A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. február 15-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma a Békési Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának az ár- és belvíz elleni védekezésről szóló üléséről készült beszámolóra, egy tanyasi diákotthon átadóján készült riportra és egy kismama kálváriáját bemutató jegyzetre esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Nincs közvetlen veszély - Megemelték a töltést, kitisztítottak a csatornákat - A békési duzzasztó előnyei
Pénteki ülésén egyebek melletti az ár- és belvíz elleni védekezésről tárgyalt a Békési Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, figyelembe véve a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság tájékoztatását.
Ősszel rendkívül kevés csapadék hullott, s így a talaj vízbefogadó-képessége nagy. Közvetlen ár- és belvízveszélytől tehát nem kell tartani a békési járásban sem - állapítja meg a végrehajtó bizottság ülésén elhangzott jelentés. A vízügyi szervek az elmúlt évben is tovább fejlesztették a védőrendszereket, s a csatornahálózatot Békés határában megemelték a töltés gátját a Horváth-gátőrháztól Mezőberény irányába is. Intézkedtek a Szettyényesi-csatorna kitakarításáról és több mint egy kilométer hosszú új csatornát is építenek a Krisztina-zug környékén.
Mezőberény határában még ez évben befejezik a Boldizsár-háti csatorna építését és javítási munkálatokat végeznek Köröstarcsa, Bélmegyer, valamint Tarhos községben is.
Tovább javultak a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság védelmi felszerelései. Készenlétben állnak a szivattyútelepek és a különböző kapacitású hordozható szivattyúk.
Az egész járás területén gaztalanították, tisztították az első-, másod-, harmadrendű csatornákat. Szükség van azonban arra is, hogy a községek termelőszövetkezetei, állami gazdaságai és a belterületen lakók is tisztítsák ki az átereszeket. Hasonlóan fontos, hogy a közös gazdaságok a fagy elmúltával húzzák meg a vízlevezető barázdákat a mélyen fekvő területeken.
Foglalkozott a végrehajtó bizottság azzal is, milyen előnyökkel jár a közelmúltban épült békési duzzasztómű. Már a közeljövőben megélénkül az élővíz-csatorna folyása és ennek nyomán csökken a víz szennyezettsége. A mezőgazdasági termelés szempontjából is jelentős a duzzasztómű, hiszen segítségével az eddiginél nagyobb területet öntözhetnek. A szakemberek szerint magasabb árhullám jelentkezése esetén sem válik veszélyessé a víz duzzasztása, mert a műtárgyakkal szabályozni tudják a vízszintet.
Közismert, hogy a Körösök vizének szintjétől függ elsősorban a járás belvízhelyzete is. A jelenlegi helyzetet figyelembe véve, belvízelöntéstől sem kell tartani az idei tavaszon. Ennek ellenére készenlétben állnak a vízügyi igazgatóság és a vízműtársulatok szivattyúi és megtették a szükséges óvintézkedéseket a községi tanácsok, termelőszövetkezetek is.
Mai kommentár: Az 1950-es években több komoly árvíz sújtotta Magyarországot, több esetben szörnyű tragédiákat okozva. Ezen eseményeket követően indulnak el országosan az árvízvédelmi fejlesztések és az ütőképes védelmi szervezetek kialakítása. 1959-ben történik meg az igazgatóságok tájegységenkénti elnevezése, ekkor kapta nevét a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság. A Körös-völgy története egyben az árvizek története. Az elmúlt évtizedekben a nagy Körös-völgyi árvizek során a legmagasabb vízszintek többször meghaladták az addig észlelt maximumokat és gátszakadásokat, elöntéseket is okoztak, illetve árvíztározásokat tettek szükségessé. A védekezés munkálataiba kapunk betekintést a Békési Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának üléséről szóló beszámolóban.
„A kilencedik”
A Békás megyei Népújság hasábjain már jelent meg olyan címmel riport: „Kuitúrház-avatás”. Viszont ilyen címmel még nem: „Tanyasi diákotthon-avatás”. Pedig már a kilencedikéit üdvözölték február 6-án Békésen. Mielőtt vázlatosan bemutatnánk a diákotthont és az avatási ünnepséget, hadd idézzük Deák Ferenc elvtárs, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetője szavait: „Ezt a kilencediket is saját erőnkből, már úgy értem, hogy a megye járásainak, községeinek erejéből, hoztuk létre: de reméljük; hogy a tízediket a Művelődésügyi Minisztérium is támogatja. Nem csupán erkölcsileg anyagilag is...”
Ha az ember arról írhat, hogy kultúrházat avatnak, akkor szükségszerűen arra gondol, hogy a kultúrház látogatói, állandó tagjai munkaidő után látogatnak oda; művelődési, önnevelési céllal, szándékkal. A tanyasi diákotthonok lakói mások: nékik ez a hely nem csupán munkahelyük: - otthonuk, lakásuk, családi körük is. Nos, a kilencedik tanyasi diákotthon, amely Békésen nyitotta meg tanulószobáját és hálószobáit, és természetesen ebédlőjét is, a 31 kisleány- és fiúgyermek előtt, - ez minden vonatkozásban bírja az „otthon” fogalmát.
Az avatás pillanataiban látni kellett volna sokaknak Hajdú Károlyt - a békési 4-es számú általános iskola igazgatóját -, aki igyekezett legyűrni az átadás pillanatainak meghatódottságát. Vagy Hazai Júlia diákotthon-vezető nevelőt, aki egy sebész-orvosasszisztens tisztaságával és nem csinált anyáskodással segített „megvackolni” a tanyavilágból elszakadt, de nem „ideszakadt” kisgyermekeknek.
Gellén Jancsika simogatja a vadonatúj takarót a vadonatúj ágyikón a sarokban. Ötödikes, friss eszű legényke. Értelmessége bizonyíték arra, hogy a ludadi iskola, amely ebben a tanévben örökre becsukja kapuit, elegendő alapot adott ahhoz, hogy képességei ezek után a kulturált környezetben maximálisan realizálódhassanak. Kicsit meghatódom mikor ezt mondja: „Mink már harmadikán begyöttünk az én anyukámmal. Biciklivel. Négy kilométert toltuk, mert, teccik tudni, sok volt a pakk. Nem, nem sírtam,- hát egy kicsit majdnem...” simogatja, lehet hogy zavarában, a vadonatúj takarót az ágyikóján. Kár, hogy felnőtt fejjel nem tudjuk tölcsérrel a fejébe tölteni: mit kapott most – vagy azt, hogyha felnő: ne felejtse el mit kapott 11 éves korában.
Szóval megtörtént az avatás és nagyon tetszett még a tanulók megnyugtató elhelyezése után az a kedves, fölszabadult hangulat, amely jellemezte mind a diákotthon létrehozóit, mind pedig annak közvetlen nevelőit. Mintha a kis új lakókkal együtt pluszörömként átélték volna azt az időszakot, amely az ő életükből hiányzott ; ők még tanyasi diákotthon lakói sem lehettek...
Mai kommentár: A szláv eredetű tanya szó halászatra elhatárolt területet jelent, a 19. század közepéig szállásnak nevezték a puszta emberének határbeli hajlékát. Az 1940-es évek végén még több mint egymillióan éltek tanyákon, 1945 és 1948 között közel nyolcvanezer új tanya épült. Áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen világuk azonban rendszerfüggetlenül idegesítette az akkori államhatalmat. Megannyi elvetélt községesítési kísérlet után, a szocializmus éveiben a tanyaiakat fölszippantotta a gyáripar meg a téesz. A tanyasi diákotthonok is vélhetően azzal a szándékkal jöttek létre, hogy a gyerekeket kiszakítsák a kontrollálhatatlan közegből és az otthonokban új, a szocializmus ideológiájához hű embereket faragjanak belőlük. Ettől függetlenül megható riport született a párt megyei lapjában az otthon átadójáról, melyből azt érezzük, hogy ezek a gyerekek jöttek a semmiből és megérkeztek a csodák palotájába.
Szemlélet
Furcsa helyzetbe került Békéscsabán egy fiatalasszony. Szövetkezetben dolgozott, szerződéses munkaviszonyban. Maga sem gondolt arra, hogy ha a legutóbbi szerződése lejár, elbocsátják. Hiszen még eddig mindig megújították a szerződést, munka volt bőven.
Ám eljött a tél, s a szövetkezet cikkei iránt csökkent a kereslet. Jó néhány embernek tehát megszüntették a munkaviszonyát. Köztük volt a fiatalasszony is. Kérte, maradhasson, de azt már nem merte megmondani, hogy kisbabát vár.
Így történt, hogy munkakönyvvel a kezében, néhány hónapja sarjadó új élettel a szíve alatt, elindult munkát keresni. Volt is bőven az üzemeknél, vállalatoknál, hiszen kell a munkáskéz. De...
A munkakereséssel elkezdődött kálváriája is. Kormányunk messzemenőkig biztosítja a kismamák védelmét, s rendeletben írja elő munkalehetőségük biztosítását. Ám rendelet ide, rendelet oda, akadt bizony nem egy ajtó, amely becsukódott előtte, mikor közölte, hogy terhes.
Félreértés ne essék, egy szó sem hangzott el arról, hogy azért... Csupán nem volt számára „megfelelő” munkakör. A sok kilincselés után végül mégis akadt egy emberséges ember, aki nem féltette a termelést.
A fiatalasszonyt felvették. Mondanom sem kell, milyen örömmel indult első nap a munkába. A sok-sok csalódás bizony már igencsak elkeseredetté tette. Boldog volt hát, hogy ismét kereshet.
Kálváriája azonban ezzel mégsem ért véget. Az üzemben sok nő dolgozik. Az ember úgy hinné, hogy megértőén, szeretettel fogadták. Nem így történt. Akihez beosztották, szívesen vállalta a betanítást, készségesen felajánlotta a segítséget is. Ám milyen furcsa: nemcsak egyes gazdasági vezetők szemléletével van néha baj. Akadnak szép számmal munkások is, akiit hasonlóképpen gondolkodnak. Ebben a történetben éppen - nők.
A fiatalasszony - mivel új ember -, hamar feltűnt, no meg azért is, mert már jól látszott alakján az állapota. A megjegyzések már az első nap nem maradtak el. „Hogy került ide...?” „Na, hiszen! Jól nézünk ki, ha már terhes nőket is felveszünk ...” A legjobban egy középkorú nő hangoskodott.
- Mit képzel? Hogy mert idejönni? Azt hiszi, kisdedóvó egy üzem? Bizonyára protekciós, valaki ide dugta.
A megjegyzések további idézete fölösleges. Ez az asszony és még néhányon bizonyára elfeledkeztek arról, hogy ők is édesanyák, nekik is fájt volna az ilyen fogadtatás annak idején.
A fiatalasszonynak nagyon rosszul esett, s azóta is összeszorított fogakkal dolgozik. Es rosszul esett nekünk is, akik sokszor emelünk szót a nők, kismamák védelmében, s írásaink élét legtöbbször a férfiak felé fordítjuk. Lám, ez a példa bizonyítja, hogy a nők sem mindig angyalok.
(Kasnyik)
Mai kommentár: Kasnyik vezetéknevű újságíró jegyzete – valószínűleg akarata ellenére - kiváló bizonyíték arra, hogy milyen álságos volt az a rendszer, melyet jobb híján szocializmusnak nevezünk. A glossza két mondata összefoglalja a lényeget: „Kormányunk messzemenőkig biztosítja a kismamák védelmét, s rendeletben írja elő munkalehetőségük biztosítását. Ám rendelet ide, rendelet oda, akadt bizony nem egy ajtó, amely becsukódott előtte, mikor közölte, hogy terhes.”
Bízunk benne, hogy a kismama a bonyodalmak ellenére kihordta csemetéjét és ma, 2019-ben mindketten erőben és egészségben készülnek a gyermek 50. születésnapjára!
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. február 15-ei Békés Megyei Népújság címlapján jelent meg. A Képek az első Országos Parasztkongresszus vésztői ünnepségéről című képes beszámoló vezető felvételeként. A fotó aláírást is kapott: Az ünnepi beszédet mondó Fehér Lajos elvtárs és a díszelnökség tagjai.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
