A nap sztorija – Ez történt 1968. október 1-jén, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. október 1-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába! Ma egy, a téli tüzelőkről szóló, címlapos írásra, egy, a fiatalok nyelvhasználatáról

220 ezer vagonnyi tüzelőt szolgáltattak ki (forrás: FORTEPAN)

szóló jegyzetre és egy megdöbbentő, úttörők harci túráját bemutató olvasói levélre esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2018-as kommentárok most sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

 

Egymillió családnak már megvan a téli tüzelője

“Szeptember 30-án hivatalosan lezárult a SZOT kedvezményes tüzelőakciója. Ettől kezdve – október közepéig – már csak azokat az utalványokat váltják be, amelyeket a vállalatok az akció utolsó heteiben, napjaiban pótlólag kértek.

A TÜZÉP Egyesülés vezetői – gyorsmérleget készítve az akcióról elmondották: mintegy 850 millió forint értékben 1 350 000 utalvány kiadására készültek fel, de a bőséges keretből jócskán megmaradt. Az előzetes számítások szerint 1 150 000 utalványt váltottak be 700-720 millió forint értékben. Így is 220 000 vagon tüzelőt szolgáltattak ki. Az akcióban – az évi forgalomalak csaknem 45 százalékát – s ez azt jelenti, hogy körülbelül egymillió családnak már a pincében, kamrában van a téli tüzelője.”

 

 

 

Mai kommentár: Az 50 évvel ezelőtt címlapot érdemlő hír nem véletlenül került be a mai szemlébe. Magyarországon, 2018-ban még közel 800 ezer olyan háztartás van az országban, ahol bár a településen van gáz- vagy távhőszolgáltatás, a házakban valamilyen oknál fogva mégis mással, például fával, szénnel fűtenek. Ezek a háztartások már csak két hétig, október 15-ig igényelhetik a 12 ezer forint értékű tüzelőanyagot biztosító téli rezsicsökkentést a települések önkormányzataitól.

 

 

Okkal és ok nélkül

“– Gyakran olvasok az újságban galerikről, hippikről és látok is nyakba lógó frizurákat, szakadt fenekű farmernadrágokat lépten-nyomon. Mégsem általánosítok, nem hajtogatom, hogy baj van a fiatalsággal. Apa vagyok magam is és a fiammal, mint sok más hasonló korú legénnyel, nincs semmi baj. Nem is lehet, mert úgy neveltem. Szorgalmas, becsületes, illemtudó a kölyök. Nagyon megharagudnék, ha bárki azok közé sorolná, akikkel – mi tagadás – valóban baj van. – Szőtte gondolatait útitársam, a deresedő hajú szakmunkás, és egy kis szünetet tartva várta: van-e ellenvetésem. Szótlanul hallgattam tovább, mert sejtettem, hogy nem ok nélkül vetette föl ezt a témát, s a bevezető mondatok után, most már rátért a lényegre.

 

Azok a fiatalok (forrás: FORTEPAN/Sándor Dávid)

 

– Van azonban valami, amit oly gyakran tapasztalok, hogy már-már tipikusnak nevezhetem: csúnyán beszélnek a fiataljaink. Mindössze hat elemit és inasiskolát jártam, a körülöttem dolgozó gyerekek zöme pedig már érettségizett. Mégis én, a tanulatlan ütközöm meg a társalgási stílusukon. Az még hagyján, hogy csajnak, bigének, kisanyámnak nevezik a lányokat, faternak és öreglánynak a szüleiket. De ráadásul még káromkodnak is, mint a jégeső. És nem haragból ám, hanem csak úgy, megszokásból. Magam is emlegetem az égieket, ha például egy sürgős munka közepén elromlik a gépem. De ezek a fiatalok? Vidám beszélgetés közben is szájukra veszik a vaskosabbnál vaskosabb szavakat. Mit sem törődnek azzal, hogy nők, fiatal lányok is vannak a közelükben. Igaz, azok sem sokkal különbek e téren a fiúknál.

– Nem jól van ez így – zárta dohogását útitársam, és ebben maradtunk. Akkor sem fűzhettem volna hozzá monológjához semmit, ha nagyon akarok, mert már szedelőzködnünk kellett, feltűnt a békéscsabai állomás.

A vonat fékezett – aztán továbbhaladt. Túl az állomásépületen is még vagy háromszáz métert.

– Megint ilyen cudarul kitolat és lekéssük a buszt – így méltatlankodtak az utasok. De nemcsak így. Áttört a zsörtölődésen egy egészen más hang is. Egyszerre kaptuk hátra a fejünket útitársammal és meggyőződhettünk róla, hogy egy ezüstös hajú nagymama cifrázza, mégpedig olyan magyarosan, hogy egy zupás őrmesternek is díszére válna.

Már a nyelvemen volt az epés megjegyzés: Bizonyára az unokájától tanulta szegény. De útitársam megelőzött:

– Ő legalább okkal teszi.”

B. D.

 

Mai kommentár: Egy kedves jegyzet az 1968-as fiatal generáció nyelvhasználati szokásairól. Ezek a fiatalok manapság vagy nyugdíjasok vagy hamarosan azok lesznek. Kíváncsiak lennénk arra, hogy a deresedő hajú szakmunkás bácsi mit szólna a 2018-as fiatalok szóhasználatához. Egyébként a békéscsabai vasútállomáson még évtizedekig szokás volt az a népi játék, hogy a beérkező vonatot sokszor az Orosházi úti felüljáró közelében állították meg. A zupás jelző pedig azt jelenti, hogy továbbszolgáló.

 

 

Úttörő harci túra Dobozon

Kiskorú harcosok (forrás: FORTEPAN/MHSZ)

“Szívet-lelket gyönyörködtető látvány az úttörők piros nyakkendős seregét látni. Az idő pompás és ragyogó, mintha azt várta volna, hogy eljöjjön a Fegyveres Erők Napja, amikor az országszerte sok százezer úttörő harci túrára indul.

A gyermekzsivajtól hangos dobozi iskola udvara egyszerre elcsendesedik, amikor Váradi Mihályné csapatvezető vezényszava harsan, és megindulnak az őrsök 10 percenként egymás után. A gyerekek kezében bogrács, krumpliszsák, balta, a táskában paprika só, kolbász, szalonna, kanál, villa, a kulacsokban víz és egyéb kellékek a tábori főzéshez. A menetirányt a földre, járdabetonra rajzolt nyilak jelzik. Lobognak az őrsi zászlók, száll az ének menet közben.

Az első állomáson Vörös Bálint tanár-rajvezető és Baji János igazgatóhelyettes fogadja az érkezőket. Gránátdobás, értékelés. A 6.c osztály rakétaőrse hét találatot ér el, míg a Bíkovszkij őrs 8 találattal indul tovább. A Gagarin ér a Béke őrs 9-9 találatot ér el, és az első helyre kerül. A második állomáson mesterséges köd leple alatt kúsznak az úttörők a drótakadály alatt, míg a harmadik állomáson – az elképzelt dzsungelben – az a feladat, hogy 3 perc alatt hozzák rendbe az elromlott kerékpárokat. A fiúk Rakéta őrse 1 perc 20 másodperc alatt végez, és itt is értékes pontot szerez. A negyedik állomáson szellemi feladat várja őket, az ötödiken már a község melletti híres dobozi erdő fái közé érkeznek. Itt a feltételezett, menekülő ellenség szétszórt használati tárgyait kell összegyűjteniük 5 perc alatt. A nyolcadikosok Tyereskova őrse 2 perc, és már minden elszórt tárgyat meg is talál.

A végcél a nagy körtefa tisztása, ide igyekszik mindenki, itt gyülekezik az úttörőcsapat és itt hallgatják meg a versenybizottság értékelését. A szolgafán közben fő az ebéd, a gyerekek maguk főzik.

A nap egyik legszebb pillanata, amikor az őrsi zászlókra újabb selyemszalag kerül: „Harci túra. 1968“.”

Rácz Sándor tanár, Doboz

 

Mai kommentár: 2018-as szemmel egészen megdöbbentő olvasói levelet jelentett meg a megyei pártlap. Úttörők, akik felső tagozatos általános iskolás gyerekek, vagyis 10-14 évesek harci túrán vesznek részt. Meglehetősen abszurd a gránátdobás, a mesterséges ködben drótakadály alatt kúszás, az elképzelt dzsungelben való kerékpárszerelés és a menekülő ellenség használati tárgyainak összeszedése. Az úttörőőrsök névválasztása megmosolyogtató, azonban a levélíró pedagógus lelkesedése félelmetes. A  Kádár János fémjelezte rendszer így készítette fel a felnőtt életre, a jövőre a gyerekeket, de legalább a vezér kedvenc ételét, a krumplipaprikás elkészítését már időben megtanulták.

 

 

Egy fotó

Mai fotónk az 1968. október 1-ei Békés Megyei Népújság 3. oldalán jelent meg, a Bensőséges ünnepség Eleken című riport illusztrációjaként. A kép aláírása: A megyei pártbizottság első titkára az ünnepség résztvevőivel beszélget.

 

 

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: , ,