincent Gallotól a Buffalo ’66, Steve Buscemitől az Állati kiképzés és Sylvester Stallonetól a Get Carter című mozi.
2005 és a Sin City rántotta vissza az élvonalba. Robert Rodriguez noir stílusú, képregényfilmjében, Marv kiégett karaktere mintha róla szólt volna. A sikerfilm ismét belendítette az egyhelyben veszteglő Hősünket.
2008-ban karrierje csúcsára jutott Darren Aronofksy Pankrátorának köszönhetően. A néhai sportoló szerepében a létező összes komolyabb elismerést beseperte. Az Oscar-díjat csak azért nem kapta meg, mert Sean Penn jobb volt a Milk című filmben.
Pár évig úgy tűnt a botrányhős újból révbe ért. Egymást követték a komolyabb szerepek és a kasszasikernek számító könnyedebb filmek. A Sin City folytatása 2014-ben hatalmasat bukott. A kudarc Mickeyt visszataszította a mélybe.
Hősünk azóta gyakorlatilag extrém kinézete, állandó plasztikai műtétjei miatt kerül a címlapokra és ismét „B” kategóriás tucatfilmek szerepei kerülnek be életművébe.
Pedig Mickey Rourke egy jó színész, ezt bizonyítja, hogy a világ legjobb rendezőivel dolgozott már együtt. Bízunk benne, hogy egy jó szerep újra megtalálja és visszatérhet a nagyok közé.
Isten éltessen Mickey!
