A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. október 31-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy furcsa, tótkomlósi bűneset tárgyalásáról szóló beszámolóra, egy, a kor fogorvosi ellátását boncolgató anyagra és egy elgázolt macskáról szóló jegyzetre esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és a 2018-as kommentárok sem maradnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Elítélték a tsz-vagyon tékozlóit
"A tótkomlósi Alkotmány Tsz-ben híre járt, hogy Lopusni András elnök és még néhány szövetkezeti vezető gyakran a közös gazdaság pénzén dorbézol Pesten. Arról is beszéltek, hogy az italt kedvelő elnök nagyobb összeggel tartozik a tsz-nek és kölcsönügyleteit Antal Béla főkönyvelő takargatja. A néhány hónapig tartó pusmogást a népi ellenőrzés vizsgálata, majd bírósági eljárás követte és nagyrészt beigazolódtak a vezetők üzelmeiről szállongó hírek.
Az Orosházi Járásbíróság hat napig tárgyalta Lopusni András és társainak bűnperét.
De mit is vétett a törvények ellen Lopusni András és öt társa?
Az elnök 1966-ban és 1967-ben folytatólagosan kisebb-nagyobb összegeket vett fel a tsz-től elszámolásra, s 20 ezer forintot nem fizetett vissza. Antal Béla főkönyvelő természetesen tudott az elnök eladósodásáról, látta, hogy az utóbbi időben már a kölcsönkért összegekből korábbi adósságait foltozgatta, de nem lépett közbe, sőt, további bűncselekmények elkövetésében is kezére járt felettesének.
A „jószívű” főkönyvelő nem első írben került összeütközésbe a törvénnyel: 1958-ban a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalás, magánokirat-hamisítás és megvesztegetés miatt, két évre ítélték. Büntetése letöltése után alig három évvel azonban ismét főkönyvelői beosztást kapott az Alkotmány Tsz-ben! Vajon senki sem ismerte előéletét?
Lopusni Andrást az említetten kívül felelősségre vonta a bíróság azért is, mert úgy reprezentált, ajándékozott a tsz pénzéből, gabonájából, mintha a sajátja volna. A tárgyaláson azzal védekezett, hogy a javakat nem saját céljára fordította. „Kenni kell a kereket, mert csak úgy forog”-jelszóval olyan embereket jutalmazott, akik tettek valamit a tsz-ért. A múlt év elején például 11 ezer forintot adott annak, aki segített bontási anyagot szerezni az épülő gépjavító műhelyhez. A tsz-nek fontos volt az építőanyag, mint ahogy fontos volt az a két tartály is, amit az új csibenevelő üzembe helyezéséhez hiányzott. Mégsem volt joga az elnöknek ahhoz, hogy a főkönyvelő és a többi vádlott: Boros György anyagbeszerző, Kajos Ferenc felügyelő bizottsági elnök, Somogyi Mihály tsz építőbrigád vezető és Tóth Imre beosztott könyvelő közreműködésével 15 mázsa ocsút fuvarozzon teljesen ingyen a tartályvásárlás közvetítőjének. Nem tájékoztatta a közgyűlést, a tsz tagságát az említett beszerzések anyagi hátteréről és arról sem tudtak az Alkotmány Tsz gazdái, hogy a Budapesten működő melléküzemág, a parkosító brigád vacsoraköltségét, ötezer forintot a reprezentáció terhére számolták el, pedig reprezentációs keretet nem is hagytak jóvá a múlt évre. Szerepelt még az elkótyavetyélt közös javak lajstromán tetemes mennyiségű takarmánygabona is, amit az ügyeskedő pesti anyagbeszerző - a büntetett előéletű -, Boros György különdíjazására fordítottak.
Lopusni Andrást egyévi, háromhónapi szabadságvesztésre ítélte az Orosházi Járásbíróság és további három évre eltiltotta a közügyektől. Antal Béla büntetése: egyévi szabadságvesztés és kétévi eltiltás a közügyektől. Boros Györgyöt hathónapi felfüggesztett szabadságvesztésre és ezer forint pénzbüntetésre, Kajos Ferencet négyhónapi. Somogyi Mihályt és Tóth Imrét hat-hat hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték."
B. D.
Mai kommentár: Lopusni András és öt társa sajátos módszerekkel igyekezett a tótkomlósi Alkotmány Termelőszövetkezet ügyeit intézni. Vélhetően a tsz párttitkára tudta nélkül történtek az események, így az elvtárs lehetett a feljelentő. 2018-ban nehéz ítélkezni az 50 évvel ezelőtti bírósági ügyben, de az mindenesetre érdekes, hogy a beszámoló nem említ számokat, eredményeket a szövetkezet gazdasági életéből. Ezért egy egyszerű politikai leszámolás lehetett a háttérben.
Fogorvosok, fogak, betegek
"Száz ember közül kilencvenkilencnek nem ép a foga. Vagy lyukas, vagy hiányos, vagy pedig mű. A fog- probléma a legáltalánosabb „betegség”. Nem új felfedezés ez, de ismételten szót kell ejteni róla, hiszen a hazai és a külföldi szaklapok, statisztikák szerint az emberiség foga romlik, a tökéletesedő ápolószerek és a rendszeressé váló vizsgálatok ellenére is.
Mint ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két egyforma fogsor sem. A páciensek is különbözőek. Csak egy dologban egyeznek meg: kevés kivételtől eltekintve kicsit mindenki mumusnak tartja a fogorvost és a fájdalomtól való természetes félelem egyesekben valóságos szorongáskomplexummá erősödik, amikor átlépi a váróterem küszöbét.
*
Váróterem. A váróteremnek sajátos légköre van, elsősorban a jellegzetes gyógyszerszag miatt. A betegek többsége hallgatag. csak félszavakkal szólnak. De a szemek beszédesek. Félelem, szorongás, fájdalom. türelmetlenség tükröződik bennük. Csak az injekciósok tapogatják elégedetten az arcukat, titkon meg is csipkedik, eléggé érzéketlen-e? Ők már túl vannak a nehezén, a húzás gyerekjáték lesz.
Ha nyílik az ajtó, minden tekintet fölemelkedik. Az érkezők és a távozók viselkedése, mozdulata szinte meghatározó a pillanatnyi kedélyállapot alakulásában, A feltáruló ajtó rövid időre látni engedi a rendelő kékre festett falát, a fehér szekrénykéket, a hidegen csillogó műszereket és persze a trónt a lidérces álmok jelképét: a fogorvosi széket.
(forrás: FORTEPAN/Bauer Sándor)
*
Az SZTK békéscsabai fogorvosi rendelőjének vezető főorvosa, dr. Molnár János számokat, adatokat sorolva készségesen kalauzol körbe „birodalmában”. A rendelő összesen négy szobájában egy esztendő alatt mintegy félszázezer embert kezelnek, így a tágasnak egyáltalán nem mondható, egyetlen várószobában egy év folyamán elvileg az egész Békéscsaba lakossága megfordul. A rendelőben délelőtt és délután váltva egymást nyolc orvos dolgozik forgószínpadszerűen. Az egymást követő napokon tehát az orvosok mindegyike húz, töm, pótol vagy rendel az iskolafogászaton. Így a munka sem válik egyhangúvá és a páciensek is kedvenc orvosukkal végeztethetik el a fogsorukkal kapcsolatos minden teendőt.
Az egyes munkák időigénye nem egyforma. Normális állapotot feltételezve a pótlás 30-40 perc, a tömés tíz-húsz perc, a húzás komplikáció nélkül egykét perc. Egy orvos a hatórás munkanap alatt 50-60 fogat húz ki vagy pedig 30-40-et töm be. A csúcsidő a kora délelőttre és délután 5-6 óra közé esik. Ilyenkor zsúfolt a váróterem, sokan ülőhely nélkül maradnak. Más időpontokban normális a forgalom és a betegeket egyenkénti hívással szólítják be. Érdekes az, hogy kettős ünnepek után ugrásszerűen megnövekszik a betegek száma. Ez könnyen magyarázható az átlagosnál nagyobb mennyiségű sütemények, édességek fogyasztásával a kritikus napokon.
*
Békéscsabán, a MÁV rendelőt és a kevés számú magánrendelőt leszámítva a Munkácsy utcai SZTK fogadja a fogukkal bajlódó csabai betegeket. Ha a rendelőben ülő páciens órákat vár, akkor bosszúsága teljesen jogos, de csak részben indokolt. Kevés a hely. A helyzet már rég megérett arra, hogy végre az Erzsébethelyiek is kapjanak rendelőt, hogy ezzel tehermentesítsék a Munkácsy utcait. Ideiglenes megoldásnak kínálkozik, hogy a nagy forgalmat lebonyolító iskolafogászat máshol nyerjen elhelyezést, és a felszabaduló szobák is a felnőtt betegeket fogadják.
Annál is inkább kívánatosnak látszik a bővítés, mivel a csúcsidőben a beteg és az orvos személyes kapcsolata pusztán a kezelés mechanizmusára korlátozódik, s idő hiányában gyakran elmarad a hiányolt személyes érintkezés, a kezelés emberi oldala. Mert a beteg igenis igényli azt, hogy foglalkozzanak, beszélgessenek vele, s azt minden orvos tudja, hogy az eredményes és gyom gyógyulás nemcsak az orvosságokon, műszereken, precíz kezelésen múlik, hanem azon a bizalmon is, amelyet a betegnek kell érezni orvosa iránt.
Az sem titok, hogy az SZTK várótermeinek látogatói közül - már ami a foghúzást illeti – sokan idegenkednek a doktornőktől.’ Pótlásnál, tömésnél, egyenrangúaknak tartják őket férfikollégáikkal, de a húzásnál úgy vélik, a hölgyek nem elég erősek, s csak a férfi tud megbirkózni a rossz fog kivételével. Ez a főként pszichikai félelem alaptalan, hiszen a foghúzás nem elsősorban erő, hanem ügyesség kérdése.
*
Egy kis túlzással azt mondhatnánk, a fogorvos a jelenben azért dolgozik, hogy a jövőben kevesebb munkája legyen. Akárhogy is van, pillanatnyilag mégis az a helyzet, (ékesen bizonyítják ezt a statisztikák), hogy napról napra több ember keresi fel a rendelőt. Bár erre nem készült hivatalos felmérés, de nyugodtan állíthatjuk, hogy a mezőgazdasági dolgozók, s különösen az idősebbek a leggyakoribb vendégek a fogpótlásnál. - Miért is ne legyenek új fogaim – mondotta egy ősz hajú idős bácsi –, amikor szinte ingyen van.
Ez igaz, de a fogorvosok feladata mintegy megelőzni a teljes fogcserét, hiszen bármennyi, re is szép és praktikus a műfog, az eredetit csak részben helyettesíti. Örvendetes viszont, hogy egyre nagyobb számban jelentkeznek panasz vagy fájdalom nélkül is a páciensek, pusztán csak felülvizsgálatra, hogy időnként avatott szem ellenőrizze, nem keletkezett-e apró repedés, lyuk a fogzománcon. A fiataloknál ez a preventív módszer szervezett formában jelentkezik. Az isiről a fogászaton a város tanulói egy évben egyszer legalább megfordulnak, de ez még önmagában kevés. Azt kevesen tudják, hogy reggel 7-től 9-ig a nem szervezett csoportok részére tartanak rendelést, tehát a szülők nyugodtan elküldhetik kezelésre fogfájással bajlódó csemetéjüket.
Ez az írás azzal kezdődik, hogy száz ember közül kilencvenkilencnek nem ép a foga. Ez az állítás valószínű. De az már biztos, hogy szívesen senki sem megy a fogorvoshoz, a fogorvosi szék még mindig mumusnak számít, s sokan csak a legvégső esetben hajlandók beleülni.
Jó lenne lerombolni a lelkünk mélyén szunnyadó félelemmítoszt, s túltenni magunkat a szorongáson. Ez persze nemcsak a betegeken, hanem az orvosokon is múlik."
Brackó István
Mai kommentár: Szerencsére 2018-ban már nem kell rettegnie az embernek a fogorvostól. A fogorvosok hozzáállásának, az orvostudomány és az eszközök fejlődésnek köszönhetően ma már – ha nem is kellemes élmény – de elviselhető, ha az ember szájában tevékenykednek idegen emberek. További pozitívum, hogy a már 1968-as anyagban is említett prevenció majdnem a tökéletességig fejlődött. A gyermekek már az óvodában elsajátítják a helyes fogápolás alapjait.
Talány az úttesten
"A látvány láttán ez a vicc jut az ember eszébe: - Hol lapul legjobban a nyúl? Hát az úthenger alatt! No, és komolyra fordítva ugyanezt: - Hol lapul legjobban a fekete macska? Békéscsabán, az Orosházi úti kenyérgyárnál, a buszmegállóval szemben. Ugyanis elütötte ügyetlenjét egy motoros jármű.
(forrás: kemma.hu)
A társasgépkocsira várók a tragédia első perceiben megállapíthatták, hogy szép példány volt. Ugyanis a rohanó gépkocsikerék csak kipöckölte belőle az életet, egyébként épségben maradt. - Mintha csak szundizna - állapította meg valaki. No, majd eltakarítja innen szépen, akinek ez is a feladatai közé tartozik, gondolták mások.
A fekete macska azonban még másnap is ott hevert, illetve már lapult. Mennél több jármű robogott keresztül tetemén, annál tökéletesebbnek tűnik a lapulása. - Miért nem vakarják már föl és viszik innen, háborogtak a járókelők és a várakozók. Érthető; a kellemes kenyérillatot ontó gyár közelében nem volt étvágygerjesztő látvány.
Mikor harmadnapon is arra jártam, már csak egy fekete lemezt láttam az úttesthez tapadtan heverni. Aki nem tudta, hogy életében cica volt, nézhette fekete nyúl vagy óriás vakondok jól kikészített bőrének. Alaposan kicserzették a járművek!
Mire ezek a sorok napvilágot látnak, talán már nem lesz ott (kár a tetthelyre zarándokolni), de továbbra is talány marad, miért cserződhetett a nyilvánosság szeme előtt olyan hosszú ideig? Hiszen köztudott, hogy ennek az útszakasznak a rendben tartója tisztaságszerető, fáradhatatlan ember, aki esőben, hóban, tűző napon mindig szorgalmasan végzi feladatát. Naponta százak a tanúk rá! Vagy arra gondolt: fekete macska nem hoz szerencsét, jobb az ilyet békében hagyni?"
Mai kommentár: Úgy tűnik, hogy az úton hagyott állattetemek problémája az elmúlt 50 évben nem sokat változott. 2018-ban a törvény szerint a közúton található, elhullott állat tetemének elszállítása, ártalmatlanítása a közút kezelőjét terheli. Pontosabban az országos közúti területen az elhullott állatok elszállítása a közút hatáskörébe tartozik, függetlenül attól, hogy az út bel- vagy külterületen halad; míg egy önkormányzat által kezelt közúton az illetékes önkormányzat feladata az eltakarítás. Amennyiben háziállatot ütöttünk el, abban az esetben az állat tulajdonosa köteles a felmerült járulékos költségeket az önkormányzatnak vagy a közút kezelőjének megtéríteni, ha az állat beazonosítható. Ha vadat ütöttünk el, akkor érdemes a rendőrséget értesítenünk, akik aztán az illetékes vadásztársaságnak szólnak. Azt azonban jó tudni, hogy mivel a vad egy adott vadásztársaság tulajdonába tartozik, az állat általunk történő elszállítása illetéktelen eltulajdonításnak minősül.
Egy fotó
Mai fotónk az 1968. október 31-ei Békés Megyei Népújság 3. oldalán jelent meg az Épül a híd Endrődön című képes beszámolóhoz.
A cikk így szólt: "Az endrődi Körös-hídon hónapok óta szünetel a forgalom. A járművek átkelését a folyón a közelben levő ideiglenes pontonhíd biztosítja, ahová kövesúton lehet eljutni. A régi híd középső, víz feletti ívének elavult vasszerkezetét lebontották, helyette a Budapesti Hídépítő Vállalat dolgozói vasbetonból építik meg ezt a szakaszt is. Így az egyre növekvő forgalmú, Békés és Szolnok megyét összekötő közúti híd teherbíró képessége jelentősen megnövekszik. Tájékoztatás szerint a hidat még ebben az évben átadják a forgalomnak."
A felvétel képaláírást is kapott: Elkészült a zsaluzás.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
