A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. június 30-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők izgalmas világába. Ma a munkaidőben alkoholizáló szeghalmi pékek, egy felelőtlen, kislányát cigarettáért küldő gyomai anyuka, egy békéscsabai tanárember, aki a Csempébe vitte a diáklányokat italozni, egy Orosházán eldobott körtecsuma és morzsányi gondolatok kerülnek napirendre, persze kommentárral. Jó szórakozást kívánunk!
Miért sületlen a kenyér Szeghalmon?
Gyakran sületlen kenyeret árusítanak az üzletekben Szeghalmon. A község vezető szervei már nemegyszer vizsgálták, miért ilyen a kenyér. A sütőüzem felszereléseit megfelelőnek tartották arra, hogy a többi, környékbeli községekhez hasonlóan kiváló minőségű kenyeret készíthessenek.
A kenyér azonban továbbra is sületlen maradt. Valaki megjegyezte: nem a gépben, a lisztben, az élesztőben, a kemencében van a baj, mint amire a pékek esetenként hivatkoznak, hanem az üveggel, amelyiknek olykor a fenekére néznek. Ez a tulajdonképpeni magyarázat.
A gazdaságirányítás új rendszere hatásos eszközöket kínál a munkahelyi fegyelem megszilárdítására. Ezek közül kettőre hívnánk fel a szeghalmiak figyelmét. Az egyik: a szeghalmi sütőüzem dolgozóit fizessék a minőségi munka alapján, vagyis teljesítménybérükből vonják le a sületlen, selejt kenyér értékét. A másik: amíg a sütőüzem dolgozói a munkában megemberelik magukat, kérjenek segítséget a környező községekből. ízletes, foszlós, finomra sült kenyeret kaphat Szeghalom Körösladányból, Dévaványáról, Füzesgyarmatról és talán még máshonnan is.
Mai kommentár: Micsoda fejlődés, az új gazdasági mechanizmus már lehetővé tette a teljesítményarányos bérezést. Így a munkaidőben italozó pékek ideje lejárt 1968-ban. Micsoda szerencse, hogy Körösladányban, Dévaványán és Füzesgyarmaton józan életű elvtársak sütötték a kenyeret.
Az eltévedt és meglelt Anikó
Négy lányka áll tanácstalanul, egymás' kezét fogva Békéscsabán, a Szabadság tér és József Attila utca sarkán. Azaz, csak a három úttörő korú tanácstalan, a negyedik, egy szöszt, pirosruhás pöttöm lányka sir.
- Mi történt, gyerekek? - kérdem részvéttel és segíteni akarással. Kiderül, hogy a három csabai pajtás pártfogásba vette Búzás Anikó gyomai lánykát, akit anyukája, „aki egy zöld kapus iskolában van értekezleten”, a szünetben cigarettáért küldött. Anikó nem talált vissza.
- Sebaj, megtaláljuk anyukádat! - simogatom a könnyes arcú kis szöpögő haját. Lakásuk címét nem tudja, csak azt, hogy apukája a gyomai TÜZÉP-nél dolgozik. Meg aztán mit is érnénk itt Csabán azzal a címmel. Gyerünk ide a rendőr bácsikhoz ők már sok elveszett kisgyereket igazítottak haza - mutatok a megyei rendőrkapitányság közeli kapujára.
- A városi kapitányságra tessék, oda tartozik - küld el bennünket az éppen tízóraizó kapuügyeletes. Egy fiatalabb rendőrtársa barátságosan útbaigazít. Célba érve. az ottani kapuügyelet azzal fogad, hogy a Búzás-anyuka telefonon már jelentette az eltűnést. Visszatelefonálnak, addig Anikó foglaljon helyet köztük. A pajtásoknak megköszönik, amiért pártfogásba vették a lánykát. Pillanatra megfeledkezve koromról, én is várom, hogy pajtásnak szólítsanak és barackot nyomjanak a „buksimra”. De kint az utcán már nem ilyen lírai hangulat ural. Bosszant, hogy egy anyukának nagyobb volt a nikotinéhsége, mint abbeli félelme, hogy pár esztendős kislányát cigarettáért küldje egy, a lányka részére ismeretlen város forgatagába.
Mai kommentár: Gyomáról a megyeszékhelyre érkező anyuka, aki ráadásul pedagógus lehetett cigarettáért küldi el a néhány éves kislányát. Ma egy ilyen hír után megnézhetné magát az anyuka. Akkor viszont egy ejnye-bejnyével megúszta, tanította tovább és készítette fel az életre a gyerekeket. Több-kevesebb sikerrel.
Egészségére, tanár úr!
Négy kékköpenyes kislány jó kívánságát pecsételte ezzel a felemelt egy-egy korsó sör. Igen, semmi tévedés, egy-egy korsó sörrel koccintottak a tanár úrral. a tanítványai.
Szín: Békéscsaba, a törzsvendégek által elnevezett „Csempe”, Strand-vendéglő az Élőcsatorna híd lábánál.
Idő: Június 27, délután fél kettő.
Az ott levő vendégek jókedvűen fogyasztották italjukat, viccekkel traktálták egymást - ahogy ez lenni szokott. Közben nagyon kevesen vették észre, hogy a talponállóban négy kékköpenyes - öltözékükről ítélve, ipari tanuló kislány lépett be. Megálltak a nagy asztalnál és vártak. Jó középkorban levő férfi sündörgött a pénztár, majd a söntéspult előtt.
- Négy korsó és egy pohár sört kérek - majd fizetett. A pénztáros aligha figyelhetett oda, ugyan kinek vásárolta a sört. Amikor tisztult a „terep”, akkor látta megdöbbenten, hogy a kislányok koccintanak a tanár úrral. Gyanúsan meg is jegyezte:
- Kérem, a lányok aligha vannak 18 évesek!
A férfi: - Ugyan kérem, jövőre „érettségiznek”. Különben már beleittak, vissza sem lehet venni. - És gyorsan megitták söreiket, nevetve távoztak.
A jelenlevők azonban cseppet sem mosolyogtak, sőt, bosszankodtak. Némelyikük még fogadni mert volna: „Nincsenek ezek még 15 évesek sem! De, ha a tanár úr úgy akarja nevelni őket, ám legyen?!”
Egészségére, tanár úr...
Mai kommentár: Bizony a régi békéscsabai kocsmák, mint például a Csempe, sok érdekes történetnek voltak a helyszínei. A történet hozadéka, hogy a tanár úr esete után kéretik a „Bezzeg az én időmben” kezdetű mondatokat elfelejteni. Ha valamelyik diáklány magára ismer, akkor kérjük jelentkezzen, szívesen megismernénk a teljes sztorit!
Elesett egy ember
Csütörtökön Orosháza egyik legforgalmasabb utcáján elesett egy asszony. Szerencsére a balesetnek nem voltak súlyosabb következményei, csupán a bevásárló táskában tört össze a két málnaszörpös üveg, s kicsit megütötte magát. Valóban csak a szerencsén múlt, hiszen, ha véletlenül az üvegekre esik, akkor a szilánkok, cserepek összevagdalják, esetleg el is törhetett volna keze, lába.
S hogy a kis balesetet mi okozta? Egy eldobott körtecsuma.
Valaki a Kossuth Lajos utcát összetévesztette a járda szélén elhelyezett hulladékgyűjtő ládákkal. Többször írtunk már arról, hogy szemetesek az utcák, néhány járókelő semmibe vesz elemi rendszabályokat, s mint az említett eset bizonyítja, felelőtlen is. Bosszantó és visszataszító látvány az utcákon, az autóbuszok várakozóhelyén és még nagyon sok helyen az elszórt hulladék. Hasznos lenne szigorúbban fellépni az ilyen szemetelők ellen, míg valaki ismét el nem csúszik egy körte vagy almacsumán, - esetleg sokkal szerencsétlenebbül.
Mai kommentár: Népnevelés az MSZMP helyi lapjában. Lám egy eldobott körtecsuma is megért néhány sort. Az elesett asszonyt és a két málnaszörpös üveget természetesen így, 50 év távlatából is nagyon sajnáljuk.
Morzsányi gondolatok
Bármily édes is a kibékülés, ahhoz sajnos előzőleg össze kell veszni.
* * *
A szerelem útjai tényleg kiszámíthatatlanok: vannak, akik a jégen melegszenek össze.
* * *
A férjek talán sohasem hazudnának, ha a feleségek nem kérdeznék: hol voltál?
* * *
Most már hamarosan lesz fából vaskarika, hiszen feltalálták a fekete fehérneműt is.
* * *
Nagy hiba, ha valaki a babérjain ül, de még nagyobb, ha csak a puszta fenekén.
** *
Attól, hogy valaki fejet mos, a gondolatai még nem lesznek tiszták.
* * *
Nem az a lényeg, hogy az ember mekkorát esik, hanem az, hogy kik látják.
* * *
Egy kis igazság kimondása sokszor nagyobb bajt csinál, mint egy nagy igazság elhallgatása.
* * *
Állítólag legjobb az egyenes út, bár sokak szerint a más által taposotton - ha görbe is -, jobban lehet haladni.
* * *
Kellene valamit írnom, amiben győzne az igazság és a jó elnyerné méltó jutalmát, de attól félek, nem tartják életszagúnak.
Mai kommentár: Briliáns humormorzsák vasárnapra a Békés megyei olvasóknak az (OKI) néven publikáló szerzőtől. Némelyik korrajznak is megfelel.
