A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. április 4-én megjelenő a Magyarország felszabadulását, vagy inkább megszállását ünneplő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő emberek világába. Ma a kardoskúti olajbányászok életét bemutató riport, a békéscsabai gyermek- és ifjúságvédelmi tanácskozásról szóló beszámoló, továbbá a tornát, a mozgást népszerűsítő írás kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Kardoskút határában - olajbányászok között
"Mint valami rakétakilövő állvány, úgy néz ki a kútjavító berendezés. A súlya jó néhány tonna lehet. Tulajdonképpen önjáró szerkezet, de most a nagy sár miatt képtelen kimozdulni a helyéről. Csak amikor Prágai János T-100-as lánctalpas traktora meghúzza, akkor indul neki a nagyvilágnak, hogy egy másik kúthoz „verekedje” magát.
Ott újra felállítják a 28 méter magas tornyot, drótkötelekkel rögzítik és kezdődik a munka. Mert olyan az olaj- és a gázkút is, mint bármilyen más szerkezet, előbb-utóbb elromlik. Meg kell javítani, hogy ismét termeljen. Vagy végleg kiapasztják, ahogy mérnöki számítások szerint a legcélszerűbb.
Mindig van rossz kút az olajmezőben, tehát a kútjavítóknak is akad tennivalójuk. Télen, nyáron, esőben, hóban, kánikulai napsütésben. Csak ha villámlik, dörög, marad abba a munka, mert olyankor életveszélyessé válik a torony közelében való tartózkodás.
Mindezekről Sifter Ferenc fúrómester tájékoztat, aki Kolozsi György fúrómester-helyettessel egy kis „kényszer”-pihenőt tart. A kényszer pedig abból ered, hogy két társuk még csak most érkezik majd meg az előző kúttól, ahonnan a szerszámokat hozzák magukkal.
Ez a kis munkacsapat egyébként a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat orosházi üzeme József Attila brigádjának délutános műszakja. Sem Sifter Ferenc, sem Kolozsi György nem találkozott még újságíróval, pedig elég régen járják már a pusztaföldvári olaj- és gázmezőt. Azaz Kolozsi György „csak” öt éve. Azelőtt vájár volt Oroszlányban. Egyszer betemette a leomlott kő, félig eszméletlenül húzták ki alóla a társai. Nemsokára eljött onnan és ezt a „könnyebb” munkát választotta. Akkor is bányász volt, most is az, csakhogy itt senki sem megy a föld alá.
- Van azért valami hasonlat? - kérdezem.
Gondolkozik,. aztán kideríti: - A sisak... No meg a Jó szerencsét! köszöntés. Más semmi.
Egészségesebb és nem leselkedik annyi veszély az emberre, mint a föld alatt. Persze ez sem fenékig tejfel. Főleg télen, a torony kapcsolóállásán, 16 méter magasan. Aki ott van, fújhatja a körmét.
Sifter Ferenc azt mondja, hogy ő már 19 éve dolgozik a kútjavító berendezésnél. Alig hihető, olyan fiatalnak látszik. Hogy minek tulajdonítható ez, arra ő ad magyarázatot: - Elégedett vagyok a munkámmal, a szabad levegőn dolgozom. A keresetem nem rossz, lakást is kaptam. A vállalat gondoskodik rólunk.
Panasza amiatt van, hogy az utazás a munkahelyre és haza sok időt vesz igénybe. Rossz, hogy hideg koszton kell élnie, de a meleg ételt nehéz lenne kihordani a rendszeresen változó távoli helyekre. Az is baj, hogy hosszú a munkaruha kihordási ideje. Végül is tisztálkodási lehetőség hiánya kerül szóba. Fürdőbódé kellene, mert rendszerint nyakig olajban dolgoznak.
Ennyi derül ki rövid beszélgetés alatt annál a kútnál, aminek a javítása éppen sorra kerül. És az is, hogy amit csak lehetséges, „kihoznak” a földből, mégpedig Soós István főfúrómester irányításával. Neki köszönhetik főként, hogy az orosházi üzem négy kútjavító brigádja között a tavalyi eredmény alapján a József Attila szocialista brigád lett az első.
Talán a tavasz beköszönt végre. Most kezdődik majd az olajbányászoknál a jó világ, ami egészen őszig tart. Addig a torony kapcsolóállásánál nem kell fújniuk a körmüket, na meg a kútjavító berendezés T-100-as lánctalpas traktor segítsége nélkül is könnyen „elgyalogol” a következő kúthoz."
Pásztor Béla
Mai kommentár: Gerendás-Csorvás-Orosháza-Battonya térségében a 20. század első harmadában a mélyebb kutakból gáz szivárgott fel. Orosházán és Csanádapácán már a kezdeti időkben gőzmalmot üzemeltettek vele. Kardoskút határában nagy kiterjedésű olaj- és gázmezőt találtak, mely révén 1957-től a település a szénhidrogénipar központjává vált. Az ipari méretű kitermelés 1959-ben kezdődött. Az üzem helyét 1961-ben jelölték ki Kardoskút mellett, s 1966-ban már megérkezett Dunaújvárosba a kardoskúti gáz. 1968-ban elkészült az Algyő-Hódmezővásárhely-Kardoskút távvezeték és a Kardoskút-Békéscsaba-Gyula gerincvezeték is. Az 1970-es években mély-szivattyúkat telepítettek, mivel a rétegenergia már nem volt elégséges az olaj kihozatalára. Ezek az energiahordozók tették lehetővé nagyobb ipari vállalatok Dél-Békésbe települését, valamint a Békés megyei lakásokban a gázfűtés tömegessé válását is elősegítették. Az olaj és gáz tehát a térség lendítő erejévé vált. Pásztor Béla helyszíni riportjából a kútjavítók nem mindennapi életébe kapunk betekintést.
Gyermek- és ifjúságvédelmi tanácskozás Békéscsabán
"Békéscsaba gyermek- és ifjúságvédelmi helyzetéről és feladatairól tárgyalt csütörtökön délután a békéscsabai Városi Tanács VB Gyermek- és Ifjúságvédelmi Albizottsága. Az ülésen valamennyi városi, állami, társadalmi és tömegszervezet képviseltette magát.
Az 1968-as év tapasztalatairól Babák György, a városi tanács vb elnökhelyettese számolt be, méltatta a gyermek és ifjúságvédelem fontosságát, hiszen Békéscsabán a tanulóifjúság létszáma közel 10 ezer, s az üzemekben is több ezer fiatal dolgozik. „A felgyorsult fejlődéssel felgyorsult az idő, korábban válnak serdülővé. Közösek a feladatok és közös a felelősség is. E munkát városunk valamennyi városi és tömegszervezete, állami intézménye, ipari és mezőgazdasági üzeme végzi - több-kevesebb intenzitással és hatékonysággal” - mondta bevezetőjében Babák elvtárs.
A beszámoló megvizsgálta a tanulóifjúság, valamint az üzemekben dolgozó fiatalok körében végzett ifjúságvédelmi munkát és annak eredményességét, hangsúlyozta a helyes megelőzés, a prevenció szükségességét, valamint az utógondozás fontosságát. Beszélt a széles körű összefogásról, mely nélkül az illetékes szervek munkája nem lehet eredményes.
Babák György beszámolója után Kökényesi Tibor, a városi tanács művelődésügyi osztályának munkatársa ismertette a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Albizottság 1969. évi munkatervében megjelölt feladatokat.
A résztvevők megvitatták az elmúlt év eredményeit, a nevelő tevékenység hiányosságait, az ez évi tennivalókat. A felszólalások rámutattak, hogy az ifjúsággal való foglalkozás sokirányú, de nem kellőképpen szervezett és összehangolt. Igen fontos a felmérés, a tájékozódás konkrétsága, a megoldás pontosítása. Megvitatták a fiatalok kulturált szórakozási lehetőségeit, a társadalmi felügyelet fontosságát, a helyes szexuális nevelést, a szülők és a környezet felelősségét. Elfogadták Fekete Jánosné, az MSZMP Városi Bizottsága munkatársának javaslatát, mely szerint a jobb nevelőmunka érdekében az illetékes üzemekben, intézményekben kell alkalmanként megtartani az ifjúságvédelmi állandó bizottsági üléseket."
Mai kommentár: A gyermekvédelem a gyermek érdekében - a gyermek érdekét figyelembe véve - végzett tevékenység. A gyermekvédelem kialakulásakor az állam, a társadalom és az egyházak voltak a tevékenység alanyai. A 20. század elején a gyermekvédelemnek két fő ága - általános és igazságügyi - között tettek különbséget. Az igazságügyi gyermekvédelem a „romlás veszélyének kitett” illetve a bűnöző fiatalkorúakra terjedt ki. A szocializmusnak csúfolt időszakban a gyermek- és ifjúságvédelem kizárólag állami tevékenységet jelentett. Vagyis az elvtársak mindenféle társadalmi kontroll nélkül végezték ez irányú tevékenységüket. A gyermekvédelem helyzete az 1970-es évektől válságba sodródott. Az ellátás színvonala romlott, egyre kevesebb gyermeket tudtak beintegrálni a társadalomba és közben elfogytak a szakemberek is. Változást majd a gyermekvédelmi törvény elfogadása hozott, de az még nem látszódott 1969-ben.
Család - Otthon
Ugrálj vagy ne ugrálj?
'Torna, játék - mozgás - Miért jó a hátitáska? - Ami a szép ruhánál fontosabb
"A mama ingerült: - Ne ugrálj folyton! - ripakodik rá tíz év körüli fiára, aki erre ijedt mozdulatlanságba dermed a széken... A gyerek délelőtt legalább 5-6 órát ült az iskolapadban, érthető hát, hogy délután mar ugrálni szeretne.
- Ma tornaóra is volt, mozoghatott eleget nyugtatja meg a mama saját lelkiismeretét, talán nem is sejtve, hogy a mozgás-nevelésben a szülőkre is többféle kötelezettség hárul.
Kezdjük a reggelnél. Itt van rögtön a tisztálkodás. Voltaképpen ez is egy picinyke torna, üdítő, frissítő testmozgás a gyereknek, ha a szülő odafigyel. A fogtól a lábmosásig szinte minden tisztálkodási művelet gimnasztikai mozdulatokat igényel. Ha más nem, de ez a „torna” óvodás kortól egészen az érettségi idejéig befolyásolható, irányítható.
Azután a rádió reggeli tornája. Mi az akadálya ennek? Elsősorban az, hogy a gyerek későn ébred, s így erre nem jut idő. De még ennél is nagyobb akadály a szülői lekicsinylés: minek az a torna? Persze egészen más a helyzet, ha így tesszük fel a kérdést: akarja, hogy egészséges szervezetű, fizikailag jó teherbírású, jó étvágyú, szép testtartásé, munkaszerető, vidám legyen a gyermek?
A testmozgás, a torna éppen a fenti, kérdésként elhangzott fő célokat szolgálja! A szülő tehát következetesen és tudatosan törekedhet a mozgás-nevelői feladatok megvalósítására, kezdve a reggeli mosdástól a tornán át, egészen a játékig. Módjában áll gyermekét figyelmeztetni az étkezésnél, a leckeírásnál az egyenes törzstartásra, megtilthatja - különösen a kicsiknek! - a háti táskát felnőttesen a kézben vigyék.
Nemrég az egyik bécsi lap olyan iskolás gyerek hátgerincéről közölt röntgenképet, aki éveken át kézben hordta a háti táskáját. A felvétel riasztóan kimutatta, hogy a kisgyerek hátgerince észrevehetően meghajlott.)
Sok szülő a túlöltöztetéssel, a kényes ruhákkal gátolja a gyerek szabad mozgását. Ilyenkor tilos részt venni valamilyen csapatjátékban, mert a ruhát kímélni kell. Pedig a sport lényegében a torna játékos, tétre menő, izgalmas változata, ettől tiltani a növésben levőt a legnagyobb hiba!
Az idegesebb természetű felnőttek szerint megengedhetetlen a fűben heverészés, a birkózás, a bukfencezés, a futkározás, a kúszás, egyszóval a hancúrozás, a mozgás. Pedig mindez torna a javából! Akad szülő, aki a túlzott féltéssel egyenesen a mozgásban bátortalanítja el a gyermeket, s aztán panaszkodik, hogy az elpuhult csemete szervezete nem eléggé ellenálló a fertőzésekkel, a betegségekkel szemben. A bátortalan gyerek ugyanis természetszerűen ügyetlenebb a többinél, tehát hamarabb baj érheti.
Bármilyen meglepő, a mozgás a gyereknek pihenés, kikapcsolódás, erőgyűjtés, felkészülés a szellemi munkára, a tanulásra.
Griff Sándor
Mai kommentár: A testnevelés szerepe az iskolai életben az elmúlt évszázadokban folyamatosan változott. A reformkorban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatta a testnevelés tantárgy bevezetését, de a szabadságharc miatt a bevezetés nem valósult meg. A kiegyezés után fellendült a tornatanítók képzése is, melynek fő intézménye a Nemzeti Torna Egylet lett, hatása a közoktatásban is megmutatkozott. Az első világháború után elkezdődött az iskolai testnevelés fejlesztése: új alapokra került a testnevelés óra fő szerkezetének meghatározása és módszertani elvei. Az 1934-es középiskolai reformnak köszönhetően a testnevelést az értelmi és az erkölcsi nevelés mellett szintén azonos fontosságú célként rendelték el. A második világháború után 1945-től 1950-ig a szocialista sport alapjainak lerakása történt meg. 1950-től 1990-ig a szocialista sport kiteljesedésének időszaka következett, melynek fő célja egy biztos alapokon nyugvó, szovjet típusú sportmodell megteremtése volt. Az irány jó volt, de az iskolai torna az 1980-as évekre erodálódott. Sok volt a gyerek és kevés a képzett testnevelő tanár, romlottak az infrastrukturális feltételek. Ilyen helyzetben fordult rá a rendszerváltásra az iskolai tornasport, de az már egy másik történet.
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. április 4-ei Békés Megyei Népújság 3. oldalán jelent meg Román vendégek Gyulán címmel. A felvétel képaláírást is kapott: Hazánk felszabadulásának 24. évfordulója alkalmából megyénkben tartózkodó román delegáció csütörtökön Gyulára látogatott. A vendégek tiszteletére Jámbor István, az MSZMP Gyulai Városi Bizottságának első titkára adott fogadást. A baráti hangulatban lezajlott találkozó után a vendégek megtekintették a város nevezetességeit, a várat, a fürdőt, majd ellátogattak a Román Gimnáziumba is. Képünkön balról jobbra Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezetője, Komlódi László, a román delegáció tagja, Jámbor István, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Bordea Dimitru, az RKP Arad megyei titkára, a küldöttség vezetője, valamint Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára.
A fotót Demény Gyula készítette.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
