Garfieldot, a lusta, kövér macskát azért imádjuk mindannyian, mert könnyen tudunk azonosulni valamelyik szokásával. Garfield imádja a lasagnát és a kávét, utálja a fogyókúrát, a postásokat és a hétfőket. Ezek közül valamelyik allűr illik mindannyiunkra, Önre is, kedves olvasó. De olyan embertársunk is akad, akire valamennyi. Kedvenc macskánk ma tölti be 40. életévét, ismerjük meg eddigi pályafutását!
Az Ikon
Garfield pár képből álló képregények címe, mely napra pontosan 40 éve, 1978. június 19-én látta meg a napvilágot Jim Davis tollából. A képregényrajzolók akkori nagyhatalmának számító Egyesült Államokból indult útjára a kicsit lusta, kicsit cinikus, kövér macska, akit a világon mindenki ismer. Garfield ikonná vált és szinte minden formában megvásárolható, elérhető: olvashatjuk képregényként, nézhetjük rajzfilm- és mozifilmhősként, szeretgethetjük plüss állatként, és akár pólónkon, zokninkon, csészénken, sőt, fehérneműnkön is őt népszerűsíthetjük. Utóbbival az első komolyabb randevú alkalmából garantáltan jó pontokat szerezhetünk.
Az Alkotó
Jim Davis 1945. július 28-án született az indianai Merionban. Szülei igazi amerikai farmerek voltak. Teheneket tartottak, növényeket termesztettek és volt huszonöt macskájuk.
Jim eredetileg farmer akart lenni, de gyerekkori asztmája miatt nem lehetett, gyakran kellett feküdnie. Édesanyja ekkor papírt és ceruzát nyomott a kezébe, hátha rajzolással gyorsabban telik az idő. Kezdetben minden rajzához oda kellett írni, mit ábrázol. Ám az idő múlásával egyre jobbak lettek az alkotások és már történetbe is foglalta a szereplőket. Így vált tudta és akarata nélkül képregényrajzolóvá.
Az egyetem után egy reklámügynökségnél dolgozott, mint grafikus, azután a sajtónak rajzolt és reklámokat írt. A Garfield megalkotása előtt is próbálkozott. Az első a bogarakról szóló Gnorm Gnat volt, amelyről úgy érezte, sikerre számíthat, ám a sajtóügynökség nem sok fantáziát látott benne, így végül az utolsó képsorban Gnormot, a főhős bogarat eltaposta egy óriási láb, és ezzel sorsa beteljesedett. A rovar eltiprásának momentuma viszont átöröklődött a Garfield-ban, mivel előszeretettel tiporja agyon a pókokat.
Az Alkotás
Jim figyelmét a komikus rajzok felé fordította, és megpróbált rájönni, hogy mi az, ami működik. Megfigyelései hasonló eredményeket hoztak, mint amelyet minden reklámkészítő tud: állatokkal minden eladható.
Davisnek, saját elmondása szerint, azért esett macskára a választása, mert „sikeres kutya hősök már szép számban léteztek akkoriban a képregény műfajban és én nem szeretek versenyezni". Így megalkotta Garfieldot, a lusta, dagadt, vöröses-narancssárga macskát, aki saját magán kívül talán csak a lasagnét szereti jobban.
Kezdetben Garfield pusztán a komikus képregény sztárjának, Jon Arbuckle-nek a pajtása volt, de Jim hamarosan rájött, hogy Garfield az, akivel igazán el lehet adni történeteit, hiszen az övé az összes vicces sor. Jon szerethető, túlságosan naiv és tesze-tosza alak, akinek karaktere a mi, olvasók szerencsétlenkedéseire hívja fel a figyelmünket. Ezzel ellentétben Garfield mintegy legalizálja a délutáni szunyókát, a tespedést, a zabálást és minden olyan gyengeséget, amire valójában vágyunk, de nem merjük nagydobra verni. Például azt, hogy torna helyett inkább bámuljuk a tévét és tömjük magunkba a jól megérdemelt chipset.
A Garfield főhősei nem pusztán csak kitalált alakok, Jim valós személyekről mintázta őket. Garfield gazdájának, Jon Arbuckle-nek szülei szintén vidéki farmerek, akárcsak Davisé-i, sőt a szakmája is képregényrajzoló. Továbbá saját személyisége is jelen van, úgymint a természet iránti kötődése és szeretete, ugyanakkor Jon-nak, akárcsak neki is kedvenc sportja a golf. Magát Garfieldot Davis saját nagyapjáról, James A. Garfield Davis-ről nevezte el, aki jellemében, sőt testi felépítésében is szinte tökéletesen egyezett Garfield-dal.
A siker és annak titka
Davis 1978 körül alkotta meg Garfieldot. A United Media Features ügynökség elfogadta kreációját, s a június 19-én a képregény 41 amerikai lapban jelent meg.
A képregényt 1978 júliusában az ügynökség levette az újságokból, de szerencsére az olvasóközönség tiltakozásának nyomására hamar visszahelyezték. Garfield akkora sikert aratott, hogy 1982-re az egyik legnépszerűbb képregényfiguraként tartották már számon, s vagy ezer újságban volt látható.
Ebben az évben készült az első Garfield-rajzfilm, melyet maga a szerző készített. 1984-től a Garfield új kiadója az általa még ebben az évben alapított Paws Inc., vagyis Tappancs Rt. céget és azóta is itt dolgozik. A képregény alapján készült rajzfilmek közül a legtöbb mára már klasszikusnak számít.
1987-től már kétezerre bővült a Garfieldot közlő lapok száma szerte a világon, 2000-re ez 2600-ra nőtt és ma már több mint negyedmillárdos olvasói tábora van. Kétségkívül a képregény eddigi történetének legnépszerűbb és legsikeresebb figurája Garfield.
Maga Davis sem tudja megválaszolni konkrétan alkotása sikerének titkát. Elmondása szerint törekszik a közérthető, általános viccekre, s arra, hogy mindenkinek mondjanak valamit. Két témára nagyon koncentrál, amely valóban minden embert érint, az evés és az alvás, mely jelen esetben Garfield kedvenc „hobbija". Ez a nemzetközi jellegű humor szerinte megköveteli a szleng és a szóviccek kerülését.
Garfield kezdeti alakjának maradványait csak nyomokban észlelhetjük a mostani Garfield-on. A dagadtságán és a csíkjain kívül szinte semmiben nem emlékeztet a mai formájára. 1978-as megjelenésében egy tunya, kissé depresszív, dagadt férfire hasonlít, míg a mostaniakon már felfedezhető némi cinkosság, cinikusság és élénkség.
Ahogy távolodunk az indulástól, Garfield képe úgy válik egyre vagányabbá, amivel azonban kissé elveszti azt a karaktert, amelyet kezdetben képviselt. 1983-ra alakult ki a korunk Garfield-jához is hasonlító macska. Nagy szemhéjai lettek, sörhasa, emberibb formája, hosszú lábai, vigyorgó pofája és két lábon jár.
De mi ezt nem bánjuk. Isten éltessen Garfield!
