A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. május 17-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő emberek világába! Ma egy, a békési betétállományt bemutató anyagra, a Békés megyei Autóklub programjait bemutató írásra, továbbá a Jókai Színház és a korszak kiváló díszlettervezőjével, Suki Antallal készült interjúra esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Takarékos emberek élnek a megyében
Az idén 137 millió forinttal növekedett a betétállomány
"Megyénk lakosságát a legtakarékosabbnak ismerik országosan. Bizonyítja ezt, hogy 1966-ban 145, 67-ben 39, 1968-ban 123, míg ebben az évben eltelt néhány hónap alatt 137 millió forinttal növekedett megyénk lakosainak megtakarításából a takarékpénztár fiókjainál, takarékszövetkezeteinél és postáinál a betétállomány. Jelenleg ezek a szervek 1 milliárd 148 millió forintot kezelnek.
Személygépkocsik soron kívül
A takarékbetét népszerűsége egyre nő. A kamatozó betétek után legtöbben a gépkocsi-nyereménybetétet kedvelik. Jellemző, hogy ma már a megye gépkocsi-nyeremény betétállománya meghaladja a 110 millió forintot. Tizennyolcezer betétkönyv van a megye lakosságának birtokában. Ez kifejezi, hogy mind többen szeretnének gépkocsihoz jutni, és ez elég gyakran sikerül is. A februárban megtartott sorsolással eddig a gépkocsinyeremény-betétkönyv tulajdonosai megyénkben 184 darab gépkocsit nyertek. Ez a szám valószínűen tovább gyarapodik, mert május 20-án a hódmezővásárhelyi sorsoláson Wartburg, Moszkvics, Renault és egyéb típusú gépkocsi tulajdonosai lehetnek a szerencsés nyertesek. Ugyanakkor tulajdonosai maradnak az elhelyezett betét ősszegének és lehetőségük nyílik újabb gépkocsi nyerésére. Erre már több példa volt Békés megyében.
Újdonság a szolgáltatásokban
Rövid idő alatt megkedvelték a takarékpénztár ügyfelei a részükre nyújtott új szolgáltatási formát az átutalási betétet. Ennek jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a lakbér-, rádió-, tv- és újság-előfizetés összegét a villany- és gázdíjat egy összegben, a takarékpénztárhoz kell befizetni és az gondoskodik a számlák időben történő kiegyenlítéséről. Így elkerülhető az a bosszúság, hogy a nem megfelelő időpontban jelentkező díjbeszedő fizetési felszólítása alapján, csak többszöri utánjárással egyenlíthető ki a befizetési kötelezettség.
Takarékos tanulók
A takarékos életre már korán megkezdődik a nevelés. Pedagógusaink nevelőmunkáját dicséri az a tény, hogy Békés megye tanulóifjúsága egy-egy iskolai évben a megtakarított forintokból 6 milliót gyűjt össze. Kedvelt a KST betétforma is. A megye üzemeiben, vállalatainál, intézményeinél 20-22 ezer KST-tag gyűjti egész éven át a pénzét, és ezt az összeget az év leteltével tartós fogyasztóeszköz-vásárlásra, nyaralásra, külföldi utazásra használja fel.
Mai kommentár: A magyar társadalomban a vagyoni-jövedelmi különbségek kialakulása az 1960-as években kezdődött, köszönhetően a kádári konszolidációnak és több, a gazdaságot érintő kedvező döntésnek volt köszönhető. Gondoljunk bele, hogy a két világháború, majd a beszolgáltatások időszaka után végre levegőhöz jutott a nép és már nemcsak a pillanatnyi túléléssel kellet foglalkoznia, hanem a jövőbe is tekinthetett. Mivel Magyarországon a szocialista korszakban a pénzügyi megtakarítások kezelésének egyetlen legális formája a takarékbetét volt, ebben az összefüggésben érdemes a lakossági takarékbetét-állomány változásait megvizsgálnunk, amely 1950-ben 289 millió, 1960-ban 5,5 milliárd, 1970-ben már 42,7 milliárd forint volt. A számok kiválóan érzékeltetik, hogy egyre elviselhetőbb élet alakult ki Magyarországon, a lakosság életszínvonala növekedett. Azt, hogy mit kellett feláldozni a jólétért cserébe, azt inkább hagyjuk egy másik alkalomra.
Változatos útiprogram az Autó-Club tagjai részére
"A Magyar Autó-Club érdekes bel- és külföldi autóútvonalat állított össze tagjainak. A Békés megyei Autó-Club csoportjánál elmondották, hogy megyénk kocsitulajdonosai is részt vettek a szombathelyi autós találkozón és a Grázi Nemzetközi Vásáron, a külföldi utak közül érdekesnek és szépnek ígérkezik az egyhetes üdülés a jugoszláv tengerparton, az Ungvár-Munkács útvonal, tengerparti üdülés Várnában, körutazás Erdélyben. észak-olaszországi út Ausztrián keresztül és az ausztriai nagy körút.
Ősszel a helyi csoport Békéscsabán, a Szabadság téren országos go-kart versenyt rendez. Gyulán az orosházihoz hasonló autós ügyességi versenyt. Számítanak a Békés megyeiek részvételére a június 21-22-én sorra kerülő „Hortobágyi Lovas Napok’ ünnepségsorozatára.
Mai kommentár: 1900. november 30-án alakult meg Budapesten a Magyar Autóklub jogelődje, a Magyar Automobil Club. Akkor már ötven személygépkocsi koptatta a magyar utakat, meglehetősen zajosan és legfeljebb 20 kilométeres sebességgel óránként. Az autótulajdonosok lelkes tábora a Royal Szálloda különtermében megalapította az autóklubot, amelynek első elnöke Szapáry Pál gróf, társelnöke Károlyi Mihály gróf lett. A klub célja az összes hazai automobil-barát egyesítése volt, s felvette a kapcsolatot a külföldi társszervezetekkel is. A Club 1911-ben felvehette a Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) nevet. A nevéből később – érthető okokból - elhagyta a „királyi” jelzőt. 1960-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia javaslatára felvette a Magyar Autóklub nevet. Az 1960-as években a Klub saját pénzügyi eszközeiből országos segélyszolgálatot és szervizhálózatot hozott létre, ekkor kelt életre a Békés megyei Autóklub csoportja is. Érdekes, hogy a megye egyetlen sajtóorgánuma mit sem tudott a név változásáról és a club nevet használja. A szerzőt vélhetően nem dicsérték meg a szerkesztőség vezetői.
Interjúalany: Suki Antal
"Eredetileg úgy akartam kezdeni, hogy felidézzem egy-egy emlékezetes tervezését, színpadképét, amely különösen megragadta a néző figyelmét. De eszembe jutott egy kijelentése, amely ars poetica-ja is lehetne: „Az a jó díszlet, amely önmagában „észrevétlen”. és csak akkor él, ha a színész játszani kezd. Mert a játéktér, a keret biztosítása a feladatom.”
Suki Antal, a Békés megyei Jókai Színház díszlettervezője nemcsak az idei színházi évadtól, a Jókai Színháztól is búcsúzik. Nyolc évvel ezelőtt került Békéscsabára Miskolcról, mint kezdő tervező. „Gyakorlatra akartam szert tenni, önállósodni. Előző munkahelyemen ugyanis csak másodtervező voltam. Tudtam ugyan, hogy itt rengeteg munka vár, de tanulni-fejlődni - ezen a pályán - főleg tapasztalati úton lehet.”
A nézőtér közönsége kevéssé ismeri a színház egészének életét; egy-egy darab színrevitelének sokszor fárasztó mozzanatait. Es ebben ott van a díszlettervező is.
A darab színpadra állításának igen fontos része a díszlet, mely alkalmazott művészet ugyan, de nélküle nem képzelhető el az előadás. A jó tervező alkotó es szakember így egyben, alti a rendezővel együtt keresi azt a kifejezési módot, melynek segítségével a leginkább érvényesül a mondanivaló. Az elindulás tehát kölcsönös és közös, a tulajdonképpeni részletes megoldás (a jelenetek hangulati hatásának megteremtése) már a tervező feladata.
A munka fázisai? Megpróbálom gyorsan felsorolni a tennivalókat: darabolvasás, motívumgyűjtés, s ezt vázlatkészítés követi. Majd elkészül az alaprajz, a színes vázlat, s a részletrajzok. Ha rendező és igazgató elfogadja a tervet, a részletrajzot megkapják az asztalos- és lakatosműhelyek, a színes rajzokat a festőműterem, majd a meglevő kellékekből, bútorokból a színpad berendezése következik. A drapériák és egyéb anyagok kiválogatása szintén a tervező feladata, (ilyenkor üzletről üzletre járkálgat az ember), ezután „csak” a műhelyek ellenőrzése, a díszletek összeszereltetése és a világítópróba van hátra. Aztán jöhet a főpróba, ahol a színész megjelenésének pillanatában eldől, élni kezd-e a díszlet.
– Melyik munkájára emlékezik vissza legszívesebben?
– A modern darabok közül talán Miller: Pillantás a hídról drámájának díszletei álltak hozzám közel, mégis Shakespeare műveinek színrevitelénél érzem magam igazán otthon. Itt ugyanis a szerzői utasítások nem kötik le a tervezői fantáziát. Különösen a szívemhez nőtt a Vízkereszt díszlete (amelyet Miskolcon is, Csabán is megterveztem), s az utóbbi bemutatók közül a Macbeth színpadképei. A Macbeth-hez hasonló díszletek tervezését forradalmasították a műanyagok. A hagyományos díszletvászon és léc helyett megjelent a vasalumínium, a plexit, a műanyagszivacs, a habszilikát és a celluloid-lap, amelyek révén a díszlettervezés sajátos stílusváltozás következett be: elszabadulhatott a tervezői fantázia, egyszerűbbé vált a kivitelezés.
– Mit tart korszerűnek a ma színpadán?
– Mindent, ami elősegíti a darab mondanivalójának kifejezését. Egy-egy színpadi formához való merev ragaszkodás szerintem elképzelhetetlen. Ezerkilencszázötvenötben végeztem el az Iparművészeti Főiskolát. A realista stílus jegyében kezdtem alkotni, majd keresztülvergődtem a különféle izmusokon, míg rájöttem: a leglényegesebb, a szellemi korszerűség és modernség.
Egyetlen színpadi formához sem lehet ragaszkodni, a darab határozza meg, hogy modem vagy hagyományos díszleteket, illetve jelzett színpadot teremtünk-e. Például „Az állam én vagyok” a XVIII. században játszódik, de mondanivalója mai érvényű. A díszlet is ezt igyekezett kifejezni, a színpadkép a hagyományos megoldás jegyében, de korszerű eszközökkel szolgálta a játékot.
– Volt-e ideje és lehetősége a tapasztalatszerzésre?
– Időm meglehetősen kevés akadt (egy színházi évad alatt ugyanis nyolc kötelező tervezésünk van, de ezt általában túlteljesítettem, mintegy 12-14 előadás színrevitelénél működtem közre, nem is számítva a tájbemutatókra tervezett díszlet-variációk kivitelezését), de azért nem mondtam le a tapasztalatszerző körutakról. A színház segítette ezt a törekvésemet, megfordultam számos vidéki színházban, jártam Csehszlovákiában, s ez év szeptemberétől a Művelődésügyi Minisztérium jutalmaképpen tíznapos lengyelországi út következik.
– Segíti-e a tervező munkáját a kritika?
– A színházi kritika igen fontos, egyaránt számít rá a közönség, s a színház egésze, így a tervező is. Azonban hiányzik - s ez országos jelenség a díszlet- és jelmeztervezők munkáját segítő elemző kritika.
Hamarosan véget ér a színházi évad, következik az új állomás: Miskolc.
– Szinte pályakezdőként kerültem ide, s most elismert tervezőként indulok vissza Miskolcra. Az itt eltöltött idő alatt sokat küzdöttem, tapasztaltam, tanultam, kényszerítettek a körülmények, s a hivatás szeretete.
– Őszintén remélem, hogy nem szakadok el végleg Békéscsabától, s vendégtervezőként alkalmanként újra találkozhatok a régi színházzal, a várossal, ahol alkotóvá érhettem."
Lipták Judit
Mai kommentár: A békéscsabai városkép egyik jellegzetes figurája volt az 1960-as években Suki Antal díszlettervező, aki 1930. január 16-án, Hódmezővásárhelyen született, de a békési megyeszékhelyet tekintette otthonának. 1955-ben diplomázott a budapesti Iparművészeti Főiskola díszlettervezési szakán. 1956–1961 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1961-től 1969-ig a Békés Megyei Jókai Színház és a Gyulai Várszínház tervezője volt. Ezt követően 1973-ig újból a miskolci színháznak dolgozott. Az 1973-82 közötti időszakban újra a Békéscsabai Színház tervezőjeként működött. Szakmai portálok azt írják, hogy minden műfajban stílusbiztonság, konstruktív színpadi térépítkezés és berendezés jellemezte. A művész 1985. május 24-én, mindössze 55 évesen hunyt el Békéscsabán.
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. május 17-ei Békés Megyei Népújság hátoldalán jelent meg A Centrumban címmel.
A felvétel képaláírást is kapott: A békéscsabai Centrum Áruházban nemrég alakították át az egyik üzletrészt, ahová a rövidáru, az illatszer és az ajándéktárgyak, valamint más cikk költözött. Az átalakítással kényelmesebb körülmények között és sok apró cikket egy helyen vásárolhat a közönség. Képünkön az új osztály egy részét láthatjuk. A fotót Demény Gyula készítette.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
