A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. április 17-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő emberek világába. Ma az IBUSZ nyári utazáskínálatát bemutató beszámolóra, a népújság olvasói levelekre válaszoló rovatának következő számából két üzenetre és azok válaszaira, továbbá a dévaványai, helytörténeti ikon, Bereczki Imre munkásságát bemutató anyagra esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Nyolcvanöt út- 100 program
Utazz előbb - fizess később!
"Még milyen meglepetéssel szolgálhat az időjárás, arról bizonyosat aligha mondhat valaki, egy azonban már biztos: elérkeztünk ahhoz az évszakhoz, amikor szeretnénk eldönteni, hol és hogyan töltsük évi szabadságunkat. S mivel egyre inkább nő azoknak a száma, akik ezt a „gondot” szívesebben bízzák a legilletékesebbre, a magyar idegenforgalom hét évtizedes múltú vállalatára - az IBUSZ-nál érdeklődtünk, mit tud nyújtani a látni-utazni vágyóknak az 1969-es évben.
Mintegy 100 féle programot, 85 kül és belföldi utat, röviden így foglalható össze a válasz. S ha e gazdag választék alapos részletezésére nincs is mód, lássuk azokat az újdonságokat, amelyek különösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot.
Kezdjük a tengeri utak kedvelőivel, akik az idén Leningrádban szánhatlak hajóra - Budapestről repülőgéppel jutnak el a Néva partjára -, s a Balti, valamint az Északi-tenger valamennyi nagy kikötővárosát érintve kötnek ki Londonban, ahol négy napot tartózkodnak. S folytassuk a romantikára áhítozókkal, akik a szicíliai félszigetet látogathatják meg: az Etnát, Taorminát, Palermói, Szirakuzát, Cataniát. Vagy esetleg Egyiptomban tesznek körutazást, hogy láthassák Kairót, Luxort, a Királyok Völgyét, Alexandriát,i a Nílust... De nyilván sokan szavaznak majd a szíriai körút mellett, egynapos bejrúti tartózkodással, vagy a hétnapos közép-ázsiai útra, Moszkva - Ashabad - Dusambe - Szamarkand - Buhara - Taskent - Alma Ata útvonallal.
Ezek voltak tehát a csemegék, de folytassuk az újdonságok sorát: egy hét Párizsban; különvonat a bolgár tengerpartra; tizenöt nap a szovjet üdülőcentrumban, Picundán; látogatás Bécsben és Párizsban; üdülés az olasz tengerparton, Jesolóban...
Az IBUSZ az idén minden eddiginél szélesebb körben kívánja bekapcsolni a falusi lakosságot külföldi üdüléseibe, társasutazásaiba. Ezért kívánságnak megfelelően mezőgazdasági tapasztalatcsere-utakat állít össze, amelyek egyforma arányban állnak szakmai és kulturális programból. Elsősorban a szovjet és a lengyel mezőgazdasági élet egyes központjainak, jellegzetes termelési ágainak bemutatására nyílnak lehetőségek, de elegendő jelentkezés esetén természetesen bármelyik szocialista országba készek ilyen célú társas-utazásokat indítani.
És akik úgy döntenek, hogy inkább itthon töltik a szabadságukat? Rájuk vár mindenekelőtt a Balaton, ahol az IBUSZ fizetővendég-szobáinak kulturált körülmények között, hatóságilag megszabott, valóban szolid áron üdülhetnek nemcsak magányosok, de nagyobb csoportok, akár vállalatok is. Csupán a Balaton mentén huszonkét féle programban lehet válogatni, kezdve a „betyár-party”-tól a borkóstolás, szalonnasütéses kiránduláson át a vízisí csillagtúráig. S mivel az XX-as kocsi is „hiánycikké” lépett elő az utóbbi években, az IBUSZ erre az idényre megszervezte saját kezelésű bérelhető autóparkját: Fiat személygépkocsik, tízszemélyes mikrobuszok bérelhetők a szállodák IBUSZ-kirendeltségeinél.
Az iroda által hirdetett, szocialista országokba való társas-utazások közül mindazok, amelyek részvételi díja, a költőpénzt is beleértve, meghaladja a 2000 forintot, OTP hitellevélre is megvásárolhatók. Az előleg befizetése ellenében az utas az általa kiválasztott időpontban - miután az IBUSZ-iroda az utazással kapcsolatos ügyintézést (vízum, OTP-hitellevél beszerzése stb.) elvégezte, - akár azonnal is elutazhat.
- Utazó országgá váltunk - mondották végezetül az IBUSZ vezérigazgatóságán. - A kétféle akarat, az utasé, aki élményekre, tartalmas időtöltésre vágyik, s az utaztatóé, amely forgalmát kívánja növelni, nem ellentétes egymással, sőt feltételezi egymást."
Mai kommentár: Ha megtapasztaljuk, miként élnek mások, rajtuk keresztül számunkra is megnyílik a világ. Ezért az egyik leggonoszabb dolog korlátozni az utazás szabadságát. Megtiltani, hogy valaki eljuthasson oda, ahová vágyik. A szocialistának csúfolt rendszer ezt tette: előbb tiltott, majd korlátozott. Rákosiék tiltottak, Kádárék csak korlátoztak. A reáljövedelem - vagyis a jövedelmek tényleges vásárlóereje - 1950-től 1990-ig majdnem négyszeresére növekedett, ez valóban igen nagy életszínvonal-növekedés volt. Különösen meredek volt az 1956 és 1975 közötti időszakban, de ezután is nőtt. 1969-ben a jólét érzetéhez hozzájárult a szabadságfok növekedése a kultúra és az utazás terén, legalábbis a Rákosi-korhoz képest. Mint látjuk, 1969 nyarára szinte bárhova eljuthatott a dolgozó, persze arról nem írt a párt megyei lapja, hogy az utazni kívánó proletárok kiutazási kérelemmel fordulhattak az illetékes szervhez, de az utazás lehetőségének megtagadása indoklás nélkül is jogos volt. A nyugati utazások és a vízumkiadási gyakorlata ekkor még nagyon szigorú volt. A helyzet 1870-ben enyhült, de erről majd később.
Szerkesszen velünk!
MIT kérdeznek az olvasók?
MIT válaszolnak az illetékesek?
Miért nincs, ha van?
"Borbély Sándorné szarvasi olvasónk örömmel fedezte fel a Békéscsabai Konzervgyár nemrég megrendezett kiállításán egyik kedvencét, a vajbabkonzervet. Vett is néhány üveget, amit jóízűen elfogyasztottak. A kiállítás után - amikor legközelebb vett volna újra néhány üveggel - már sehol sem kapott, pedig jó néhány üzletet felkeresett. Talált ugyan, de ezek 5 literes üvegekben voltak. Levélírónk jogosan kérdezi, miért nem gondolnak, a kisebb létszámú családokra, és miért nem árusítanak fél- vagy literes üvegekben.
Jankulár István, a Szolnok-Békés megyei Élelmiszer Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat Békéscsabai igazgatóját kerestük fél először a panaszos: levéllel.; Kérdésünkre elmondotta, hogy raktárukban mintegy négyvagonnyi vajbabkonzerv áll a kereskedelem rendelkezésére. De' fél- és literes rendelés hozzájuk még nem érkezett.
Ezután Szűcs Pétertől, az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat áruforgalmi osztály vezetőjétől érdeklődtünk, aki úgy tájékoztatott, hogy az új gazdasági irányítási rendszerben az árudák vezetői a piachoz igazodva közvetlenül a nagykereskedelmi vállalattól rendelik meg a keresett árukat.
Telefonon kerestük a 129-es áruda vezetőjét, Szosznyák Imrét, aki kérdésünkre elmondotta. Hogy valóban igen keresett és kedvelt a Békéscsabai Konzervgyár általi készített kisebb „csomagolású” vajbabkonzerve, meg is rendelték a nagykereskedelmi vállalattól, de csak bolgár konzervet kaptak.
Gregor Mihály, az 53-as számú áruda vezetője is hasonlóképpen nyilatkozott, ők is még március 20-án rendeltek a csabai fajtából, de a mai napig sem kapták meg.
Itt tehát bezárult a kör. Ezek után nemcsak a levélíró, hanem mi is kíváncsiak vagyunk, hogy miért nincs kisebb - csak ötliteres - az üzletekben?
A köztisztasági vállalaton nem múlik
„Sok udvar azért rendetlen, mert nem tudnak a téglahulladékkal, kerti szeméttel mit csinálni. Jó volna, ha az illetékes vállalat erre is gondolna, mert ellenkező esetben hiábavaló a Tiszta udvar, rendes ház mozgalom.” Többek között ezeket írta levelében Solti György békéscsabai olvasónk. Kérdése: miért nem gondoskodik a köztisztasági vállalat az olyan hulladék törmelék elszállításáról, melyet nem szabad a kukában gyűjteni. Levelével felkerestük Békéscsabán a kertészeti és köztisztasági vállalatot, ahol Pécsújhelyi Istvánné főkönyvelőtől megtudtuk, hogy levélírónk kérése rég megoldott. A vállalat ugyanis írásbeli vagy személyesen bejelentett kérés alapján elszállítja a hulladékot, tárolóban összegyűlt szemetet. E célra tíz lófogat és két gépkocsi áll rendelkezésre, de ha szükséges, még több szállítóeszközt is munkába tudnak állítani. Ilyen megrendeléssel egyébként - különösen tavasszal - több százan fordulnak a vállalathoz. A szállítási munka díja köbméterenként 30, 38, illetve 44 forint, attól függően, hogy honnan, milyen távolságról kell a kocsira felrakni a hulladékot."
Mai kommentár: Folytatódik az össznépi kívánságműsor és reklamáló fórum, mely egyfajta fogyasztóvédelmi útmutatóként is funkcionált 1969-ben. Joggal feltételezhetjük, hogy a megyei pártlap szerkesztői sem gondolták, hogy ilyen „sikeres” lesz a rovatuk. Ma két érdekes esetet emeltünk ki a megjelentett levelekből. A vajbabkonzerv-ügy jól példázza azt, hogy – gazdasági reform ide, szabadabb gazdálkodás oda – tervgazdálkodásban nehezen és lassan reagál egy vállalat a piaci elvárásokra. A Békéscsabai Konzervgyár nyílván nagyüzemi konyháknak szánta az árut és nem gondolt arra, hogy olyan gourmandok élnek a hazában, mint Borbély Sándorné. Mondjuk a fogyasztóvédelem élharcosa pózban tetszelgő szerkesztők esetleg megkérdezhették volna a konzervgyár vezetését is, hogy mit szólnak a kialakult helyzethez. A második levélre érkező válasz szimpla kioktatása Solti György békéscsabai olvasónak. Ugyanis ő csak – vélhetően – jóindulatból aggódott a Tiszta udvar, rendes ház mozgalomért. Miért kellett volna neki tudnia, hogy bejelentés után – persze, jó pénzért – elszállítják az udvarokból a téglahulladékot és a kerti szemetet?
Tízezer nemzeti érdekű magángyűjtemény
"Dr. Bereczki Imre nyugalmazott dévaványai tanár évtizedeken át nagy szenvedéllyel gyűjtötte a község határában és a környéken a 'helytörténeti és néprajzi tárgyakat, feljegyezte a régi népszokásokat, beszerezte az 1880-as évektől a híres népviseletek fotóit. A szikes talajok javításánál a föld mélyéből felszínre került régészeti leleteket nagy gonddal szedte össze, hazahordta, csomagolta, jegyzőkönyvezte. A nemzeti érdekű magángyűjtemény tízezer darabjáról készült el a kataszter.
Többek között honfoglalás kori fegyverek, edények, ruhafoszlányok, lószerszámok kerültek elő! a föld mélyéből. Fennmaradt az utókornak a híres dévaványai népviselet, több ezres fotógyűjteményben. Dr. Bereczki tanár dédapja még hosszú hajat viselt, fésűt rakott a hajába, mint később a nők. A fiúk kantusban jártak s a fejkendő és a kalapviselet utalt a gyerek nemére. Fennmaradtak a fonókák és más szórakoztató esték dalai, műsorai."
Mai kommentár: Dr. Bereczki Imre Dévaványa helytörténeti ikonja 1912-ben született Dévaványán, és szülőföldjén élt haláláig, 1997-ig. Debrecenben, földrajz-történelem szakon szerzett egyetemi diplomát. Dévaványa és környékének – a Sárrét és a Nagykunság – szellemi és tárgyi értékeinek tudós gyűjtője és megőrzője. Levéltáir, régészeti, néprajzi, helytörténeti, agrártörténeti, adattárak, eredeti fotók, üvegnegatívok, könyvtári anyagok jelzik és őrzik nagyszerű munkásságát. 1995-ben elsők között kapta meg a Dévaványáért Emlékplakettet, 1996-ban a Magyar Néprajzi Társaság Sebestyén Gyula Emlékérmet. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány 2013-ban posztumusz a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozta Dr. Bereczki Imrének. 2000-ben, életművét, a Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjteményt – sajnos, már halála után, de 65 éves munkájának eredményeként – közérdekű muzeális gyűjteménnyé nyilvánították.
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. április 17-ei Békés Megyei Népújság 3. oldalán jelent meg Csehszlovák mezőgazdasági gépek parádéja Kétsopronyban című beszámoló egyik illusztrációjaként.
Az anyag az AGROTRÖSZT és a csehszlovák MOTOKOV Külkereskedelmi Vállalat legújabb mezőgazdasági gépeinek Békés megyei bemutatójáról készült. A felvétel képaláírást is kapott: Hatsoros munkaszélességű, automatikus burgonyaültető gép.
A fotót Demény Gyula készítette.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
