A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. július 24-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma a békéscsabai SZTK épületének bővítése, egy italozásból adódó gyilkosság a csabacsűdi határból, békéscsabai gyerekek kedvenc nyári időtöltése és egy tragikus gyermekhalál okait boncolgató anyag kerül reflektorfénybe. Természetesen a mai kommentár most sem maradhat el. Jó szórakozást kívánunk!
Bővítik a békéscsabai SZTK-t
"Megkötötte a szerződést a Békés megyei Beruházási Vállalat a Békéscsabai Városi Tanáccsal és létrejött a megállapodás a tanácsi tatarozó és építő vállalattal is. Így augusztus elsején hozzáláthatnak a megyeszékhely SZTK épületeinek a bővítéséhez. Mintegy 2,5 millió forint költséggel új irodát építenek és ezzel lehetővé válik, hogy a jelenlegi irodának használt, de eredetileg is rendelő céljára létrehozott helységeket az egészségügy szolgálatába állítsák.
Az SZTK rendelőintézet túlzsúfoltsága közismert probléma évek óta. Reméljük, hogy a tanácsi építők a tervezett ütemnek megfelelően dolgoznak és a jövő év októberében befejezik a munkát."
Mai kommentár: Békéscsabán, a Luther – Kis-Tabán utca sarkán álló épület története 80 évre nyúlik vissza. Az 1938-ban átadott építmény az évtizedek alatt kívül-belül megváltozott. Szegény épület folytonosan igyekezett megfelelni a kor elvárásainak. Az ingatlan nevének változásai jól tükrözik az adott időszakot. Kezdetben a Betegsegélyező Egylet jogutódjaként működő OTI, azaz Országos Társadalombiztosító Intézet néven működött, majd az államosítás után megkapta a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja, vagyis az SZTK nevet, melyet a rendszerváltozásig viselt.
Eszpresszó a munkahelyen
"A férjgyilkos asszony tárgyalásán gyakran szóba került a Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaság csabacsűdi üzemében levő eszpresszó is. Itt italozott éveken keresztül minden délben és este - reggel csak azért nem, mert a tehenészek kora hajnalban kezdenek - a vádlott a férjével, akit egy áprilisi hajnalon veszekedés közben agyonszúrt.
Nem akarjuk most látványos fordulattal összekapcsolni az eszpresszót és a bűnt, hiszen az ítélet indoklása szerint az alkohol csak motiválta az asszony tettét. A tragikus hajnalt megelőző éjszakán nem is az eszpresszóban italozott a házaspár. A vallomások azonban mégis arra figyelmeztetnek, hogy a vendéglátóhely működését, nyitvatartási idejét mielőbb felül kell vizsgálni.
A vádlott ugyanis elmondta, hogy a délutáni műszak előtt is rendszeresen betértek az eszpresszóba. A presszó vezetője szerint a házaspár napi fejadagja 2-3 deci töményszesz és több liter sör volt, s a tetemes mennyiségű szesz jelentős hányadát délben, azaz a délutáni műszak kezdete előtt fogyasztották el. És nem kizárólag ők követték ezt a szokást. A tanúként megidézett gazdasági dolgozók vallomásaiból az csendült ki, hogy a csabacsűdi üzemegységben nem megy ritkaság számba a munka előtt pálinkázó ember.
Nem általában az italfogyasztók ellen emelünk tehát szót most. Arra akarjuk felhívni a gazdaság vezetőinek a figyelmét, hogy a törvények szerint csak tiszta fejjel szabad munkába állni. Köztudott, hogy a szesz hatása alatt levő ember ébersége csökken, könnyebben szenved balesetet.
Számos ipari üzemben alkoholszondával ellenőrzik - szúrópróbaszerűen - a munkába indulókat és nem engedik be a kapun azt, aki pálinkával köszöntötte a napot. Budapesten és több vidéki városban is megszüntették a vállalatok közeiében levő - szándékosan oda települt! - butikokat, kocsmákat. Vagy legalább úgy szabályozták a nyitvatartási idejüket, hogy műszakváltások idején nem szolgálhatnak ki.
Mi is tudjuk, hogy az adminisztratív módszerek önmagukban nem hozhatnak gyökeres változást. Csak szívós felvilágosító, nevelő munkával, szórakoztató kulturális rendezvényekkel lehet ráébreszteni az embereket arra, hogy nemcsak az alkoholtól remélhetnek feloldódást a kemény munka után.
Az állami gazdaság dolgozói ma már keresnek annyit, hogy szórakozásra is jut belőle. De sokan a várostól távol, a tanyákon laknak és önmagában a tv is kevés. Kevés, mert szeretnek időnként összejönni a munkán kívül is.
Számukra az eszpresszó sem kizárólag italozó, hanem találkahely is.
Kétségkívül nehéz, de szép és megvalósítható feladat ezt a ma még tétova kulturális, szórakozási igényt fokozatosan a színvonalas, közös programok felé terelni.
Mai kommentár: Tanulságos történet az italozó mezőgazdasági dolgozókról, akik sokszor már a délutáni műszak előtt meglátogatják a vendéglátóhelyet és elismerésre méltó fejadagot fogyasztanak. Bezzeg az iparban már szondáztatnak és a kultúrharc is megindult a szabadidő értelmes eltöltése érdekében. A jegyzet zárómondata finom rendszerkritika.
Pecások
A Gyulai úti híd mellett, szemben a malommal, a Körös-part füzeseinek árnyékában 10-12 éves fiúk áztatják a zsineget a vízben. Pecáznak. Centinél is kisebb horogra gyufafej nagyságú kenyérgombócot tűznek és egy ügyes mozdulattal a csatorna vizébe dobják, lehetőleg valamilyen vízinövény közelébe.
- A napon nem kap jól a hal, hínár mellett viszont sokat lehet fogni, - világosít fel nagy komolyan egy piros trikós, szőke fiú és nyomban utána a szárazra lódít egy ujjnyi hosszú, ficánkoló, fényes keszeget. ,,Vörke” - legyint bosszúsan és elhúzza a száját, majd egy aktatáskába csúsztatta a jobb sorsra érdemes vörös szárnyú keszeget. - Ez a tizenhetedik - mondja egy rövid nadrágos, dundi srác -, az előbb fogtunk kárászokat is, azok nagyobbak voltak.
A pecások négyen vannak. Mindnyájan csabaiak, a 2. számú iskolába járnak. Délelőtt, délután, amikor ráérnek, együtt jönnek ide pecázni. Igaz, szeretik a strandot is, és focizni is szoktak, de mégis a peca az igazi szórakozás, vakációban ez a főműsorszám.
- Én már fogtam egy két és félkilós tükörpontyot is - állítja Mokos Jancsi. - Nem itt, hanem a nagy Körösön, mert nekem engedélyem is van. A többiek irigykedve pillantanak a fürdőnadrágos nagyot fogóra" (vagy nagyotmondóra?), de ők sem akarnak kimaradni a dicsőségből.
- Én télen is kijárok a Körösre és a lékben szoktam pecázni. Egyszer fogtam egy nagy-nagy... bakancsot, - neveti el magát Szombati Zoli. - Az semmi, veszi át a szót a fiatalabb Ferdinándy testvér, az én horgomra a múltkor egy igazi, teljesen új nadrágszíj akadt. Még a csatja sem volt rozsdás!
Közben a fiúk szorgalmasan pecáznak, szemüket egy pillanatra sem veszik le az ide-oda libegő úszóról. A vízben fogynak, a táskában szaporodnak a halak. A zsákmány különben a macskáknak okoz majd nagy örömet, hiszen fél tucat cirmos várja otthon a vacsorát.
Lassan estébe hajlik a délután, és a fiúk „na, még egyet fogunk, és aztán elmegyünk” jelszóval feltűzik az utolsó csalit a horogra, s egészen addig maradnak, amíg a sötétség és a szúnyogok meg-megújuló rohama haza nem parancsolja őket.
Mai kommentár: Az Élővíz-csatorna partján idejüket töltő fiúk bizonyára nem ismerték a wifi kódot vagy lemerült az okostelefonjuk, ezért dobálnak zsineget a vízbe és próbálnak halat fogni. 50 évvel később, napjainkban, a belváros most zajló rehabilitációja során az Élővíz-csatorna partja is megszépül. A sétány leágazik és eléri a partot, a megépített parti stég várhatóan a csabaiak egyik kedvenc helye lesz. Az Aradi Vértanúk ligete – ahol a srácok pecáztak – is megújul, és szépen illeszkedik majd a zöldebbé váló belvároshoz.
Egy baleseti hír margójára
Hátborzongató szirénázás zaja reszkettette a levegőt. Mentő- és rendőrségi autók száguldtak a helyszínre. Békéscsabán, a Gyulai úti hídon egy 13 éves kisfiút már csak holtan ismerhettek fel szülei. Nem telt még el két nap sem azóta, hogy szerettei 13. születésnapján hosszú életet kívántak a halálos baleset áldozatának. Ki gondolta akkor, hogy a hétvége fekete-krónikája 19 halottjának egyikeként fog szerepelni a lapokban a vakációját vidáman, önfeledten töltő kisdiák.
Ő meghalt, de megsérült a baleset másik szereplője, egy hódmezővásárhelyi gépkocsivezető is. Nem testileg. Kitörölhetetlen nyomot hagyott lelkében ez a baleset, bár vétlenségét már a helyszínen megállapították.
Távol áll tőlem a szándék, hogy valakit is megsértsek kizárólagosan egyéni jogainak gyakorlásában, de az a véleményem, hogy mementóként kell álljon ez a tragédia minden szülő előtt, akik egymást szinte túllicitálva, sokszor anyagi erejüket megfeszítve mindennel elhalmozzák szeretett gyermeküket.
A szerencsétlenséget előidéző okokat keresve felmerült egy gondolat. Talán nem borult volna gyász egy szülői házra, ha szerencsétlen gyermekük - akit sajnos már nem kérdezhetünk meg - figyelmét nem kötötte volna le egy modern, sebességváltós kerékpár emelkedő előtti kapcsolása.
Legyen szomorú felkiáltójel minden szülő előtt: gyermekeink érdekében tartsunk mértéket még az ajándékozásban is, és igyekezzünk mindenkor figyelembe venni az életkori sajátosságokat!!
Nagyon célravezető lenne, ha a szülök egymás között azt is megbeszélnék, hogy milyen nagymértékben segítené a baleset-megelőzést az a tény, ha jármű ajándékozása előtt biztosítanák gyermekeik számára a megfelelő KRESZ- ismeretet, és csak teljes fegyelmezettséggel rendelkező gyermeket engednének járműre ülni.
Mai kommentár: Azt, hogy mennyire etikus és humánus, amikor egy gyermek halálát okozó hírből népnevelő újságcikk születik, azt mindenki döntse el maga. Természetesen abban igaza van az újságírónak, hogy a gyermekek ajándékokkal való túlzott elhalmozása nem szerencsés, sőt abban is, hogy mielőtt a forgalomba engedjük őket, azelőtt a minimális KRESZ ismeretet biztosítani kell számukra. Azonban ebben az esetben sokkal többet ért volna néhány együtt érző gondolat, mintsem kioktatni, további terhet rakni a szülők vállára.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
